Azért hívtak meg minket (csapatostul) hogy keltsünk egy kis középkori hangulatot, vegyünk fel pár csini ruhát, és növeljük a résztvevők látszámát (ami végül nagyjából tizenöt főre rúgott, hatunkat és a könyvtárosokat nem számolva). A szervezők alaposan kitettek magukért. A könyvtár alagsori termébe belépve két asztal fogadott minket: Az egyiken kölcsönözhető könyvek voltak mindenféle középkori témában (plusz egy sárkánytojás és egy csontváz); a másikon pedig mindenféle, a Trónok Harcához kapcsolódó ételek és italok. Ez utóbbin végtelenül jót szórakoztam: Volt piros kocsonyából formázott lószív, házi kenyér és só, citromos sütemény, jégkék puncs, és a kevencem, Westeros különböző háziat reprezentáló rágcsák - közöttük a Martell tányérka, telis-tele gumicukor szemgolyókkal. Majdnem kiköptem a puncsot.
A kajákon és könyveken kívül egyéb részletekre is gondosan ügyeltek a szervezők: Mindenkin Trónok Harca témájú pólók voltak, a főkönyvtároson pedig teljes Night's Watch egyenruha, köpenyestül. A terem végében lévő táblán lehetett címereket és mottókat párosítgatni, valamint copfot tűzni Khal Drogo-ra, bekötött szemmel. Ugyanebben a teremben állítottuk fel mi is az asztalunkat, ahol mindenféle kézművességeket, csillogó holmikat, fegyvereket és páncélokat mutattunk be az érdeklődőknek.
Bónusz pontokat érdemel a könyvtárosok humora: Amikor elérkezett a kezdés ideje, és mindenki helyet foglalt, leoltották a villanyt, becsukták az összes ajtót, és a hangszórókból felhangzott a Rains of Castamere zenéje.
Nagy sebességgel mindannyian belőttük a legközelebbi menekülési útvonalat.
Az első előadó egy politológia professzor volt a helyi egyetemről, aki nemzetközi diplomáciai elméleteken keresztül próbálta meg megsaccolni, mi lesz a következő könyv/évad története. Érdekes és szórakoztató előadás volt, de egy szavát sem hittem el - kizárólag a politikáról értekezett, de a karakterek személyes tényezőit figyelmen kívül hagyta. Kisujjról pedig tökéletesen megfeledkezett.
Az előadás után egy helyi fodrászat hölgyei tartottak hajfonás-bemutatót; különböző szépséges copfokat kreáltak a modelleknek néhány röpke perc alatt.
Utánuk pedig következtem én.
Egész nap azon töprengtem, mit meséljek, ami kapcsolódik is a Trónok Harcához, meg érdekes is, meg nem is kell nulláról megtanulnom (még nem egészen hevertem ki a vizsgákat). Két történet volt versenyben, Bosi és Herraud sagája (a sárkányt felnevelő királylány miatt) és a Fehérlófia. Végül ez utóbbi mellett döntöttem, többek között azért is, mert a szarmata ruhám volt rajtam, így duplán is képviseltem a csapatban a keleti sztyeppék nomádjait - plusz feltételeztem, hogy a jelenlévők rólunk hallottak kevesebbet.
Jó választás volt.
Fehérlófiát azért szeretek amerikai közönségeknek mesélni, mert egyáltalán nincsenek felkészülve rá. Kezdve onnan, hogy egy fehér lónak embergyereke születik, aki aztán fákat csavar ki a földből, majd a ló fogja magát, és megdöglik... a kását az emberek hasáról evő Hétszünyű Kapanyányimonyókon keresztül... a kacsalábon forgó várakig és a sokfejű sárkányokig, gyakorlatilag minden megdöbbenti a hallgatókat, és csak kapkodják a fejüket az újabb fordulatokra. Mivel morbid módon szeretek "WTF" reakciókat kiváltani az amcsikból, rettenetesen élveztem a mesélést; jó ideje nem meséltem már ezt a történetet, ideje volt újra elővenni. Húsz perc alatt pörgettem le az egészet, és jót lubickoltam a közönség reakcióiban - a griffamdár saját hússal való etetése végképp betette nekik a kiskaput, többen a szívükhöz kaptak.
A mesélés után egy kisebb csapat ott maradt, és lelkes kérdéseket tettek fel a mesékkel és a mesemondással kapcsolatban; többen a névjegykártyámat is elkérték. Az SCA asztalánál hasonlóan lelkes beszélgetés zajlott a középkorról, szövésről, fonásról és mindenféle kreatív foglalkozásokról. Jóval este kilenc után rugdosott ki minket a könyvtárból a Night's Watch kapitánya.
Örömmel jelentem, hogy mindenki túlélte a rendezvényt. Ezt neked, Martin bá.
A Hétszünyű Kapanyányimonyókat hogyan fordítod? Vagy nékik is elég, hogy na valami nyamanyamanya, aztán ki-ki képzelje el magának, mik lehetnek azok? (amúgy tényleg, mik azok? :))
VálaszTörlésÉrdekes módon a tavasszal megjelenő mesemondós könyvem egy fejezete pont azzal kezdődik, hogy "Hogyan fordítod le a Hétszünyű Kapanyányimonyókot?" Nem vicc :D A válasz az, hogy nem fordítom le, ellenben remekül szórakozom rajta, amikor a gyerekek megpróbálják kimondani :)
VálaszTörlés