Éneklő teknősök, mágikus narancsfák (Népmesék nyomában a világ körül 48. - Haiti)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Létezik amerikai mesemondó körökben egy ropant népszerű haiti mesegyűjtemény, The Magic Orange Tree címmel. Diane Wolkstrein haiti utazásai során gyűjtötte a meséket, és publikálta őket egy kötetben, ami nagy hatással volt a mesemondó közösségre - de nem aratott osztatlan tetszést azok körében, akik szerint a 'turista' mesemondó nem végzett elég alapos munkát. A mai bejegyzéshez ezért inkább egy olyan könyvet választottam, ami nem csak kevésbé közismert, de ráadásul helyi mesemondó tollából származik. 

When Night Falls, Kric! Krac!
Haitian Folktales
Liliane Nérette Louis
Libraries Unlimited, 1999.

Liliane Nérette Louis haiti mesemondó, történetei több generáción keresztül öröklődtek a családban. Ez meg is látszik a mesék szövegein: Érződik, hogy élőszóban csiszolódtak ki, szinte leugranak a papírról, főleg, mert  legtöbbjükben vannak interaktív részek, kérdezz-felelek pillanatok, énekek, mondókák, és minden egyéb, amitől a mesemondás élővé válik. A kötet témák szerint csoportosítja a meséket (pl. Bouki és Malise, Szerelem és Udvarlás, Mostohák, stb.), összesen harmincat, és szépen kirajzolódnak belőlük a szájhagyomány különféle oldalai. A könyv elején mind a szerző, mind pedig a szerkesztő bevezetőjét olvashatjuk Haiti kultúrájáról, történelméről, szokásairól, és magáról a mesemondóról is; a végén pedig szószedet, színes fényképek, és autentikus haiti receptek találhatók. Nagyon kompakt kis kötet, élvezetes mesékkel.

Fénypontok

A kedvenc mesém a kötetből az Éneklő teknős volt. Ebben a mesében aszály idején a madarak egy gazdag ember kertjébe jártak borsót lopni; hogy barátjuk, az éneklő teknős is velük tarthasson, tollakat aggattak rá, és együtt repültek (a teknős nem is evett borsót, csak a repülés tetszett neki). A gazda persze végül pont a teknőst kapta el, és az ének segítségével jó sok pénzt keresett - amíg a király maga elé nem rendelte, hogy elkobozza tőle a csodás zsákmányt. A teknőst viszont előző este egy kisfiú kicserélte egy mezei, nem-éneklő teknősre, így aztán a király is hoppon maradt, meg a gazda is. De legalább a teki megmenekült.
Ha már éneklésnél tartunk: Nagyon szeretném egyszer élőben hallani Kinan Kinan meséjét, melyben egy herceg feleséget válogat lelkesen kínálkozó lányok közül, és mindegyikről eléneklik a tanácsosai, miért alkalmas feleség. A hercegnek azonban végül egy szénégető lánya tetszik meg, és annak ellenére, hogy mindenki csúfnak tartja, ő meglátja benne a szépséget is. A mese nagyrészt énekes versszakokból áll; jó lett volna hozzá legalább egy kotta...

A Gonosz mostoha és a narancsfa az a történet, ami a fentebb említett másik könyv címét is adta. Egy asszony gonoszul bánik a mostohalányával, folyton mocskolja az apja előtt, és a narancsból sem ad neki, amit az apa hozott haza ajándékba. A lány összeszedi a narancs maradékait, és az anyja sírján elássa; a magokból csodálatos fa nő, ami nem csak táplálja a lányt és engedelmeskedik a kéréseinek, de a végén még a mostohát is úgy lerázza magáról, hogy ripityára törik. Nem ez volt egyébként az egyetlen haiti mese, amit Diane Wolkstein is híressé tett; szerepel a könyvben Taizan, a hal-szerető története is, melynek a végén a lány egybeolvad hal-szerelmével, és sellővé változik (azt hiszem, ez a másik könyvben nem volt így kimondva, ott csak "barátok" voltak), és a Bagoly házassága is.
Érdekes mese volt "Bouki megnyeri a király versenyét," aminek az eleje egy libériai népmesére emlékeztetett. Az kapta meg ugyanis a királylányt, aki el tudott számolni tízig, mielőtt egy levegőbe dobott narancs földet ért. Az ostoba Bouki barátja, Malis tanácsát követve megnyerte a versenyt ("Egy-tíz!"), de a királykisasszony elég nagyot csalódott benne, mert igazából a férjnek csak a királyi kaja kellett. Végül Bouki a mohósága jutalmául elhalálozott egy vadászbalesetben. Ez gondolom jól jött a királylánynak.

Kapcsolatok

A mostohákról szóló fejezetben több Szorgos és Lusta Lány típusú mese is volt, a szokásos végkifejletekkel. Az egyik (Az elveszett ezüstkanál), amelyben a segítő öregasszony hátát kellett mosni, emlékeztetett a kedvenc trinidadi mesémre. Az anyó háta ugyanis üvegszilánkokkal volt borítva, és csak a kedves lánynak volt rá türelme, hogy megtisztítsa.
Sok helyről volt már ismerős Vletout Király (Mindentakar Király) története, melyben a király egy falu összes öregjét megölette, hogy ne tudjanak a fiataloknak tanácsot adni. Egy család elrejtette egy veremben a nagymamát, aki cserébe a tanácsaival segített nekik megszabadítani a falut. Ez az egyik legszebb verzió erre a típusra, amit eddig olvastam (magyar is van, egyébként).
Hátborzongató verzió volt a Kékszakáll-féle mesékre A kulcs, melyben egy szolgálólány azt fedezte fel, hogy a gazdaasszonya a lépcső alatti kamrában zombikat (közöttük gyerekeket is) tart. Zombis-kísértetes történet egyébként egy egész fejezetnyi volt a könyvben, a haiti hiedelmeknek és hagyományoknak megfelelően; Az utolsó zombi Konpé Pierre ültetvényén például azt mesélte el, hogyan hozott tragédiát egymás fejére kölcsönösen apa és fiú, mindkettő a saját házi zombijai segítségével.
Az ügyeletes trickster Haitin Malis (Konpé Malis vagy Ti Malis), aki általában ostoba és falánk komájával, Boukival együtt bukkan fel. Más helyen olvastam, hogy Malis eredetileg nyúl volt, Bouki pedig hiéna, de ezekben a mesékben már emberként szerepeltek. Több meséjük ismerős volt már a sziget másik feléből, a Dominikai Köztársaságból.

Hova tovább?
A Bahamákra!