Trickster bonanza (Népmesék nyomában a világ körül 49. - Bahamák)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Once was a time, a very good time,
Not in my time, but in b'o' Rabby time.

Folk-tales of Andros Island, Bahamas
Elsie Clews Parsons
American Folk-lore Society, 1918.

Megint csak korai gyűjteményről van szó, amely megint csak Elsie Clews Parsons munkáját dicséri (kezdek kíváncsi lenni erre a hölgyre). A kötetben 115 népmese található, melyeket mind a szigetcsoport egyetlen szigetén, Androson gyűjtött, és jegyzett le a szokásos aprólékosan fonetikus, nehezen olvasható módon. Minden történethez tartoznak bőséges lábjegyzetek hasonló változatokról a Karib-tenger más szigeteiről és Afrikából, és a mesemondókat is egyenként megismerjük a bevezetőből. Andros lakossága a múlt század fordulóján kulturálisan nagyon vegyes volt, és ezt a mesék is tükrözik: Az afrikai tricksterek mellett itt már felbukkan Jack, aki Észak-Amerikából hajózott délre az európaiakkal, valamint nyomaiban megtalálható a Floridából menekült indiánok és a velük keveredett volt rabszolgák mesehagyománya is. Parsons szerint Andros még a Bahamákon belül is kevert helynek számított, ami egyszerre volt menekültek, kétes elemek, és kalandorok gyűjtőhelye. Nem csoda, hogy a mesék között is akadt mindenféle...

Külön tetszett a bevezetőben található leírás, mely szerint amikor Parsons "storyteller" (mesemondó) után érdeklődött, általában jövendőmondóhoz irányították; végül rájött, hogy a megfelelő hívószó a "talk old story", így lehetett valódi mesemondókat találni. Általában sötétedés után. A mesék szinte mind ugyanazzal a formulával kezdődtek ("There was a time, a very good time, Monkey chewed tobacco and spit white lime"), and végződtek ("The bow bent, the story end", "If you think my story's not true, go ask the captain of the longboat crew"). Haitiban is olvastam már hasonlót, de itt szinte minden mese végén előadta a mesélő, hogy ő is ott volt, amíg valaki meg nem rúgta - pofozta - legyintette, amitől ide repült hozzánk, elmondani a történetet.

Fénypontok

Érdekes módon a könyv maga konkrét választ adott rá, melyik a legszélesebb körben ismert androsi mese: Ez nem volt más, mint az Üzenet a Férjnek című történet, amelynek egy változatával St. Vincent szigetén is találkoztam már. Arról szól, hogy egy vajúdó feleség távol lévő férjének küld üzenetet mindenféle madarakkal; a küldetést végül a kolibri teljesíti.

Nagyon klassz helyi változata volt a Mágikus Menekülés meséjének. Itt egy ördög által elrabolt lányt a bátyja, Jack mentett meg (aki "olyan boszorkányos fiú volt"), és az átváltozásaikat az akadályokkal kombinálták - egyszer pl. banánfává és banánná változtak, és az ördög gyorsan hazaszaladt a banánszedő kampójáért... Egy másik mágikus menekülés során Jack egy Zöldszív-Tudás (Greenheart-Er-Knowledge) nevű lánnyal menekült el a lány ördög-apja elől. Ebben külön szerettem, hogy amikor a lányt Jack jól fenn felejtette a fán, ahogyan ezekben a mesékben lenni szokott, a csúf szolgálólány, aki megtalálta, azonnal rohant Jackhez és szólt neki, ahelyett hogy gonoszul átvette volt a menyasszony helyét... És ha már a megmentésnél tartunk, szintén Jack volt az, aki megmentett egy királykisasszonyt az akasztófától, amikor lopással vádolták. A lánnyal az iskolában szerettek egymásba, és a történet egy ismert angol ballada helyi változata.
Érdekes, hátborzongató mese volt a Boszorkány-feleség, melyben a feleség sohasem evett otthon, hanem titokban gémmé változott és halászni járt. Amikor a férje megtudta a titkát, az átváltoztató dalt énekelve maga változtatta madárrá a feleségét (és meg is ölte).
Újdonság volt számomra a trickster-mesék között az, amelyikben Nyúl úgy menekült meg Oroszlán karmai közül, hogy javasolta, forgassa először hamuba (lisztbe?) hogy jobb íze legyen, és addig forgolódott, amíg az oroszlánt teljesen elvakította a porfelhő - majd meglógott.

Kapcsolatok

A kulturális sokféleségnek köszönhetően itt már eléggé változatos volt a trickster-felhozatal: Volt Nyúl koma (és Bouki, aki néha a trickster-szerepbe is belekóstolt), Ananszi, és Jack is; sőt, néha együtt is előfordultak különféle kombinációkban, pl. Jack és Nyúl koma testvérekként. Természetesen velük együtt megtalálható a könyvben a klasszikus trickstermesék legtöbbje is: A titkokban megevett tejfel, a kikönyrögött hamis büntetés, a kátránybábu (ami vicces módon ezekben a mesékben lány volt, és azok ragadtak hozzá, akik meg akarták fogdosni meg csókolni), egymás hátán lovaglás, Bálna-Elefánt kötélhúzás, halálos szikla, stb.

Szintén volt állatok közötti versenyfutás, megint csak új szereplőkkel: Ezúttal Homár és Kagyló versenyeztek víz alatt, illetve Ló és Kagyló víz felett (mindkettőben az utóbbi nyert, többedmagával). Előbbiben külön tetszett, hogy kombinálta a két mesetípust; igaz, hogy több kagyló is részt vett a versenyen, de Homár meg is állt néha eszegetni közben.
Több ismerős tündérmese is szerepelt természetesen a kötetben, pl. a Szorgos és a Lusta lány; Anyám megölt, apám megevett; Egyszemű, Kétszemű és Háromszemű; Négy fivér (itt a megoldás kereken az volt, hogy a vadászé lett a királykisasszony); Kékszakáll (ahol nem feleségek, hanem gyerekek voltak a kamrában megölve); Vitéz Szabólegény; Égig érő paszuly; Brémai Muzsikusok; Hal-szerető, és a Csodás Segítők is. Utóbbiban a szokásos szuperképességek mellett volt Jólnevető, Jólsíró, Jólpisilő, Jólfingó, Jólköpő is, de róluk sajnos nem sok derült ki a hiányos szövegből... Ugyanennek a mesének egy másik változatát Androsról, Zöldlevél Királykisasszony történetét, annak idején beválogattam a szuperképességekről szóló mesegyűjteményembe is.
Több Fehérlófiás motívum is visszaköszönt a mesékből. Volt óriás sast a lába húsával etető Jack, társai elől kását elevő ördögöt lelövő Jack, sőt, Boukit a föld alatt lenn hagyó (kötelet a kővel a végén elengedő) Nyúl Koma is (itt érdekes módon Bouki nyerte el a végén a királykisasszonyt).
A hiedelmek között megint csak felbukkant a loogaroo (loup garou), aki ezúttal azonos volt az éjszaka repdeső boszokránnyal, aki le tudja vetni a bőrét. Közel járunk már Louisianához...

Hova tovább?
Kubába!