Gyorstalpaló Arthur királyhoz

Megint eljött az ideje, hogy a volt iskolám nyári táborában meséljek. Ez mára már hagyománnyá vált, és annak ellenére, hogy tavaly alaposan sikerült megrettenteni a kölköket, idén mégis nagy lelkesedéssel vártak. Az idei tábor témáját Királyok alkotják; hétfőn Mátyással indult a móka, hazai terepen, de ma reggelre Arthur király került terítékre. Mivel róla viszonylag kevesebbet tudnak ebben a korosztályban (elsőtől hatodikig), meghívtak, hogy vezessem be a nagyjából száz zsizsegő gyereket Camelot világába. Jutalomjáték volt: Egyik korai mesemondó élményem, hogy tizennégy éves koromban két órás előadást tartottam az osztályomnak az Arthur-mondakörről. Azóta sem nőttem ki a lelkesedésből...

Amikor megkérdeztük a csapatot, hogy hányan hallottak már Arthurról, elég sok kéz a magasba lendült; még azt is tudták páran, hogy hol uralkodott. Ennek ellenére a kezdetektől indítottam el a történetet, hogy az alapja mindenkinek meglegyen - Arthur fogantatását óvatosan körülírtam, cserébe viszont remekül elszórakoztunk Kay lovaggal, a londoni tornával, és azzal, hogy Arthurral hányszor húzatták ki és szúratták vissza azt a nyomorult kardot, mire király lett belőle. Elmeséltem az Excalibur eredetét a Tó Hölgyével, a Kerekasztal érkezését Guinevere hozományával, és általánosságban Camelot értékeit és elveit.
Miután ily módon megtörtént az alapozás, rátértem a kalandosabb történetekre. Elsőként a klasszikus Sir Gawain és Dame Ragnell ment le, mert a gyerekeknek, főleg a kisgimis fiúknak, nem lehet elégszer elismételni, hogy már Arthur lovagai is tudták: Minden hölgy arra vágyik a legjobban, hogy maga dönthessen a sorsa felől. Érdekes, hogy néhányan a kisebbek közül felismerték a Shrek hercegnőjét a sztoriban, amire egyébként nem gyakran van példa; cserébe viszont most egy fiú sem hibázott rá a megoldásra, hogy a hölgyre kéne hagyni a döntést a történet végén.
Az alap legenda és Dame Ragnell után kisebb szünetet tartottunk, majd visszatértünk még egy körre - történelmi mérföldkő volt, életemben először meséltem a Gawain és a Zöld Lovag-ot, ami egyébként sok mesemondónak az alapkészletébe tartozik. Ismerni ismertem eddig is, csak valahogy sohasem állt kézre. A gyerekek szerették, és feszült figyelemmel hallgatták végig, izgulva, hogy vajon fejét veszti-e Sir Gawain a sztori végére...

A mesélés után kérdések következtek; külön szeretem, amikor erre is jut idő egy-egy fellépés végén, mert szeretek a történetekről beszélni, és sokszor olyasmikre is rákérdeznek a gyerekek, amiket átugrottam, elfelejtettem, vagy magam sem gondoltam végig. Ezúttal olyasmiket akartak tudni, mint például hogy a Zöld Lovagnak a vére is zöld volt-e (illetve a nyelve, az agya, stb.), de valaki rákérdezett például arra is, hogy mitől volt zöld, miért pont zöld, és miért nem halt bele a lefejezésbe - melyek apropóján szót ejtettünk Morgan Le Fay-ről. Azt is tudni akarták, ki volt Dame Ragnell fivére, a fekete lovag; hogy miért csak Arthur tudta kihúzni a kardot a kőből azután is, hogy már "meglazította"; hogy Merlin miért nem vette le egyszerűen az átkot Dame Ragnell-ről; illetve hogy Sir Kay haragudott-e az öccsére, amiért nem belőle lett király. Nagyon okos, érdeklődő, sokszor mulatságos kérdések voltak, amikből azt szűrtem le, hogy a gyerekek nem csak figyeltek, de el is gondolkodtak a hallottakon.

Alig várom, hogy megtudjam, mi lesz a téma a jövő évre...