TEDxYouth@Budapest

Nem fogok az előadásokról írni, úgyis láttátok, vagy ha nem, láthatjátok majd hamarosan színesben és videóban a TEDxYouth honlapján. Meg aztán sok is lenne, ha nekiállnék mindet egyenként leírni és értékelni; annyi mindent hallottunk egyetlen nap alatt, hogy még most is zsong tőle a fejem. Inkább írok mindenféle kacatot, jó? Jó.

Először is, oltári nagy buli volt a Katona József Színházban előadni. Mindig is szerettem a színpadot, de most először voltam olyan fellépésen, ahol egy komplett stáb dolgozott a kezünk alá. Fények, hangok, kamerák, ügyelők és kellékesek. Volt öltözőnk, enni- és innivalónk, és a hátrányos helyzetből induló tubusruhás női előadók részére volt pisztolytáska is, ami a mikroport elhelyezésére szolgált a ruha alatt (és volt hozzá személy is, aki fel- és leszerszámozott mindenkit). Szóval, mielőtt belevágnék a jövőmegváltó tervek és a kreatívan csillogó tekintetek méltatásába, szeretném megjegyezni, hogy fele ennyire se lett volna jó az egész szombati nap, ha nem lett volna ott a backstage-ben az a rengeteg kedves, jó fej, segítőkész ember, akik mindannyiunkat a tenyerükön hordoztak, és gondoskodtak róla, hogy mindig ott legyen minden, ahol kell neki, és még este nyolc után is türelmesen álltak hozzá az összes hülye kérdésünkhöz, és megoldották a lehetetlent is. Le a kalappal előttük.
(Különösen Petra előtt, aki mindenki anyukája volt, és harsány "Lököm a Csengét!" figyelmeztetéssel indított útnak a világot jelentő deszkákra, amiért is már eleve vigyorogva jöttem be a közönség látókörébe...)

Ezen felül pedig meg kell jegyeznem, mint mesemondónak, akinek az élete függ a közönségtől, hogy remek dolog volt csupa mosolygós arcot és csillogó tekintetet látni a nézőtéren, amitől is inkább mesemondás, mint előadás hangulata lett az egész napnak. Külön jó volt látni a szervezőket, akik legalább annyira szurkoltak értünk, mint mi egymásért.
(Kriszta, Timi és Árpád. Ők segítettek és lelkesítettek minket a felkészülés során, és az egész konferencia alatt :)

És természetesen azt is meg kell jegyezni, hogy az előadók nagyon jó kis társaság voltak, kedvesek, barátságosak, és sokat biztatták egymást; annak ellenére, hogy mindenki külön-külön adott elő, csapatmunkának érződött az egész. A végén komolyan azt vártam, hogy kórus alakba formálódunk és világmegváltó dalra fakadunk. Külön köszönet Krisznek és Koppánynak, akik az előadásaim alatt úgy vigyorogtak, mint gyerek a cukorkásboltban. (Nyilván voltak még mások is. De csak az első pár sort láttam...)

És a kaja is jó volt. :)

Az üzenőfalat remélem, összegyűjtötte valaki. Voltak rajta komolyan világmegváltó tervek. Több medvét a villamosokra, és elszakíthatatlan harisnyákat.

A szünetekben rengetegen jöttek oda hozzám beszélgetni, kérdezgetni a mesélésről és a mesemondásról, és nagyon jólesett, hogy ennyi embernek felkeltette az érdeklődését az előadásom, és hogy értékesnek tartják azt, amivel foglalkozom. Többen azt is mondták, hogy lenne kedvük mesélni - azt hiszem, ideje szerveznem egy mesemondó kört.

Bárdos András lenyúlta a Kétperces Sárkányt. Engedéllyel.

A konferencia után ott maradtunk, hogy felvegyük az előadásokat angol nyelven is. Végül csak Krisz meg én vállalkoztunk a feladatra; kicsit fura volt közönség nélkül előadni, de úgy döntöttem, úgy teszek, mintha lenne közönség, és majd aki nézi a videót, örülni fog. Kíváncsi vagyok, hogy sikerült.

Nagyon intenzív nap volt; este hazafelé menet üresre kajáltam egy KFC-t, és még mindig van mit pótolnom alvásban is. Most pedig figyelem a visszhangot; jönnek a levelek, meg a Like-ok, meg a Friend-ek, meg a sok dicséret. Még sokáig fogok lubickolni benne.

Az elmúlt hetekben nagyon sok embernek kellett elmagyaráznom, mi az a TED. Remélem, most már egyre többen tudják! :)
Meséljetek róla.