Mítoszok csatája a hóviharban

Igaz, hogy felköltöztem Északra (kellett a francnak, mínusz harminc fokban a méteres hó se hatja meg gyermeki lelkemet), de mégsem tudok meglenni MythOff nélkül. Rájöttem, hogy Johnson City igencsak elkényeztetett - ott követ se lehet eldobni anélkül, hogy valaki ne mesélne róla, és idefenn Bowling Green kedves városkájában én vagyok az egyetlen mesemondó talpon a vidéken... De a mesehiány hamar felül kerekedett a kételyeimen, és nemlétező szabadidőmben meg is szerveztem Bowling Green első MythOff estjét.
Hatalmas sikerrel.

Aki nem tudná még korábbi megnyilvánulásaimból: A MythOff (mítoszok csatája) olyan mesemondó rendezvény, ahol mítoszokat mesélünk (na neee), általában bárban vagy teaházban, és a közönség szavazhat a kedvenc történeteire. A slam-ekkel ellentétben tisztességes mítosz-mesélésre fel kell készülni rendesen, így aztán a résztvevők általában két-három héttel korábban már megkapják a kalapból húzott témát és a mitológiát, amiből választaniuk kell. Hivatásos mesemondók híján kreatív csatornákon keresztül toboroztam résztvevőket. Négyen az SCA soraiból kerültek ki (egy bárd, egy lelkes mitológia-rajongó, és két srác, akik született mesemondók), egy lány a popkultúra tanszékről csatlakozott be, a házigazdánk pedig a korábban említett Boldog Borz előadóestek szervezője volt.
 Nem fűztem az első rendezvényhez vémes reményeket. Gondoltam, péntek este van, eljönnek majd páran, főleg haverok, mesélünk egy jót, iszonk forró csokit, és jól érezzük magunkat...
Negyvenen jöttek el, és rokadásig tele volt a ház.

 Ahhoz képest, hogy a mesemondásnak nincs a városban bevett hagyománya, úgy tűnik, mindenki szeretné, ha lenne. Eljöttek barátok az SCA-ból, osztálytársak az egyetemről, sőt, egy csoport nemzetküzi tanár is, akiket busszal hoztak el a rendezvényre. Mindenki halál izgatott volt, és közös lelkesedéssel tolta össze az asztalokat és székeket, hogy a későn érkezőknek is jusson hely. Teljesen le voltam taglózva. Tom kackiásan félrecsapott kalapban vezette le az egész eseményt, és remek házigazdának bizonyult (mítoszokhoz sose volt még szerencséje, de sokáig volt főállású stand-upos). A közönség jókedvű volt és barátságos, és még azok is, akik először álltak mikrofon mögött, hamar feloldódtak a sok mosolyban.

Három témában versenyeztünk: Titkok, Tricksterek (juhé!) és Szörnyek. A Titkok kategória győztese egy Hindu mítosz lett egy kolduslányról, aki azt hazudta a hercegnek, hogy ő igazából királylány, és egy istennő kis segítségével majdnem meg is sikerült úsznia a leleplezést... Tom azt a kérdést tette fel a szavazó közönségnek, hogy melyik meséből választanának szívesebben címet a saját önéletrajzuknak. A díj egy csinos, fehér-és-arany karneváli álarc volt. A Trickster kategóriát a vívómesterünk nyerte, aki civilben régész (hehe), és egy maja mítoszt mesélt, amivel mellesleg a Szörnyek kategóriát is megnyerhette volna. Tom kérdése alapján szavatunk megint: Melyik trickster házából menekülnél el előbb sikítva, ha felvennének bébiszitternek? (A másik sarokban Dan haverom szerepelt Lokival, nem volt egyszerű győzelem). A díj egy apró plüss majmocska volt hatalmas, ártatlan szemekkel; egy bronz karikát applikáltam a fejére, így lett belőle Majomkirály. Végül aztán az utolsó körben én is szóhoz jutottam: A Nyugati Utazásból mondtam el egy rövidke részletet, az egyik kedvencem, amikor gyönyörű nőknek álcázott pók-démonok próbálják meg elveszejteni a főhősöket... Tom kérdése révén (melyik hős-szörny ellentét írja le a legjobban életed legrosszabb kapcsolatát?) haza is vihettem a Szörny kategória díját, egy műanyag karmokból és agyarakból fűzött csini nyakláncot.

Azt kell mondjam, nem volt még olyan hálás közönsége MythOff-nak, mint itt Északon. Már másnap elkezdtek érkezni az üzenetek emberektől, akik azt akarták tudni, legközelebb szerepelhetnek-e ők is, és egyáltalán, mikor csinálunk ilyet megint?!

Soká éljen a mitológia.