Istenek és mesemondók (Népmesék nyomában a világ körül 59. - Mexikó)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Ez a könyv már nagyon régóta csücsül a polcomon; egy amerikai régiségboltban találtam egy halom porcelán között. Nem a legautentikusabb forrás (értsd: nem néprajzi gyűjtés), de szerettem volna elolvasni.

Star Mountain
and other legends of Mexico
Camilla Campbell
Whittlesey House, 1946.

A kötet elég régi kiadás, és látszik is rajta: A mesék, legendák nagyon szórakoztatóak, de egyértelműen újramesélések. Akad bennük pár látványosan elavult szó (pl. amikor az aztékokat "rézbőrűnek" hívja, vagy a kínai lányt "orientálisnak"), de alapvetően a szerző igazságosan nyúl a történetekhez, nem billenti el őket egyik vagy másik fél (értsd: spanyol vagy bennszülött) javára, és megmarad a népmesékre, mondákra jellemző strultúrájuk is. A kötethez kiejtési útmutató tartozik, de különösebb megjegyzést, forrásokat nem fűz az egyes szövegekhez. A fekete-fehér-kék illusztrációk szépségesek, és a meséket is érdemes volt elolvasni.

Fénypontok

Szívem csücske volt a gyűjteményből a Kisjézus és a Barnacukor (El Niño de la Panelita), amelyben egy szerzetes ételélt járt a városba, de a többiek ezt hitték, a cukorsüvegeket mindig megtartotta magának. Egyszer aztán rajtakapták, hogy a kápolnában a Kisjézusnak adja a barnacukrot, aki boldogan kacarászik... azóta is cukorsüveg van a szobrocska kezében. Történelmi alapok nélküli, de szintén bájos a China Poblana viselet eredettörténete, amely egy kínai lányról szól, aki Mexikóba vetődött, és annyit mesélt a gyerekeknek, hogy ajándékba virágokat hoztak neki a ruhájára (ez persze mesemondóként engem megvett kilóra).
Nagyon tetszett a Hold Istenéről szóló maja indián történet, melyben a Hold éjjel az égen járt (mindig teliholdként), nappal pedig egy csiga alakú korall-barlangban aludt... amíg egy nap hazaérve egy teknőst nem talált az ágyában. Hiába dobta ki, a teknős mindig újra megjelent, és egyre nagyobb lett; végül a Hold úgy döntött, egy-egy darabját otthon hagyja, hogy a teknős ne tudjon az ágyába beszemtelenkedni. Azóta vannak holdfázisok.
Szintén klassz volt a bátor mixtec harcosról szóló történet, aki magával a nappal vívott íjász-párbajt, hogy uralhassa a földet (legalábbis a legenda szerint, amit a mixtecek meséltek az aztékoknak, hogy békén hagyják őket...). Szép volt a Szarvas Útjáról szóló legenda, amelyben egy fiatal lányt megpróbáltak elrabolni, de a szelíd szarvasa megmentette őt a támadóktól.

China poblana szökőkút, Puebla

Kapcsolatok

Természetesen itt sem maradhatott el La Llorona legendája - mégiscsak a mexikói verziót ismerik a legtöbben. Itt Malinchének, Cortez szeretőjének történetével szőtték össze, bár azt is megjegyezték, nem mindenki ért egyet abban, hogy ő lenne a Síró Asszony.

Szó szerint mások tollaival ékeskedett a Cú madár, aztán nagy kevélyen el is repült velük - azóta is keresik őt a galambok, a baglyok, és a gyalogkakukkok, mind a nevét kiabálva.
Az ügyeletes trickster Hermano Coyote volt, vagyis Prérifarkas koma - bár azért Mosómedve komának sikerült átejtenie egyszer.

Hova tovább?
Érkezés az Egyesült Államokba!