And other folk-lore stories from Uganda
Rosetta Baskerville
The Sheldon Press, 1922.
A kötet huszonhat ugandai népmesét tartalmaz a múlt század fordulójáról. Néhányat a szerző egy eredeti luganda nyelvű gyűjteményből fordított, míg másokat maga gyűjtött az országban töltött évei során. A könyvben a meséken kívül dalok és közmondások is szerepelnek, bár hogy a daloknak mennyire pontos a fordítása, az kérdéses, mert eléggé európai módon rímelnek. A kötet kimondottan gyerekek számára íródott, ezért esélyes hogy a gyűjtő "finomított" a meséken, de így is gyönyörűek voltak.
(A kötet címe egy olyan történetre utal, amelyben a bennszülöttek varázslója előre megálmodta, hogy a fehér emberek nagy, fémből készült kígyókon érkeznek majd - ez volt a vasút.)
Fénypontok
Majdnem klasszul végződött Béke Hercegnő története, de aztán mégse. A hercegnő más országokat akart látni, de az apja óva intette, hogy azok furcsák, vadak, nem érdemes foglalkozni velük. Egy madár segítségével Béke mégis átrepült a Nagy Tavakon egy másik országba... ahol annyira furák voltak az emberek, hogy a lány belátta, az apjának igaza volt... Na bumm.
Két varázsló is szerepelt a Sáskajárásról szóló történetben: egyikük szentjánosbogarak segítségével a Viktória-tó fölé csalta a sáskákat, másikuk pedig a vulkánja tetejéről vihart küldött, és a vízbe fojtotta a sáskafelhőt.
A kedvenc mesém a kötetből a Tündérrókák története volt, amelyben egy gőgös király saját állatkertet tartott, de az állatok szenvedtek benne. Egy tanácsos rávette a királyt, menjen ki a dzsungelbe "tündérrókát" vadászni (egy ritka, kitalált lényt). Az ott töltött hetek alatt a király megszerette a természetet, és szabadon engedte az állatait. Másik nagy kedvencem A két barát meséje volt, amelyben egy fura, csendes fiú az erdőbe ment gondolkodni, és miután sok állat adott neki haszontalan tanácsot, összebarátkozott egy nyúllal, aki kedves volt és megértő, és segített a fiúnak megtalálni a maga útját. Már ezért a két meséért megérte végigolvasni egész Afrikát...
Kapcsolatok
A Méhkirálynő meséjéhez hasonlított A varázslatos dongó története, amelyben Kintu megmentett az esőtől egy dongót, aki cserébe segített neki visszaszerezni az ellopott tehenét. Egy varázsló három próbáját kellett kiállnia érte, és a dongón kívül segítségére siettek mindenféle hangyafajok és a bambuszerdő is. A gonosz király lehetetlen feladataira itt Walukaga, a kovács felelt meg a szokásos okos lány helyett.
Kibate meséjében felbukkant a tűzlopás motívuma: itt egy orrszarvú szarváról kellett tüzet szerezni azzal, hogy meg kellett nevettetni az állatot egy vicces történettel. A feladatot egy magányos vadász teljesítette, aki annyi időt töltött az erdőben, hogy ismerte az orrszarvúak fura humorát.
Megint csak volt egy történet arról is, miért éjszaka repül a denevér (mert elfelejtett átadni egy üzenetet a Napnak, aki megfenyegette). Az egymást megvendégelő és átverő állatok meséjében itt béka és gyík szerepelt. Szintén előkerült a mese, amelyben a kakas "forró tarajával" ijesztgette az állatokat, míg el nem szenderedett, és a leopárd gyerekei rá nem jöttek, hogy a taraj egyáltalán nem forró.
Az ügyeletes trickster megint csak Nyúl volt. Egy mesében megszabadult Oroszlántól és Hiénától, hogy az állatoknak jobb királya lehessen (abban versenyeztek, kinek érdekesebbek a gondolatai). Egy másikban egy marék kukoricát cserélt furfangosan egyre nagyobb dolgokra, míg végül egy tehénnel tért haza (ez egy klassz változat volt erre a mesére).
Hova tovább?
Kenyába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése