Mesemondó találkozó - dióhéjban

Nos, a Tarkabarka Hölgy hazatért. Hurrá :) És mivel rengeteg az élménye és rengeteg a dolga, ráadásul tudja, hogy a mesemondás iránt kevéséb részletesen érdeklődő személyek számára a több kilométeres blogbejegyzések olvasása komoly erőfeszítést igényel, úgy gondolta, készít egy rövidke beszámolót, mielőtt igazán belelendülne a mesélésbe.
Ime:

- A hely: Svájc. Természetesen. Kinek nem volt egyértelmű? ;) Veri Veri egzotik Szviccerland.

- Az alkalom: F.E.S.T. (Federation for European Storytelling - Európai Mesemondó Szövetség, mert hogy ilyen is van ám) konferencia, 3 nap, majd 2 nap puszta szórakozás a Les 7 langues du dragon (A sárkány 7 nyelve) mesemondó fesztivál keretei között.

- A társaság: 77 mesemondó (avagy több, avagy kevesebb, de nagyjából ennyi, és ráadásul így jól is hangzik nekünk magyaroknak, nem? ;) Szerény személyem mint az európai paletta legifjabb mesemondója vett részt a gyűlésen.

- Az országok: Ausztria, Svájc, Csehország, Dánia, Anglia, Franciaország, Németország, Norvégia, Belgium, Görögország, Magyarország (hip hip hurrá ;), Irország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Skócia, Spanyolország, Svédország, valamint külső szemlélőként Kanada és Kuba.

- A nyelvek: elsősorban angol és francia, valamint német, olasz, görög, spanyol, portugál, svéd, dán, norvég, cseh, magyar, gael (ír/skót), holland, katalán és baszk.

- A mesék: több, mint gondolnátok ;) Főleg népmesék, legendák és mítoszok, de abból aztán mindenféle. Továbbá bármi, amit megosztottunk egymással reggeli/ebéd/vacsora közben.

- A cél: közelebb hozni egymáshoz a vén Európa mesemondóit és mesemondó szervezeteit/céheit/szövetségeit. Ez körülbelül olyan feladat, mint pudingot szögezni a falra - mindannyian a bőrünkön éreztük Bábel történetét. De mi felhúztuk az a tornyot, és büszkén jelentem, áll mint a cövek. Körülbelül.

- A magyar vonatkozás: Nos, az volnék én. Mivel más magyar nem érkezett rajtam kívül (és a résztvevők közül csak Jitka, a cseh lány beszélt magyarul), rám hárult a feladat, hogy lelkesen lengessem a piros-fehér-zöldet, és legjobb tudásom szerint dolgozzak az országimázson. Meséltem magyarul, angolul és spanyolul, és rengeteg emberrel barátkoztam össze; terjesztettem egy kicsit a magyar kultúrát, különös tekintettel a Pilóta kekszre és a népzenére. Valamint Ludas Matyira. De róla majd később.

Nos, elsőre ennyi. A svájci szupervonat a légkondinak köszönhetően mozgó fridzsider volt, és úgy megfáztam hazafelé jövet, hogy a fejemből is alig látok ki. Ráadásul rengeteg a dolgom, többek között jelentést kell gépelnem a F.E.S.T. részére. Bizonyám.
Ne bóklásszatok el messzire: amint lesz időm, minden apró részletről be fogok számolni. Be én.