Az elfogadás meséi: Danielle Bellone Budapesten

Korábban emlegettem már kedves barátnőmet, Danielle Bellone-t, akivel együtt végeztük el az ETSU Storytelling mesterképzését. Danielle New Orleans-ban él, és amellett, hogy csodálatos mesemondó, költő, zenész, és kalapkészítő, a mesemondásnak egy olyan ágazatával foglalkozik, amiről érdemes nagyon sokat beszélni: a "new trad", vagyis "új népmesék" témájában írta a szakdolgozatát, és azóta is erről a témáról tart előadásokat, workshopokat, és képzéseket Amerika-szerte. Idén sikerült megvalósítani egy régi vágyamat: Danielle-t Magyarországra csábítottuk, hogy a Budapest Pride programsorozatának keretei között nekünk is tartson "new trad" előadást és workshopot. Az utazást és a programot az amerikai nagykövetség támogatta (ez úton is nagyon köszönjük!), akik kihasználták az alkalmat, hogy Danielle-t vendég előadóként elvigyék más helyszínekre is.

Miután Danielle ellátogatott a FEST idei konferenciájára (erről már írtam), egy hetet Budapesten töltött, szorgos mesemondó munkával. Július 4-én (stílszerűen) egy egész órás előadást tartott az RS9 Színház színpadán Pulse and Other Queer Heartbeats címmel, a Pride programsorozat részeként. Aki lemaradt róla, az sajnálhatja: Lenyűgözően szép műsor volt. Szerepelt benne "new trad" teremtéstörténet két szerelmes istennővel, versbe átírt Hamupipőke, újramesélt görög mítosz Daphné és Aeola lerombolt szerelméről, Danielle csodaszép verziója a dán Sárkányhercegre, sőt, még egy új "new trad" mese is Omárról, a lovagról, akinek a sárkány előtt először (szimbolikus formában) a szorongását kellett legyőznie. Danielle énekelt, szárnyalt, elvarázsolt mindenkit. Azt szeretem benne, hogy végtelenül választékosan mesél; minden szavát gondosan megválogatja, és a legszebb, legszínesebb, legérzékletesebb kifejezésekkel fest le mindent a hallgatóság lelki szemei számára. Több történetét már sokadszorra hallottam, de egyszerűen nem tudok betelni a szépségükkel.

Szombaton, a Pride felvonulás délelőttjén Danielle háromórás workshopot tartott, Az elfogadás meséi címmel, olyan érdeklődőknek, akik maguk is szerették volna kipróbálni a "new trad" műfaját, és többet megtudni az új népmesék születéséről. Egyértelmű talán, de itt érdemes kiemelni: A "new trad" mesemondók nem állítják magukról, hogy népmeséket alkotnak, csupán azt, hogy a meséket, amiket felépítenek hagyományos toposzokból, szimbólumokból, motívumokból és struktúrákból, szabadon engedik a szájhagyományba, és ha tényleg jók, akkor vándorolni kezdenek, és több mesemondón át csiszolódva talán egyszer népmesévé válnak majd. Ezért van az, hogy minden "new trad" népmese automatikusan köztulajdonná válik - beleértve azokat is, amiket Danielle a saját előadásán mesélt.
A workshop kevés résztvevővel, de rengeteg lelkesedéssel zajlott. Danielle megismertetett minket a "new trad" alapfogalmával (szóbeli mesélésre született történetek, hagyományos elemekből, amik szabadon vándorolhatnak, és valamilyen hiányt töltenek be a hagyományos mesék repertoárjában). Elbeszélgettünk arról, mennyi téma hiányzik a hagyományos történetekből, vagy jelenik meg bennük nagyon ritkán (esetleg negatív előjellel). Hosszú listát raktunk össze olyan élethelyzetekről, identitásokról, vagy egyéb dolgokról, amikről nagyon szerenénk mesélni vagy mesét hallani - az LMBTQ+ identitások mellett szerepeltek olyan tágabb fogalmak is, mint például "női barátság", "idősebb hősök", "nem hagyományos családmodellek", és "éghajlatváltozás." Beszélgettünk a reprezentáció és a kulturális kisajátítás fogalmáról, és megvitattuk, hogy miért fontos a sokféleség még akkor is, ha a mesék mélyebb, szimbolikus szintjén minden meseszereplő saját magunk egy része. Végül a workshop utolsó egy órájában maguk a résztvevők is kipróbálhatták, párosával, milyen érzés új mesét alkotni egy szabadon választott témára. Én többször részt vettem már Danielle workshopjain, és minden egyes alkalommal lenyűgöz, milyen sok csodás történet tud megszületni szinte azonnal a résztvevők képzeletében. Volt Alsó Világba leszállós mese, melyben egy idős asszony és egy középső királylány együtt mentették meg szárazság sújtotta otthonukat; volt két királylány, akiket elrabolt egy sárkány, és egyesült erővel szabadultak ki; volt mókus, aki emberré akart válni, de nem tudta, férfi akar-e lenni vagy nő, és végül egyik mellett sem döntött; és volt föld alá zárt sün-anyuka, aki megtalálta a módját, hogy elszigetelt kis családjához közösséget alkosson más állat-anyukák segítségével. Még egy Pride történet is született színes lámpásokról - ez utóbbit biztosan fogjátok majd tőlem is hallani.

Danielle a két nyilvános előadás mellett a nagykövetség szervezésében járt Debrecenben és Szegeden is, részt venni American Corner programokban és táborokban. A két pesti alkalom remekül sikerült, és mindkettő emlékezetes marad; kicsit sajnáltam, hogy mindkettőn kevesen voltak, főleg azért, mert úgy gondolom, a "new trad" mesemondás olyasmi, amivel érdemes lenne minél több embernek megismerkednie (vagy legalábbis elgondolkodni rajta, miért akarjuk annyira megfagyasztani a népmesehagyományt 150 évvel ezelőtti állapotában). Mindenesetre a hét telis-tele volt remek élményekkel, érdekes találkozásokkal, és csodaszép mesékkel. Remélem, mindenkinek legalább ilyen klassz Pride hónapja volt!