Írország és a mesemondás szoros kapcsolatát nem kell különösebben ecsetelni. A helyszínt úgy választottuk ki, hogy közel legyen mindenféle legendás jelentőségű helyekhez - Tara, Newgrange, Emain Macha - és úgy is, hogy közel legyünk az észak-ír határhoz, mivel a konferencia témája Storytelling in Borderlands, vagyis a határokon átívelő, kapcsolatokat teremtő és falakat leromboló mesemondás volt. Erre pedig kevés jobb helyet lehetett találni, mint Írországnak azt a részét, ahol még emlékeznek a nagy konfliktusokra, és ma is mesemondók dolgoznak a katolikus és a protestáns családok összebékítésén...
A konferencia a szerdai nappal kezdődött, amikor is a mesemondók gyülekezni kezdtek Európa (és a világ) minden sarkából a konferenciára. Úgy esett, hogy június huszonegyedike, vagyis a nyári napforduló estéje volt, így amíg mi a bizottsággal rendületlenül üléseztünk egy privát teremben, addig a szállingózó mesemondók lombos ágakból koszorúkat fontak, virágokat szedtek, és tábortüzet raktak a konferenciaközpont belső udvarán. Mire beesteledett, asztalokat is állítottunk fel, melyekre mindenki kipakolt ételt-italt, amit a saját országából hozott kóstolásra (részemről pálinka és Unicum érkezett, mert mást nem sikerült beszuszakolnom a bőröndbe). Ahogy feltűntek az első csillagok, meggyújtottuk a tüzet, végigettük-ittuk az asztalt, és a fűben ülve beszélgettünk régi ismerősökkel és új barátokkal. Az est programja nagyrészt abból állt, hogy az egyes országok képviselői egyenként felálltak, bemutatkoztak, és elmondták, az ő kultúrájukban hogyan ünneplik a nyári napfordulót. Ilyen világos, virágos, barátságos hangulatban telt hát a varázslatos legrövidebb éjszaka, ami a sok beszélgetéstől, énekléstől, és éjszakába nyúló mulatozástól csak még rövidebb lett... Pedig másnap kemény munka várt ránk.
A délutáni program jórészt műhelyekből állt. Tartottam egy Mesemondás és Gender műhelyt, amire rengetegen bejöttek, és ki is fogytam a handoutokból; remek párbeszéd kerekedett női és férfi mesemondókról, női és férfi mesékről, és egyéb reprezentációs kérdésekről. Második körben egy Mesemondás és Popkultúra workshopom volt, amin kevesebben voltak ugyan, de nagyon élénk vita kerekedett közöttük arról, hogy milyen kapcsolatai lehetnek a mesélésnek a popkultúrával, illetve hogy jobb-e egy szépségesen megrajzolt rajzfilm, mint egy rosszul elmondott népmese, avagy sem... A társalgások aztán tovább folytatódtak a vacsora alatt is, míg sor nem került az esti műsorra. Nagyon kiváló programban volt részünk, helyi mesemondóknak és zenészeknek köszönhetően. Ott volt például Colum Sands, zenész és dalszövegíró, aki saját zseniális költeményeivel szórakoztatott minket; Jack Lynch, Nuala Hayes és Frances Quinn, mindhárman mesemondók és konferencia-szervezők, az ír hagyomány különböző szeleteivel örvendeztettek meg minket, mint például Cú Chulainn legendájának egy-egy részlete (ami a tavalyelőtti Eposznap óta instant nosztalgiával tölt el); és voltak énekmondók, hárfások, hegedűsök, és minden, ami egy jó ír koncerthez szükségeltetik. Némelyik zenész többet mesélt, mint amennyit zenélt - és ez így volt jól.
A konferencia második napján Emain Machát látogattuk meg, és Armaghban töltöttük az egész napot - erről külön bejegyzésben számolok majd be. A kirándulás után volt még egy környi workshop - itt beültem egy francia és egy török mesemondó közös műhelyére, ami a mesemondás tolmácsolásáról szólt, és mielőtt észbe kaptam, már hindit fordítottam magyarra, közönség előt... A hosszú napról hazatérve ír táncházat szerveztek nekünk, ami azonban hamar átcsapott "ír zenészek játszanak talpalávalót bármilyen európai tánchoz" buliba, ahol felváltva tanultunk skót körtáncot, görög hastáncot, keringőt, meg nagyjából mindent, ami éppen a mesemondók eszébe jutott... és mindegyiket ír zenére.
A konferencia utolsó napját a FEST szervezeti kérdéseire, illetve az azokról való szavazásra szántuk. Ez minden évben így történik, és minden évben megállapítjuk azt is, hogy nem kéne a végére hagyni, amikor már mindenki álmost meg nyűgös, és mindenkiből előbújnak a nemzeti sztereotípiák... ezúttal különösen hosszúra nyúlt a szavazgatás, de végül csak megállapodásra jutottunk a végén - mindenki mehetett csomagolni. Újabb hasznos és sikeres évet tudhattunk hát a FEST pályafutása mögött.
És ezzel még nem volt vége a programnak: Ahhoz, hogy a konferenciára támogatást kaphassunk, a hétvégére még egy fesztivált is rendezni kellett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése