Nyuvasszuk ki Csipkerózsikát? - Elavult és el nem avult tüdérmesékről

Kétféle módon kerülnek be a népmesék mostanában a hírekbe.

Egyes verzió: "A mai fiatalok megölik a tündérmeséket!"

Kettes verzió: "A tündérmesék megölik a mai fiatalokat!"

Az előbbiről már írtam egy részletes cikket az angol blogomon, de az elmúlt hetekben egyre többször találkozom az utóbbival is, így ideje, hogy sort kerítsek rá. Főleg, mert egyszerre olvasva az angol és a magyar nyelvű médiát, szinte komikus, mennyire ütközik a kettő megközelítése. Az utolsó csepp a pohárban a HVG oldaláról érkezett: "Halál Csipkerózsikára? Éljenek a 'feminista' mesék?" című írásukat legalább hatan küldték el nekem, amióta megjelent.

Beszéljünk akkor egy kicsit a feminista mesékről. 

A fenti cikk véleménye szerint az utóbbi időben "divat" lett a feminista meseirodalom - annak ellensúyozásaként, hogy a klasszikus gyerekkönyvekben nagyon kevés a női, és még kevesebb az aktív női (fő)szereplő. A felmérések, amikre hivatkoznak, természetesen gyerekkönyveket, mesekönyveket vizsgáltak, nem kimondottan népmeséket, de nem kell sokáig lapozgatni a népmesegyűjteményeket sem, hogy hasonló tendenciákra figyeljünk fel. A cikkben idézett szakértők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy nem szabad "démonizálni" a klasszikus tündérmeséket. Ellenpéldákat a legismertebb történetekből hoz - előkerül Jancsi és Juliska, Hófehérke, és Hamupipőke is. 

Pontosabban pont ez a három. 

Mindeközben angol nyelvű források a másik oldalról esnek neki a témának. Egy cikk szerint, melyet maga Maria Tatar, nemzetközileg elismert mesekutató osztott meg a Twitteren, a 19. században (le)írt tündérmesék már semmit nem mondanak a 21. század gyermekeinek, sőt, akár káros mintákat is közvetíthetnek a számukra, ezért a szerző, aki mesemondónak vallja magát (ám a klasszikus tündérmesékre "könyvekként" hivatkozik) büszkén jelenti, hogy egyáltalán nem "olvas" a gyerekeknek tündérmeséket. A példák? 

Jancsi és Juliska, Hamupipőke, és Csipkerózsika. 

Rengeteg hasonló cikk kering az Interneten; van, amelyik érveket sorol fel, miért ne olvassunk a gyerekeinknek tündérmeséket. A felhozott példák: 

Hófehérke, Csipkerózsika, Hamupipőke, Szépség és a Szörnyeteg. 

Kezditek érezni a hasonlóságokat?

Remek. Íme, néhány dolog, amit ki kell emelni az egész hajcihővel kapcsolatban:

1. A "népmese" és a "tündérmese" nem ugyanaz

Kezdjük talán az alapoknál - lévén, hogy hivatásos mesemondóval is találkoztam már, aki nem volt ezzel tisztában. A "népmese" olyan történet, mely a nép ajkán, szájhagyományban él, és generációkon, valamint kulturális határokon át szabadon terjed. A "tündérmese" olyan történet, melyben varázslatos elemek (de nem feltétlenül tündérek) szerepelnek, ezért sokszor varázsmesének is szokták nevezni. Tündérmese lehet népmese, vagy lehet irodalmi alkotás is (ld. Andersen meséi). Tehát, még egyszer, kórusban: Nem minden tündérmese népmese, és nem minden népmese tündérmese!

2. OLVASSATOK TÖBB MESÉT

Ha nagy általánosságokat óhajtasz kinyilatkoztatni a népmesékről, akkor jobb, ha ismersz pár népmesét. Mondjuk pár százat, de a pár ezer se rossz arány. Ha ellenben minden példád ugyanabból az öt nyamvadt Grimm meséből meríted, akkor bocs, de nem foglak komolyan venni (főleg, ha mindből csak a Disney verziót ismered). Ha mindenképpen Csipkerózsikán akarsz rugózni, akkor fogalmazz így: "A klasszikus európai tündérmese kánonnal az a baj..." - ekkor mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy a legismertebb, legtöbbet feldolgozott pár meséről beszélsz, és nem a világ tündérmeséinek, pláne népmeséinek összességéről. Mert hogy azokban bizony nagyon sok az aktív, bátor, okos, szokatlan, "feminista" hősnő. Még a magyar mesék között is. Én csak tudom.

