A farkas és a kisleány (Ribizli a kulisszák mögött 29.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ezt a mesét egyszer feldolgoztam a régi sorozatban, aztán elfeledkeztem róla, aztán az Adattárban megint találkoztam vele.

Miről szól?

Tulajdonképpen A kismalac és a farkasok című mese egy változata, csak kismalac helyett kislánnyal. Egy kislány egyedül él az erdőben, magáról gondoskodik. Egészen addig nincs is semmi gondja, amíg télen egy éhes farkas szemet nem vet rá. A lány először lúggal önti le a körülötte ólálkodó ragadozót, majd amikor a farkas visszatér a falkájával, hogy felfalják, egy fára menekül előlük, és eljátssza a klasszikus "forró vizet a kopaszra!" trükköt.

Hogyan készült?

Bár a kismalacos verzió sok szövegváltozatban, sok könyvben megtalálható, a lány főhőst csak Dékány Rafael alföldi gyűjtéséből ismerem.

Mitől különleges?

Vagy egy női hősünk, egy kislány, aki magáról gondoskodik, és meg is van elégedve ezzel. Nem elveszett, nem elüldözték, nem eltévedt, hanem az erdőben él, talpraesett, megvan a magához való esze, és nem retten meg a farkastól sem. Nem vár senkire, hogy megmentse őt; felmászik egy fára, és még husángot is visz magával, hogy meg tudja védeni magát. Egyszerű mese, de izgalmas főszereplő.

Érdekesség

Csak mutatom, hogy az 1800-as évek végén jegyezték le a mesét, ilyen szép kézírásos verzióban találtam meg: