A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.
Nakhi stories of China
Carolyn Han & Jaiho Cheng
University of Hawaii Press, 1997.
Vékony, de gyönyörűen illusztrált kötet, tíz mesével. A nahszi népcsoport körülbelül háromszázezer főt számlál, és Tibetből vándorolt a mai Yunnan és Szecsuan tartományok területére időszámításunk kezdete körül. Különlegességük, hogy egy részük még ma is matriarchális társadalomban él, a házasság nem gyakori közöttük, és csak az anyára van szavuk, az apára nem. A meséket egy kínai nyelvű gyűjteményből fordította angolra Jaiho Cheng, és aztán Carolyn Han mesélte őket újra, szóval az eredeti nahszi szövegektől eltérnek, de a tartalomtól nem. A kötet rövid bevezetőjéből betekintést kapunk a nahszi kultúrába, mesemondó hagyományba, és szó esik a népmesék és főleg a női hősök fontosságáról is. A kötetet egy yunnani festő, Li Ji illusztrációi kísérik.
Régi kedvenc történetem a nahszi teremtésmítosz, amelyben egy gonosz sárkánykígyót négy nő - Gondolkodó, Cselekvő, Bölcsesség, és Látó - pusztít el. Egy trükkel ráveszik, hogy rabolja el a hatalmas Aranymadár tojását. A dühös madár végez a kígyóval, amelynek maradványaiból hegyek születnek.
Fénypontok
Nagyon tetszett a Napról és a Holdról szóló történet, amelyben a két égitest két nővérként szerepelt. A Nap lusta volt és lobbanékony, a Hold pedig türelmes és szorgalmas. Amikor elindultak egy varázslatos fához, a Hold megunta a várakozást, hogy szunyókáló nővére is felkeljen, és egyedül vágott neki az útnak; a Nap véletlenül pucéran rohant utána. Azóta el kell vakítania az embereket, hogy ne lássák, hogy meztelen...
Kissé hátborzongató volt a kabócákról szóló mese, ami elmagyarázta, miért tartózkodnak évekig a föld alatt - de azt is hozzátette, hogy "kis ernyőket" növesztenek maguknak a nap ellen, ami valójában egy élősködő gomba, ami a lárvákból nő ki... Ugyanez a jelenség szerepelt Chongcao Kisasszony meséjében is, ami a kínai hernyógomba eredettörténete. A mesebeli "hernyó" hol zöld, hol barna ruhát vesz fel, hogy elbújjon az őt megenni akaró állatok elől.
Univerzális tanulságot hordozott A gőgös azálea története, aki a növények szépségversenyén kinevette a törpefenyőt, és még le is köpte. A díjat végül mégis a jószívű fenyőnek ítélte a Virágok Királynője, a belső szépségéért.
Kapcsolatok
Afrikai mesékre emlékeztetett az a történet, amely megmagyarázta, miért lefetyelik a kutyák a vizet. Itt a kutya volt az, aki nem segített mindenki másnak, hogy a rendszeresen kiáradó vizeket mederbe tereljék - és mivel a lustaságáért eltiltották a víztől, azóta lopva kell innia.
Trickster-figuraként a Bolha bukkant fel a kötetben, aki egy, a versenyfutó mesékhez hasonló megmérettetésben próbálta legyőzni a Tetűt, de végül kudarcot vallott.
Ki a következő?
Tibet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése