Sárkányok és szerelmek (Kínai kisebbségek meséi 9. - Bai)

A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.

Megint nem találtam gyűjteményt, úgyhogy több könyvből vadásztam össze a meséket. A bai népcsoport Yunnan tartomány területén él, nagyjából kétmillióan vannak. Csodás táj veszi körül őket, tele magas hegycsúcsokkal és csillogó tavakkal, amiért is a környék nem csak kedvelt a turisták által, de a meséket is hasonlóan gyönyörűre színezi. A bai emberek többek között kormoránhalászatról és sárkányhajó-versenyekről ismertek.

Fénypontok

Az az igazság, hogy a Kína területéről származó mesék közül különösen sok nagy kedvencem a bai hagyományhoz tartozik. Ilyen például a Vadlúd-tó legendája, amit A kalóz királylányba is beválogattam. Ez egy halandó lány és egy sárkánykirálylány barátságáról szól, akik szeretnek együtt énekelni, és közös erővel vetnek véget egy rettenetes szárazságnak. A másik kedvenc történetem a Fából faragott sárkány meséje, amelyben egy egész falu és egy tehetséges ácsmester közösen dolgoznak rajta, hogy egy gonosz sárkány legyőzésére fából jóságos sárkányt alkossanak.

Szintén nagyon szeretem a Zöld Sárkány Tó legendáját, amelyben egy emberalakot öltött sárkány összebarátkozik egy öreg szerzetessel, és minden nap együtt sakkoznak. A barátság azonban megszakad, amikor a szerzetes kitalálja, hogy látni szeretné sárkány-barátja valódi alakját. Hasonló volt Langchiung Sárkánykirályának legendája is, aki feláldozta az életét hogy megöljön egy gonosz kígyót, és sárkányként született újjá. Később barátságot kötött egy tudóssal, de az mindenképpen látni szerette volna a valódi alakját és végül szörnyethalt a rémülettől. A helyiek őt is isteni rangra emelték, és azóta együtt ünneplik a két jóbarátot. Az Erhai-tóhoz kapcsolódott ugyanebben a kötetben a Nagy Fekete Sárkány és a Kis Sárga Sárkány harcának története, melyből az utóbbi, furfangos, sárkánygyöngyből született kis hős került ki győztesen.

Nagyon szép - és híres - történet szólt egy Awa nevű hercegnőről, aki egy egyszerű vadászba szeretett bele. A szerelmesek sok viszontagság árán egymáséi lehettek, ám a lány apját ez nem hagyta nyugodni, és a történet tragikus véget ért. A legenda egy különös légköri jelenség magyarázata: a Cangshan-hegy felett rendszeresen megjelenő felhő a lány szerelmének jelképe, amely szelet támaszt, és a közeli tó habjait borzolva keresi elveszett kedvesét. Egy másik, rövidebb, de szépen illusztrált verziót is találtam belőle, és a yunnani mesegyűjteményben is szerepel.

Hasonlóan gyönyörű és tragikus volt a dali Pillangóforrás legendája is a róla elnevezett kötetben. Itt egy zsarnok által üldözött szerelmesek együtt ugrottak tóba, és ezernyi pillangóvá változtak. A haláluk felbőszítette az embereket, akik végeztek a zsarnokkal. Szerencsére nem minden történet végződött halállal: a Főnix-fez meséjében a gonosz király által elrabolt lánynak sikerült megszöknie, és boldogan élhetett a családjával. A főnix-fez azóta a boldogság és jószerencse jelképe.

Egy másik tó szintén saját legendát kapott: ez egy jószívű és bátor legényről szólt, aki megtalálta a forrást, amiben az ég szárnyas lovai fürödtek, és a saját élete árán csatornát ásott hozzá, hogy véget vessen egy hároméves aszálynak. A kővé vált legény ma is ott áll a Lófürdő Tó partján.

Kapcsolatok

Találtam az egyik könyvben egy újabb történetet, ami a só eredetéről szólt. Itt egy Gunv nevű lány jött rá az étel sózásának titkára, de a bátyja házi vaddisznója féltékenységében megölte őt. A lány házi szarvasa fényt derített az igazságra, és a lányt azóta a só istennőjeként tisztelik.

Megint csak találkoztam egy legendával amelyben egy gazdag úr kapzsisága miatt víz alá süllyedt egy egész környék; itt egy varázslatos ökör tett igazságot, amit egy szegénylegény varázsfurulyával idézett meg.

Ki a következő?
A ji népcsoport