Nem én választottam a kocka létet, az választott engem

Ha a lovagok, hölgyek és péntek esti ereszd-el-a-kártyáimat partik nem lennének elegek, a héten sikerült ízelítőt kapnom az egyetemi lét egyéb szegleteiből is, olyan léptékben, amire előző alma matereimben soha nem volt példa.
Csütörtökön az egész campus faltól falig cirkusszá változott, amibe én teljesen gyanútlanul sétáltam bele miután kivágódtam egy különösen eseménytelen fogadóóráról. Most tartották a szokásos év eleji Campus Activity Fair-t, ahol asztalt kapott minden klub, kör, szövetség, bizottság, csoport, csapat, és egyéb kongregáció, ami csak az egyetem falai között létezik. A parkokban az összes sétálóutat asztalok és bódék szegélyezték. Ez a vidám, színes és hangos esemény az egyetemisták mekkája: ilyenkor gyűjti be az ember jövő nyárig tartó teljes ingyen golyóstoll- és jegyzettömb-készletét. Asztaltól asztalig sétáltam a verőfényes napsütésben, és szarka módra gyűjtögettem a szóróanyagokat, golyóstolltól ingyen pizzáig, kínai legyezőtől diszkógömbös kulcstartóig amit csak a kezembe nyomtak. Amikor este kiráztam az iskolatáskámat volt benne új könyv (juhé!), karkötő, névjegykártya, rágógumi, kuponok, és még egy kis fészkes fene is. Sikeres séta volt.
Néhány asztalnál meg is álltam hosszabb beszélgetésre. A játékosokat ugyan ismertem már, mint a rossz pénzt, de azért beköszöntem nekik; találkoztam az anime klub képviselőivel, az egyetem ügyeletes Harry Potter szövetségével (Teszlek Süveg ceremónia jövő csütörtökön), a kínai klubbal, a spanyol klubbal, a japán klubbal, valamint a tengerészet és a légierő toborzóival, akik ugyan megpróbáltak ingyen tollakkal lekenyerezni, de azzal hárítottam őket, hogy nem vagyok állampolgár. Egy órás séta után arra a következtetésre jutottam, hogy nincs olyan tevékenység, legyen az sport, hobbi, nyelv vagy szexuális beállítottság (szivárványszín zászlók nagy számban lengedeztek), amire az egyetemnek ne lenne szakköre (és ingyen cukorkára költhető támogatása). Bele is fog telni négy évembe míg felfedezem az összeset ami megtetszett.
És hogy illusztrálja a kiállított lehetőségek tengerét, a campus tényleg zsong az élettől. Ma (szombaton) a parkon keresztül sétálva az év eleji kviddics válogatásba botlottam, ami már önmagában is mókás látvány, lévén a repülő seprűt még Amerikában sem találták fel, így aztán a csapat tagai lábuk közé csapott közönséges gyalogos seprűnyéllel nyargalásztak fel s alá a füvön, miközben a cikesznek kinevezett sárga pólós lányt a fogók a szomszéd tanszék körül kergették. Végtelenül szórakoztató műsor volt, és legalább harminc szurkoló figyelte teljes odaadással.
Mire öt órával később kitántorogtam a könyvtárból, a meccsnek vége lett (valaki csak elkapta a lányt), ám a park most sem állt üresen: a Potteristák helyét a Dagorhir egyesület vette át, ami tulajdonképpen a szegény ember hagyományőrzése, habszivacs kardokkal és anime jelmezekkel kiegészülve. Hogy milyen hagyományt őriznek, az mindenkinek a saját érdeklődésére van bízva; a jelmezekből, kékre festett arcokból és rókafülekből ítélve a nagy múltú, ősi Rettenthetetlen Naruto Hood Visszavág utódaival lehetett dolgunk...