2017. július 15., szombat

Mesemondót, esküvőre?

Igen!

Ez már megint az intermezzo intermezzója, de el kell mondanom, hogy ma esküvőn (egy kedves, bimbózó mesemondó, ismerős esküvőjén) voltam mesét mondani, és ez számomra is új élményt jelentett. A kérés az volt, hogy egy nagyjából 15 perces történettel készüljek, amiben a női fél sem passzív szereplő, hanem részt vesz a kalandokban. Ezzel persze jól fel volt adva a magas labda, de szerencsére több sztori is motoszkált bennem a témával kapcsolatban; különösen egy, a kínai oroqen etnikai kisebbségtől származó mese, Piros Pipacs Kisasszony, amit eddig csak néhányszor volt alkalmam kipróbálni, mert általában túl hosszú, vagy túl bonyolult, a fellépéseimhez. Itt viszont tökéletes otthonra talált.

Egy nagyobb szabású falusi esküvő tulajdonképpen nem sokban különgözik egy szabadtéri fesztiváltól, legalábbis ami a mesemondás körülményeit illeti. Van sok izgatott ember, rengeteg gyerek (főleg az appróbjából), szaladgáló kutyák, kaja, pia, zene, sátrak, szél, napsütés, minden. A közönség vegyes életkorú, a hangulat barátságos, a háttér zajos, és a történetválasztásba belejátszik a nap fő eseménye is... Íme, néhány dolog, amitől a mai mesemondás sikeres volt:

1. Előre pontosan megmondták, mit szeretnének tőlem, és mikor (vagyis hogy mennyit mesélek, milyen történetet szeretnének, és mikor kerülök majd sorra)

2. Kora délután, nem sokkal a szertartás után meséltem, amikor az uzsonna épp elfogyott, de az italok még nem tették meg a hatásukat, vagyis éhes se volt senki, meg részeg se.

3. Kaptam rendes hangosítást, amivel a rendezvényhelyszín (telek) egyik végétől a másikig tisztán hallatszottam

4. A közönség sátrak alatt ült, a gyerekeknek néhány pokrócot is leterítettek, mindenki kényelmesen elhelyezkedett

5. Az egész násznépnek meséltem, és abban a 15-25 percben én voltam az egyetlen program (nem volt háttérzene, átjárkálás, és a gyerekeket sem hagyta ott senki előttem, hogy más dolog után nézzen)

Ez utóbbinak volt köszönhető, hogy tényleg olyan mesét választhattam, ami szép volt, izgalmas, és illett a témához - a felnőtteknek és az idősebb gyerekeknek meséltem, és mert ők figyeltek, a kicsik is elcsendesedtek a környéken, ami ideális a mesehallgatáshoz. A történet egyébként elég széles korosztályt lefed, van benne sárkány, meg táltos ló, meg fiatal vadász, meg szerelem, meg minden; kényelmesen mesélve 20 perc körül mozog, ami pont jó volt arra, hogy élvezze a közönség, de ne állítsuk le az általános mulatozást túl hosszú időre. Természetesen a férfi-női együttműködés kritérimának is megfelelt, amire külön büszke voltam.

A konklúzió tehát: Hívjatok mesemondókat esküvőkre! Most már tudjátok, mi kell hozzá, hogy igazán mesés legyen az alkalom (igen, kimondtam, nem szívom vissza).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése