Li Ji és a kígyó (Feminista Multikulti Népmesék 7.)

Ismét szerda, ismét Feminista Multikulti Népmesék! A Feminista Magyar Népmesék folytatásaként ezúttal Magyarországon kívüli országokból, kultúrákból válogatok. A bejegyzések listáját itt találjátok, akit pedig érdekel az előző sorozatból született mesegyűjtemény, az Ribizli a világ végén címmel találja meg a Móra kiadónál. És természetesen ebből a sorozatból is készül könyv :)

Származási hely: Kína

A történet

Fucsien tartományt egy hatalmas, emberevő kígyó tartja rettegésben; álmukban megjelenik a bölcseknek, és évente egy áldozatot követel, egy tizenkét-tizenhárom éves lányt. Kilenc éven keresztül minden évben a nyolcadik hónap nyolcadik napján megkapja az áldozatát szolgák és elítélt rabok lányai közül. A tizedik évben egy lány önként jelentkezik. Li Ji egy szegény család hatodik lánya, fiútestvére nincs. Úgy szeretne pénzt szerezni a családjának, hogy eladja magát áldozatul, mondván, hogy ő csak lány, ráadásul hatodik, mást nem tud tenni. A szülei nem engedik, de Li Ji titokban mégis megszökik, szerez egy kardot és egy kígyóvadász kutyát, és nekivág a hegyeknek. A kígyó barlangja előtt felhalmoz egy csomó, malátacukorral átitatott illatos rizsgombócot. Amikor a kígyó lehatja hatalmas fejét, hogy felfalja őket, a kutya rátámad, Li Ji pedig addig kaszabolja a karddal, amíg meg nem döglik. A barlangba belépve a lány megtalálja az előző kilenc áldozat koponyáját, és tisztelettel összegyűjti őket. "Félénkek voltatok, és felfaltak benneteket. Milyen szomorú!"
A Jüe fejedelemség uralkodója hírét veszi a hősies lánynak, és feleségül veszi, királynővé teszi, a családjának pedig magas rangot ad az udvarban. Attól fogva nem járnak szörnyek a hegyek között.

Mitől feminista?

Szörnyeteget ölő bátor lány, aki más lányokat ment meg a biztos haláltól. Szent György toposza, csak női hőssel. Amellett, hogy jesssz, menő csaj karddal és kutyával, több apróbb finomság is van ebben a sztoriban, amiket érdemes kiemelni.
A kígyó nem akármilyen lányokat fal fel, hanem kifejezetten felnőtt nővé válásuk küszöbén álló, tizenkét-tizenhárom éves "puha húsú" hajadonokat óhajt. Itt bele lehetne menni a mindenféle jungi analízisbe, hogy a kígyó mit szimbolizál, de ha félre is tesszük ezeket a fejtegetéseket, akkor is marad a tény, hogy itt fiatal, ártatlan és védtelen lányokat áldoznak fel a "közjó" érdekében. Van verzió, amely szerint a kígyó több férfi harcost legyőzött már, akik el akarták pusztítani, de van olyan is, ahol egyszerűen jelenti, hogy áldozatot kér, és a békesség jegyében meg is kapja. A metszetszemléletű feminizmus jegyében azt is érdemes kiemelni, hogy az első kilenc áldozatot egyáltalán nem demokratikusan vagy véletlenszerűen választják: a legkiszolgáltatottabbak, a "nélkülözhetők" közül kerülnek ki, a szolgák és bűnözők lányai közül. Aztán jön Li Ji.
Li Ji nem hős akar lenni; nem is azért jelentkezik önként, hogy más nőket megmentsen. Egy nagyon Katniss Everdeen-es húzással azért ajánlja fel magát áldozatul, mert fizetséget remél érte szegény sorsú családja számára. Hatodik lány, nem született fiú testvére, és az adott történelmi-társadalmi kontextusban ő tulajdonképpen felesleges száj, amit etetnie kell a családnak. Ezt meg is mondja a szüleinek, kérve, hogy legalább a halálával segíthesse őket. Itt azonban váratlan fordulatot vesz a történet: A szülők kategorikusan nemet mondanak. Ők szeretik a lányukat, önmagáért, és semmi pénzért nem hajlandóak engedni, hogy feláldozza magát. Bár az érvelése az adott helyen és időben szárazon logikus, a szülők a szeretetet választják a gyakorlatiasság helyett.
Li Ji mégis útnak indul, titokban. Sőt, terve is van: kér fegyvert és kutyát, amikre szüksége lesz, hogy felvegye a harcot. Tudja, mit akar. Felkészül a rizsgombócokkal is, hogy elterelje a kígyó figyelmét, amikor pedig elérkezik a pillanat, tétovázás nélkül támad neki a szörnyetegnek a kutyájával együtt. Itt tűnik ki igazán, hogy Li Ji nem áldozat, nem lehajtott fővel akarja magát odavetni a kígyónak, hanem terve volt rá, hogy túl fogja élni a találkozást, és nem adja fel a küzdelmet. A kutya sok hagyományos történetben a gazdája mellett az ösztönöket, az intuíciót jelképezi; Li Ji bízik a saját megérzéseiben, és hasznukat veszi a harc folyamán.
Szintén nagyon érdekes a történet záró jelenete, amikor a győztes Li Ji összeszedi az előző kilenc áldozat koponyáját. Itt egy olyan mondat hangzik el, aminek fordítástól függően kétféle jelentése lehet (ld. alább), de az biztos, hogy a hősies lány megemlékezik az előtte járó áldozatokról, és így a hallgatóságot is emlékezteti rá, hány ártatlan hajadon lelte halálát a kígyó torkában, míg végül Li Ji legyőzte. Megemlékezni a kegyetlenség, erőszak, és értelmetlen szokások áldozatairól elengedhetetlen része annak, hogy véget vessünk nekik. 

Amit érdemes átgondolni

Az ominózus mondatnak sokféle fordítását olvastam, sőt, kaptam segítséget is ahhoz, hogy az eredeti kínai szöveget hogyan kell értelmezni. Li Ji valami olyasmit mond, hogy "Ó, ti gyengék voltatok, a kígyó lakomái. Milyen szánalmas." Más verziókban "Nem harcoltatok, és a kígyó felfalt titeket. Milyen szomorú", vagy "Félénkek voltatok, és ezért felfalattatok. Szegények!" nehéz megállapítani, hogy ezen a ponton Li Ji sajnálja-e az áldozatokat, vagy felelősségre vonja őket, amiért nem harcoltak. A mai hallgatóság számára ennek kettős üzenete lehet: vagy a fentebb említett tiszteletteljes megemlékezés ("Milyen szomorú! / Szegények!"), vagy pedig egy keményebb üzenet arról, hogy mindenkinek kötelessége küzdeni. Az utóbbi az áldozathibáztatás határát súrolhatja, ezért nagyon fontos, egy mesemondó pontosan hogyan fogalmazza meg ezt a pillanatot.
(Tegyük hozzá azt is, hogy tizenkét-tizenhárom éves lányokról van szó, akiktől enyhén szólva nem elvárható, hogy rendelkezzenek szörnyvadászati előképzettséggel és minimum három év szakmai tapasztalattal.)

Források

A történet az i. sz. 4. században keletkezett Shoushenji (Feljegyzések a természetfeletti kereséséről) nevű történet-gyűjteményből származik, aminek a szerzőjeként Gan Bao-t jegyzik. Itt találtok angol fordítást (bár szörnyen döcögős, némileg Google-szagú). Itt a kínai eredeti.

Hua Long: The Moon Maiden and Other Asian Folktales (China Books, 1993.)
Jane Yolen: Not one damsel in distress (Houghton Mifflin Hacourt, 2018.)
Moss Roberts: Chinese Fairy Tales and Fantasies (Pantheon Books, 1979.)
http://chinatourplanner.freechinalink.com/chinese-legends-the-serpent-sacrifice.html

Megjegyzés

Li Ji szerepelt a Rejected Princesses sorozatban is, itt olvashatjátok. Mondjuk engem zavar ebben a verzióban, hogy a rajzoló sárkányt rajzolt, amikor a szörnyeteg ebben a mesében minden esetben kígyó. A kínai sárkányok nem szoktak emberevő szörnyetegek lenni.