Candlelit Tales: Ír mesék, ír módra, ír kocsmában

Dobpergést kérek, mert egész két hetes írországi utazásom toronymagas fénypontja következik.

Kora este volt, amikor megérkeztünk a dublini Stag's Head kocsma elé. Első ránézésre nem nagyon különbözött az utcákat szegélyező többi tipikus ír kocsmától; hangulatos volt és tele emberekkel. Volt azonban valami, ami miatt pont ide evett minket a fene, és ami miatt az épület oldalában már hosszú sor kígyózott az emeleti bejárat felé: Itt került sor a Candlelit Tales nevű fiatal mesemondó csapat aktuális előadására. Jegyet nem kellett fizetni, de ha jót akart magának az ember, már kezdés előtt egy órával felmarkolta a sörét, és beállt a sorba.

Mivel szeretnek engem a kelta istenek, az est műsora, teljesen véletlen- vagy inkább sorsszerűen, Fianna-legendákból állt. (!!!)

A csapat három mesemondóból (két srácból és egy lányból), valamint három zenészből állt (egy hegedűsből, egy gitárosból, és egy multifunkciós illetőből, aki előtt vagy egy tucat hangszer volt bekészítve). A kocsma emeleti termét, a bárpulttal a sarokban, gyertyákkal világították be (a csapat nevéhez méltóan), és az asztalok körül, között, felett, sőt, még az ablakpárkányokon is szardíniaként ült a lelkes (és látványosan fiatal) közönség; a mesemondóknak is pont csak annyi helye volt, hogy fel tudjanak állni, a zenészek pedig mind egy asztal köré tömörültek a sarokban. Ettől már kezdéskor nagyon baráti, bensőséges viszony alakult ki a közönség tagjai és a mesemondók között.

Aztán elkezdődött a mesélés.

A zenészek vezették fel a műsort. Amint felzengett a hegedű és lüktetni kezdett a bodhran dob, a közönség egy emberként kezdte a sarkával ütni a ritmust a kocsma padlójának deszkáin. Döngött az egész épület. Ebbe a hangulatba lépett bele Aaron, az első mesemondó, és üdvözölt minket a Fianna világában - és innen már csak emelkedett a hangulat. Hangosítás nem volt, így a mesemondók a kocsma közepén állva teli tüdőből, a zenét túlharsogva meséltek, széles gesztusokkal, esetenént egyik kezükben söröskorsóval, és mágikus módon végig az aláfestő zene ritmusára; pont a hangsúlyos szavakon dobbant a dob, az izgalommal együtt emelkedett a hegedűszóló, a megható részleteknél éterien csilingeltek az asztal alá akasztott szélcsengők, és egyáltalán, zene és történet végig tökéletes harmóniában hullámzott egymással, a zenészek és a mesemondók pontosan tudták, hol van a hangsúly, hol van a szünet, hol van a ritmus. Aaron és Aoife, férfi és női mesemondó váltogatták egymást - közben pedig néha-néha a másik srác (akit stílszerűen Oisínnak hívtak) is átvette a szót egy-egy rövid sztori erejéig (Oisin születését nyilván ő mesélte el), bár az ő feladata főleg abból állt, hogy Conan Maolt, a Fianna rezidens cinikusát testesítse meg, és a hátsó asztal mellől a söre felett belekotyogjon a hősök magasztos legendáiba. Feküdtünk a röhögéstől, valahányszor megszólalt.

A műsor közel két órás volt, középen szünettel. Én az egészet a baloldali képen látható fültől fülig vigyorral ültem végig. Az első órában a csapat bemutatta nekünk a Fianna tagjait - Fionnt a gyermekkorával és a Bölcsesség Lazacával, Oisínt, a bárdot, Oscart, a harcost, a szélsebes lábú Caoilte-t, a cinikus Conant, a félszemű, félelmetes Goll Mac Mornát, a rakoncátlan Mac Lugaidh-ot, és természetesen Diarmuidet, minden nő kedvencét. A legtöbb sztori ismerős volt már, de zenével, gyertyákkal, és természetesen ír mesemondók által előadva utánozhatatlan volt a hatásuk. A szünet után pedig feltették a koronát a műsorra: Most, hogy megismertük a főszereplőket, egy órában elmesélték az egyik legkedvesebb Fianna-legendámat, a Berkenyefák Házát. Meg voltam róla döbbenve, hogy bevállalták; nem csak hosszú és bonyolult történet, amelyben a csapat minden tagja a maga útját járja, de ráadásul csata csatát követ benne, tocsog a vér, és szívszaggató jelenetek váltják egymást szinte groteszkül vicces pillanatokkal. A legenda szerint Fionnt és néhány emberét tőrbe csalják egy mágikus fogadóba, ahol odaragadnak a székekhez, és mozdulni sem tudnak, míg odakinn három ellenséges királyság seregei készülnek, hogy lemészárolják a magatehetetlen harcosokat. Fionn két kisfia van egyedül szabadon; a fogadót egy keskeny gázló választja ez az ellenségtől, amit egy jó harcos egymaga is hosszú ideig tud tartani. A két kisfiú megküzd egy fél sereggel, mire a Fianna többi, szabadon lévő harcosa a helyszínre érkezik, de az utolsó pillanatban mégiscsak elesnek; helyüket átveszik a tapasztaltabb hősök, illetve csak egyikük, mert Diarmuidnak el kell mennie a házban hisztiző Conan számára ennivalót lopni (itt a comic relief). Az után újabb csaták, hősies halálok, és látványos hőstettek következnek, amíg Fionnt és embereit meg nem szabadítják a varázslat alól, és le nem győzik az álnok ellenséget.

A dübörgő csatajelenetek közül is kiemelkedtek azok a pillanatok, amikor felzengett a Diord Fionn. Erről tulajdonképpen nem tudja senki biztosan, csatakürt volt-e vagy csatakiáltás (Richard ez után kutakodott előző nap az archívumban), de a Fianna mindig csak a legnagyobb végveszélyben szólaltatta meg, és olyankor messzire zengett. Amikor a történetben először hangzott fel, a mesemondók elmondák, miről van szó - majd megkérték az egész közönséget, hogy szálljon be a csatakiáltásba, amit mi lelkesen, teli torokból, az asztalokat ütve meg is tettünk. A harmadik ilyen pillanat után már én is teljesen készen álltam rá, hogy induljunk vikingeket mészárolni...

Az egész este hatalmas élmény volt. A mesemondók, a zene, és a közönség összjátéka olyan hangulatot teremtett, amit szavakban nehéz visszaadni; ott kellett lenni hozzá, hogy átélje az ember, a csontjaiban érezze a dübörgést. Külön bónusz volt, hogy a kedvenc legendáim keltek életre; végre láttam mesemondókat, akik ugyanolyan lelkesek voltak irántuk, mint én, ugyanolyan szívvel-lélekkel-élvezettel mesélték őket, teli torokból, csillogó szemekkel. Életre keltek tőlük a hősök, a történetek. Erre az estére életem végéig emlékezni fogok.

(Aki ezek után szeretne ízelítőt kapni a hangulatból, az a Candlelit Tales FB oldalán megtalálja a videót, június 28-i dátummal)

Aki Dublinban jár, és el tud csípni egy előadást, TEGYE MEG. Itt lehet tájékozódni az aktuális programról.