Vendégségben az ulsteri királyoknál (Emain Macha)

Ahogyan már korábban említettem, a FEST konferencia második napján kirándulást tettünk az észak-ír határon át Armagh városába - pontosabban a város közelében található Emain Macha (angol nevén Navan Fort) halomhoz, mely egykor az ulsteri királyok rituális központja volt, és a legendáikban is fontos szerepet játszik. Ezen a vidéken játszódik a hős Cú Chulainn legendája, az Ulsteri Marharablás néven is ismert vaskori eposz, melyet két éve az Eposznapon is végigmeséltem több más mesemondóval közösen. Azért is állt közel a szívemhez Emain Macha, mert pont arról a mozzanatról kapta a nevét, amit én meséltem (és a kirándulás előestéjén Nuala Hayes ír mesemondó is előadta): Arról a legendáról, melyben Macha, a rejtélyes tündérfeleség, kilenc hónapos terhesen versenyt fut egy szívtelen király lovaival, győz, ikreket szül (Emain Macha szó szerint "Macha Ikrei"), majd megátkozza az összes ulsteri férfit azzal, hogy ha ellenség tör az országukra, kilenc napig szülési fájdalmakban fetrengjenek, ezért amikor Maeve, Connacht királynője, Ulster ellen vonul a seregével, egyedül Cú Chulainn képes védeni a határt napokig tartó epikus csatákban.

Na, ide mentünk kirándulni.

Cú Chulainn már az érkezéskor tiszteletét tette egy vesszőfonat-szobor képében, az Emain Macha turistaközpont bejáratánál:

Az épület belsejében pedig álarcos zenészek vártak minket, akik valami ősi népi előadás keretein belül mesélték el az ulsteri hős legendájának egy-egy részletét, jórészt írül, néha-néha angolul, de a nagy zenebonának és a maszkoknak köszönhetően csak megsaccolni tudtam, hol tartunk éppen a történetben. Azért nagyon hatásos előadás volt, ha váratlan is.

Magára a dombra, ami egykor inkább rituális körzet lehetett, mint valóságos erőd, szemerkélő esőben másztunk fel, de még így is elkápráztatott a táj élénk zöld színe és a dús növényzet, ami minden oldalról körülvett bennünket. Sajnos a tetőn alig tíz percet töltöttünk, és azt is közel száz, hangosan tereferélő mesemondó társaságában, de azért így is varázslatos volt egy olyan helyen állni, amiről több, mint egy évtizede olvasgatok már történeteket.

Mesemondók sorjáznak fel Emain Machára

Tájkép tündérfával (a bokorra színes szalagokat kötöttek)

Páfrányos út a domb oldalában

A dombról lemászva visszaültünk a buszba, ami elvitt minket Armagh belvárosába. Itt meglátogattuk a katedrálist, jobban mondva annak a kriptájában található pogány kőszobrokat, melyek a templom építése során kerültek elő. Egyikük egy kétes jelentésű figura, egyesek szerint maga Macha, az Anyaistennő, a magaslat eredeti védelmezője, ki melleit büszkén kidomborítva egy íjat tart a két kezében; mások szerint ellenben egy király, akinek lófülei vannak (a Midasz-legenda ezen a környéken is él és köszöni jól van). Mesemondóként azt tudom mondani, hogy a megoldás valószínűleg mind a kettő.

A katedrális kertjében Brian Boru legendás ír király (fej)szobra mellett megint csak Nuala Hayes szórakoztatott minket nevezett király életének és halálának igaz történetével. Bár az iskolákban úgy tanítják, Brian Boru visszaverte a vikingeket, és megmentette a szigetországot a skandináv elnyomástól, valójában a sztori ennél jóval árnyaltabb, tele keresztbe-kasul házasodásokkal, intrikáló nőszemélyekkel, némi belezéssel, és a ténnyel, hogy a végső csatának jórészt mindkét oldalán tulajdonképpen írek harcoltak... Nuala előadása érdekes és érzékletes volt, és az eső is éppen elállt, így nuygodtan szemlélhettük a szobrot, a kilátást, és a virágokat.