A farkas és a kisleány
Ugyanez az utánozhatatlan Dargay Attilától |
Mitől feminista?
Ismét egy okos és bátor lány a főhősünk. Nem csak hogy egyedül él, de ráadásul biztonágban is érzi magát a barlangjában, egyedül a vadonban az állatok között. Saját bevallása szerint az állatok nem bántják őt. Láthatóan el tudja tartani magát, még mos és főz is, szóval nem vademberként (vadleányként) tengeti napjait, megmentésre várva, sőt. Amikor felbukkan a farkas, és megpróbálja felfalni, a lány lélekjelenléte győz a ragadozó felett. Amikor pedig a bosszúszomjas kopasz farkas visszatér, másodszor is túljár az eszén, és elijeszti a többiekkel együtt...
A feminizmushoz nincs köze, de érdekes pont a történetben, hogy a farkas csak akkor támad a lányra, amikor kifogy a prédából télen, és koplalnia kell. Ez népmeséhez képest elég realisztikus mozzanat, és egy kicsivel kevésbé démonizálja a farkast, mint általában...
Amit érdemes átgondolni
A mesében nincs magyarázat arra, mire kellett a lánynak a husáng, amikor felmászott a fára. Nekem az jön le belőle, hogy ha az elrettentés nem sikerült volna, akkor akár fegyverrel is megküzdött volna a saját életéért és biztonságáért.
Források
Dékány R.: Pityke és kökény (Argumentum Kiadó, 2004).
Alföldi (Kecskemét környéke) népmesegyűjtés az 1800-as évekből
Megjegyzés
A "Forró vizet a kopaszra!" mesének legtöbbször egy kismalac a főhőse. Érdekes volt olyan változatot találni, ahol ember, méghozzá lány az illető...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése