Az Y generáció

Na jó, eddig bírtam ki hogy ne irkáljak a konferenciáról.

Tegnap este volt az első találkozó az első budapesti TEDxYouth konferencia leendő előadói számára. Maga a nagy esemény november 20-án lesz (írjátok be a naptárba!). A rendezvény és az egész TED történelem ecsetelésével itt nem fáradoznék, arra van a Google meg a hiperhivatkozás.
Először is, itt a mi honlapunk: TEDxYouth@Budapest
És a Facebook se maradjon ki a jóból: Lájkoljatok szorgosan
Azután itt a nemzetközi lap: TEDxYouth Day
És itt vannak a nagyok: TED - Ideas worth spreading

Előadóink kis csoportja (néhány kivételtől eltekintve) tegnap este összeült a szervezőkkel egy kis szendvicses-gyümölcsleves kötetlen beszélgetésre, csak hogy megismerjük végre élőben a többieket is. Amióta a rólunk szóló írások meg bemutatkozások elkezdtek felkerülni a honlapra, egyfolytában azokat böngésztem; már onnan is látszik, milyen színes, lelkes csapat gyűlt itt össze. És ez még semmi ahhoz képest, amilyenek élőben vagyunk :)

Ott van például Anna. 17 éves; a bemutatkozása önmagáért beszél. Sokmindent csinál, és mindet jól; csodagyerek, erre azt szokták mondani. De nem is ez az, ami igazán megfog (azon felül, hogy napokig beszélgethetnék vele, és nem unnám meg), hanem az, ahogyan beszél a dolgokról: lelkesen, értelmesen, csillogó szemekkel, átszellemült arccal és bájos humorral; van benne valami ellenállhatatlan lendület és energia, ami magával sodor mindenkit. Az a fajta lány, aki pontosan tudja mit akar, és el is éri. És közben még jól is érzi magát. Hét év van közöttünk, és nem érzem a korkülönbséget. Az ő javára.

Azután ott van Vera. Ő a mi sportemberünk. Kajak-kenu világbajnok, élsportoló. Eleinte kicsit bizonytalan, amikor megérkezik, de vele is hamar megtaláljuk a hangot; és persze róla is kiderül, hogy sokkal több annál, mint ami a bemutatkozásában áll. Orvosnak készül, vagy szülésznőnek, mentőzik; folyékonyan beszél finnül. Utazik mindenfelé a világban. Barátságos, szeretni való lány. Egy biztos: ha egyszer elüt a kombiné, akkor leszek a legnyugodtabb, ha ő ugrik ki a mentőautóból...

Miki. Csapatunk egyik legfiatalabb tagja. 15 éves ("Nem, a '90-es években nem születtek emberek" mondja kedvenc lakótársam "A '90-es években gyerekek születtek.") és nagyon határozott véleménye van sok dologról; leginkább az oktatásról, mert azt már sok oldalról látta. Beszélgettünk egy csomót, és nagyon egyetértettünk sok dologról, ami az iskolákkal, tanárokkal, és az oktatási rendszerrel kapcsolatos. Alig várom már, hogy halljam az előadását. Hihetetlenül értelmes srác.

Viki. A viták és disputák szakértője. Szakmai ártalom, hogy vele addig beszélget az ember, ameddig ki nem nyúlik végelgyengülésben. Együtt sétáltunk hazafelé; megvitattuk munkánk és életünk nagy kérdéseit. Folyt. köv.

Cellux. Ez nem egy személy, mielőtt megkérdeznétek, hanem egy csoport. Környezettudatos művészet, kreatív környezetvédelem, ilyesmi. Elsősorban művészek. Színesek, érdekesek, kreatívak, és nagyon szép dolgokat csinálnak hulladékból. Csupa szín meg látvány meg hasznos információ.

És ez még nem mindenki. Egy este kevés volt arra, hogy személyesen ismerkedjek meg minden előadóval; a lelkes és jó fej szervezőgárdáról már nem is beszélve. Csak úgy gondoltam, lelkesedek egy kicsit, hogy ti is tudjátok, mivel töltöm az időmet mostanában :)

Hát, ilyen a mi világunk. Színes, különleges, érdekes, csillogó, és annyit, de annyit lehet róla beszélni... :)