A szegény asszony és a sárkány (Ribizli a kulisszák mögött 30.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  


Miről szól?

Egy idős cigány házaspár téglavetésből keresi a kenyerét, és bár nagyon szegények, boldogan élnek és szeretik egymást. Egy napon valaki megpróbálja elrabolni a tégláikat, és amikor szembeszállnak vele, megtámadja apókát. Apóka a botjával védekezik, de a helyszínre érkező emberek mindebből csak annyit látnak, hogy ő támadott, és a bíró parancsára apóka börtönbe kerül. Anyóka elindul kiszabadítani, hiába próbálják visszatartani, mert a városba vezető út veszélyes erdőn keresztül halad. Anyóka mégis nekivág, útközben mellesleg megöl egy huszonnyolc fejű sárkányt, és amikor a városiak megtudják ezt, hálából igazságot szolgáltatnak apókának, és szabadon engedik.

Hogyan készült?

Kolompár Judit Szedva nagysallói mesemondó meséje, Sáfár Sándor gyűjtéséből. A cigány mesehagyományban több hasonló, sárkányölő-férjkiszabadító mesével találkoztam már, egyikükről blogoltam is a régi sorozatban. Ezen a szövegen igazából nem is nagyon volt mit kifésülni, nagyon szép kerek történet, megkapó részletekkel.

Mitől különleges?

Nagyon sok szeretni való mozzanat van ebben a mesében. Az idős pár, akik még mindig szerelmesek egymásba; az igazságtalanság pontos ábrázolása; vagy a tény, hogy a történet hőse egy anyóka, aki halált megvető bátorsággal vág neki a rengetegnek, hogy kiszabadítsa a férjét. Női sárkányölők léteznek más hagyományos mesékben is (többen, mint gondolnánk), de olyat ritkán találni, ahol a szörnyeteget nem fiatal lány vagy harcias amazon, hanem egy anyóka győzi le. Jó látni, hogy nem csak fiatalok lehetnek aktív, hősies szereplői a meséknek, és egy anyókának nem kell feltétlenül a bölcs segítő vagy a gonosz boszorkány szerepkörébe szorulnia.
Különösen szépen adja át a mese az előítéletek mibenlétét is. Az idős pár kemény munkával elkészített tégláit valaki el akarja lopni, és amikor apóka rászól, gúnyolódik és erőszakot alkalmaz - ám a botrány csak akkor szabadul el, amikor apóka önvédelemből visszaüt. Amikor aztán megjelenik a törvény a színen, végül apókát csukják le, és nem a tolvajt - a mese nem szűri le, pontosan miért, de gyerekek számára is érződik belőle, hogy itt igazságtalanság történt, a törvény képviselői nem végezték jól a munkájukat. Anyóka ezzel ellentétben nem karddal a kézben indul apókát kiszabadítani, békésebb eszközökhöz folyamodik - csakhogy útközben megtámadja a sárkány, akit saját erejéből legyőz (a hajával kötözi meg), és így olyan új rangot ér el az emberek szemében, hogy rögtön hallgatnak a szavára, és teljesítik a kérését. Ironikus, hogy apókának így sem szolgáltatnak igazat, de "fizetségül" a sárkányölésért szabadon engedik. Az igazságot végül nem a törvény, hanem a közösség adja meg azzal, hogy pénzt gyűjtenek össze az idős házaspár segítésére. Szó szerint kipótolják, ami hiányzott a jóvátételből, hogy kerek legyen a történet.

Érdekesség

Huszonnyolcfejű sárkánnyal ritkán találkoztam eddig, pedig ha belegondol az ember, van értelme - négy darab hétfejűből áll össze...