3. A meséknek több rétege van

A magyar meseirodalomban, főleg a meseterápia és a mesepszichológia különösen nagy népszerűsége miatt, az az álláspont tűnik dominánsnak, miszerint a mesék mélyebb üzenetére kell koncentrálni, olyan "felszínes" részletek helyett, mint például a szereplők neme. Az angol nyelvű írások ellenben hangsúlyozzák, hogy a mesék reprezentációja meglehetősen egyoldalú - főleg, ha olyan témákba is belemegyünk, mint például az LMBT+ identitások (avagy azok hiánya) a népmesékben. 

Hol itt az igazság?

Mindenki megnyugodhat: Mindkét oldalnak van igaza. Egyrészt igen, a meséknek van egy mélyebb, szimbolikus rétege, amivel érdemes foglalkozni, és igen, ezen a szinten semmit sem lehet szó szerint venni. Viszont ha ezen a szinten tényleg nem számítanak a nemek, akkor miért lenne baj, ha nagyobb lenne a változatosság? Ha a gyerekek nemtől függetlenül tudnak minden hőssel azonosulni, akkor miért ne lehetne több női hősös mesét mesélni, akár fiúknak is? 

A másik oldalról szemlélve a dolgot: A gyerekek (és a felnőttek) igenis figyelnek a szó szerinti érzelmezésre is. Erre minden gyakorló mesemondó rengeteg példát tud mondani; nekem például volt, hogy egy kislány megköszönte, hogy olyan királylányról meséltem, akinek fekete haja volt, mint neki. A reprezentáció (az, hogy milyen szereplők jelennek meg, kapnak fontos szerepet a mesékben) igenis életbevágó. Akiről sohasem hallasz mesét, arról nehezebben hiszed majd el, hogy hős lehet...

4. A meséket nem olvassuk, hanem mondjuk

Átvitt értelemben, persze. Az olvasás fontos és jó dolog, és együtt olvasni a gyerekeiddel ugyanolyan tartalmas lehet, mint fejből mesélni nekik. Ami igazán fontos, az a kommunikáció. A mesék teljesen más funkciót és értelmet nyernek, ha közösen formáljuk, ismételjük, beszéljük meg őket. A gyerekek olyanok, hogy úgyis megmondják majd, mi tetszett nekik és mi nem. Ilyenkor aztán közösen meg lehet csócsálni és meg lehet emészteni Piroskát.

(Bocs.)

5. Ez nem az Éhezők Viadala

Senkinek sem kötelező hadrendbe állnia a "másik oldal" ellen. Évek óta foglalkozom feminista népmesékkel, mégsem fordult meg a fejemben egy pillanatra sem, hogy a Csipkerózsikát le kéne húzni a vécén (akadnak persze kivételes esetek, mint például a Rest Macska). Sőt, olykor kifejezetten jólesik egy-egy királylány-megmentős történet. A téma nem "vagy-vagy", hanem IS kérdése - ez a rövidke szó rejti a kulcsot egy kiegyensúlyozottabb mesevilághoz.

Legyenek hősies fiúk is.

Legyenek hősies lányok is.

Legyenek királylányok is megmentve.

Legyenek királyfik is megmentve.

Legyenek kalandos mesék is.

Legyenek szerelmes mesék is.

Legyenek boldog esküvők is.

Legyenek esküvő nélküli boldog végek is.

Legyen mesepszichológia is.

Legyen sokféle reprezentáció is.

Legyenek klasszikus népmesék is.

Legyenek új népmesék is.

Legyenek modern gyerekkönyvek is.

Legyenek klasszikus gyerekkönyvek is.

Erről szól a feminizmus.

És, ami a legfontosabb: Legyenek szülők, tanárok, írók, és mesemondók, akik veszik a fáradságot, hogy felfeldezik ezeket a meséket. 

Van élet a Grimm kánonon túl is.

 (A Disney gifekért nem kérek elnézést. Homofób kommentelők kíméljenek.)