Szokás szerint felhasználtam az alkalmat arra, hogy bejárassak néhány új mesét. Egyrészt, mert olyan sok osztálynak mesélek minden évben, hogy ez az egyetlen biztos módja annak, hogy ne ismételjem magam - másrészt pedig, mert nincs annál tökéletesebb gyakorlóterep, mint amikor elmondom háromszor-négyszer ugyanazt, és kicsiszolódik különböző korosztályokon (még a gimiben is nagy különbségek vannak kilencedikes és végzős között). Ezúttal két sztori emelkedett ki az új válogatásból:
Izlandi mese, amely úgy kezdődik, mint a Hófehérke - vér a havon, királyné kislánnyal, stb. - de váratlan fordulatot vesz, amikor a királykisasszonyt az édesanyja megátkozza, majd meghal. Az új mostoha, aki nem sokkal idősebb a lánynál, meglehetősen jó fej, és hamar össze is barátkoznak. Amikor az átok megfogan, és arra kényszerítni a lányt, hogy szörnyű dolgokra kapjon kedvet - palotát felgyújtani, házasságon kívül gyereket szülni, embert ölni - a mostoha segít neki, hogy a lehető legkisebb veszteséggel oldja meg a feladatokat (pl. olyankor gyújtják fel a palotát, amikor nincs benne senki, és az értékeket is kimentették). Nagyon érdekes sztori, van benne elrejtett terhesség, meg anya-lánya és apa-lánya kapcsolatok, meg minden, amitől a tinkinek tátva maradt a szája.
(A gezerigó, megnéztem, a hivatalos fordítás a mockingbird-re. De hívják sokszavú poszátának is.)
E szerint a nagyon helyes floridai legenda szerint péntekenként eltűnnek a gezerigók az állam egész területéről - mégpedig azért, mert a pokolba mennek látogatóba. A mese egy gonosz emberről szól, akibe épp csak annyi jóság szorult, hogy a gezerigókat szerette, de senki mást nem - így, amikor meghalt és pokolra került, csak a rigók sajnálták. Azóta úgy próbálják enyhíteni a szenvedését, hogy péntekenként homokot hordanak a pokolba, kioltják a tüzet, és egy napig az énekükkel vidítják a szenvedőt. Azért péntekenként, mert olyankor a Sátán golfozni megy Donald Trump-pal (vagy egyéb, épp közutálatnak örvendő politikussal - én Trumppal meséltem, és a magyar diákok nagyokat röhögcséltek rajta).
Persze ezeken kívül volt mág sok más is; például Sistram lovag a sárkány szájában, meg Legénnyé változott leány (hogy adjunk a magyar hagyományra is), meg néhány olyan klasszikus is, mint Törpeszarvas (akit sohasem lehet kihagyni). A tinik szokás szerint jó fejek voltak, és a gender-előadás nagy érdeklődést váltott ki belőlük; jó kis beszélgetés kerekedett belőle.
Mindenkinek ajánlom a gimnáziumi gyakorlóterepet - kemény közönség, de nagyon megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése