Vendégségben Báthoryéknál

Az új tanév első fellépése: eljánosvitézeltem Nyírbátorba mesélni. Nyolc óra vonaton, és az ember lát mindenféle érdekes dolgokat: főleg akácot dögivel, de azon kívül még sok sok szép nagy madarat is, és két ember magas napraforgókat, és akkora őzlábgombákat, mint egy lapos tányér. Látjátok ezt szeretem a mesemondói létben. Utazni jó.

Nyírbátor pedig szép. Ez itt a reklám helye. A Reneszánsz hétvége jól szervezett, barátságos esemény volt, kedves emberekkel, és gyönyörű helyen. A Báthory-kastély nem csak kastély, ami már önmagában elfogulttá tesz ugye, hanem ráadásul fel is van újítva szépen, és egy panoptikum tölti ki a termeit, melyben szerepelnek törökök és magyarok és királyok és hölgyek és, mindenekelőtt, a Báthory család tagjai.

A legjobb az egészben? A "nászutas lakosztály" névvel jelölt szobát kaptam meg öltözőnek, ami nem volt más, mint Báthory Erzsébet hálószobája. A szoba egyik oldalán Őnagysága üldögélt kedélyesen egy kád vérben néhány megkínzott szolgálólány társaságában, a másik oldalon pedig hites ura és boldog gyermekei körében volt látható, így elevenítve meg a kétféle történetet, ami vele kapcsolatban kering.
Az összes eddigi öltöző körül, ahol megfordultam, ez viszi el a pálmát.

(Kivéve, hogy valahányszor a tükörbe néztem sminkelni, mindig Nádasdy Ferenc pislogott rám a vállam felett, és ettől megállt a szívem. Cserébe viszont, miután átvedlettem reneszánsz ruhába, a betévedő látogatók a kiállítás részének néztek, amíg meg nem mozdultam...)

Mivel hajnal 5 óta úton voltam, és még volt néhány órám a fellépésig, aludtam egy jót a kelengyés láda tetején, azután körbebarangoltam a kastélyt, megnéztem a fegyverbemutatót és a táncot, meghallgattam a fúvósok koncertjét, megnéztem a kirakodóvásárt, és egyáltalán, kiélveztem a renenszánsz fesztivál minden részletét.

Maga a mesélés is remekül sikerült; aranyos kis közönséget kaptam két tucat gyerek és feleannyi felnőtt, valamint három haldokló török, két magyar katona, Kinizsi Pál és Báthory uram személyében. Ami a meséket illeti, teljesen véletlenül sikerült egymás után fűznöm őket, és a végén még körbe is ért a motívum, marcipántól marcipánig.

(A marcipánból gyúrt királyfi - Dame Ragnall (mit akarnak a nők) - Captain Wedderburn (találós kérdések) - A mandulavirág legendája (virágok) Figyelitek? :D)

Közben sokat beszélgettünk, meg egyáltalán, jó hangulatú közönség gyűlt össze, és a helyszín sem volt piskóta. Én nagyon élveztem. Csillagos ötös a szervezőknek!

Megérte ilyen messzire eljönni otthonról :)