A bazsalikomlány (Feminista Multikulti Népmesék 6.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Puerto Rico

A történet

Egy szegény embernek (vagy asszonynak) három lánya van, akik minden nap kimennek a kertbe megöntözi a bazsalikomot. Meglátja őket a király, aki szereti a találós kérdéseket, és megkérdezi, meg tudják-e mondani, hány levél van a bazsalikomon. A két idősebb lány pironkodva elmenekül a kérdés elől, ám a legkisebb rögtön visszavág azzal, hogy a király tudja-e hány csillag van az égen (hal a tengerben, homok a tengerparton, stb.). A királynak megtetszik a lány, és elhatározza, hogy túljár az eszén. Beöltözik édesség-kereskedőnek, és csókért kínálja az édességet. A két idősebb lány pironkodva menekül, de a legkisebb szerez magának csókért édességet. Másnap megint megy a szokásos feleselés a kerítés felett, és a király megkérdezi, hány cukorkát vett a lány csókért. Most a lányon a visszavágás sora. Amikor a király megbetegszik, ő beöltözik Halálnak, és megjelenik a palotánál egy szamárral / malaccal / kutyával, és közli a királlyal, hogy a lelkéért jött; de ha hajlandó a háziállata fenekét megcsókolni, akkor annyi évet kap még, ahány csókot ad. A király összevissza csókolgatja az állat popsiját, amit másnap aztán a lány jól a szemére is vet. A király elismeri, hogy a bazsalikomos lány túljárt az eszén, és ez annyira megtetszik neki, hogy feleségül is veszi.
(Néhány verzióban itt még vannak jelenetek, pl. a "gyere el hozzám se pucéran se felöltözve" jellegű próba, vagy az, amikor a lány helyette ítélkezik, és "hazaviheti azt, ami a legkedvesebb a szívének.")

Mitől feminista?

Két dolgot szeretek nagyon ebben a mesében: egyrészt, hogy szabad szájú, tűzrőlpattant hősnője van, másrészt pedig, hogy a királyban méltó ellenfelére akad. Hasonló mesetípusokban sokszor fordul elő, hogy a királyt alaposan leégető okos lány ellen az uralkodó szörnyű bosszút fogad, megpróbálja megölni/megöletni, stb. Sajnos a való életben is gyakori, hogy a visszaszólásra, vélt megalázásra (vagy akár egy egyszerű "nem"-re) egy férfi erőszakkal, agresszióval válaszol. Hogy Margaret Atwood klasszikusát idézzem:

"A férfiak attól félnek, a nők kinevetik őket. 

A nők attól félnek, a férfiak megölik őket."

Itt azonban egyáltalán nem erről van szó. Itt két egyenlően okos fél között zajlik játékos flörtölés, és amikor a lány végrehajt egy zseniális átverést, a király jó kedélyűen elismeri, hogy ez már nem tudja fokozni, és pont a furfangosságáért szereti meg a bazsalikomos lányt. Egy olyan férfi, aki képes nevetni saját magán is, és őrjöngés nélkül elismerni, ha veszített egy nővel szemben, nagyon fontos példakép mindenki számára.
Ez a mese egyébként, szimbolikus úton, a szexualitásról is szól. A lányok legtöbbször a házba, kertbe bezárva élnek, szoros szülői felügyelet alatt. Az ablakba/kertbe ültetett bazsalikom hagyományosan a szexuális érettség szimbóluma. A legkisebb lány kitekinget a kerítés felett a királyra, és míg a két nővére még nem áll készen rá, hogy szóba álljanak vele, ő már képes gondolkodás nélkül, magabiztosan flörtölni az uralkodóval. Ehhez kapcsolódik a csókjelenet is (ld. lejjebb), amelyben édességet kap csókért a jóképű, álruhás uralkodótól, és ez egyáltalán nem zavarja őt. A bazsalikomos lány biztos és komfortos a saját szexualitásával kapcsolatban, nem prűd, nem szégyenkezik, hanem felszabadultan élvezi a dolgot. Emellett remekül szórakozik a kölcsönös szóváltásokon és egymás átverésén is. Jól érzi magát a bőrében, magabiztos, tudja, hogy mit akar, és ehhez a király személyében egyenlő, elfogadó partnerre talál. A humor csodálatos része tud lenni egy egészséges kapcsolatnak.

Amit érdemes átgondolni

Néhány szülőben felmerülhet, mennyire biztonságos a mai világban "cukorkáért csókod adunk egy idegennek" jellegű mesét mondani gyerekeknek. Felnőtt közönségekkel a helyén van a történet, de abban az esetben sincs minden veszve, ha valaki egyszerűen nem érzi komfortosnak ezt a jelenetet. Szerencsére ennek a mesetípusnak több tucat változata létezik a világ körül, különféle átverésekkel. Személyes kedvencem az olasz Violetta a Pentameronéból (nemrég megjelent magyarul is), ahol a királyfi eléri, hogy a lány azt higgye, megbolhásodott, aztán megkérdezi, hány bolhája van.

Források

Ez a mese az ATU 879-es típusba tartozik (Basil Maiden, Bazsalikomlány). Érdekes módon nem nagyon van északi változata, ellenben a Mediterráneumban és spanyol nyelvterületen (beleértve Dél-Amerikát is) rettenetesen népszerű. A Turandot's Sisters című könyvben olvashattok bővebben a jelentőségéről.

William Bernard McCarthy: Cinderella in America (University Press of Mississippi, 2007.)
John Bierhorst: Latin American Folktales (Knopf Doubleday Publishing, 2007.)
Rafael Ramírez de Arellano: Folklore portorriqueño (Avila, 1926.)
Giuseppe Pitré: Catarina the Wise (University of Chicago Press, 2017.)
Wayland Debs Hand: Hispanic folktales from New Mexico (University of California Press, 1977.)
Rodolfo Lenz: Cuentos de adivinanzas corrientes en Chile (Imprenta Universitaria, 1912.)

Megjegyzés

Spanyol nyelven szebben kijön, hogy a lány Halálnak öltözik, mert spanyolul a halál, la muerte, nőnemű. Ennek ellenére olyan verziót is találtam, ahol Szent Antalnak álcázta magát.