Az ősök képregénye (Népmesék nyomában a világ körül 15. - Palau)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; aki pedig csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Kezdek olyan helyekre kalandozni, ahol erősen keresgélni kell, ha mesegyűjteményt akar találni az ember - ezért aztán Palauhoz rögtön két könyvet is olvastam, mert mindkettő nyúlfarknyi volt. Az elsőt online szedtem össze, a másik füzetecskét pedig szkennelve küldtek el nekem a Hawaii egyetemi könyvtárból...

The Palauan handicraft guidebook, and 30 Storyboard stories
Goree Ramarui, Rita Limberg
Palau Community Action Committee, 1970.
(Online itt olvasható)

Picike füzet, mindössze 24 oldalas, de ennek ellenére 30 mese található benne, rövidített formában - ám amilyan nyúlfarknyiak, annyira szórakoztatóak is. Valamiféle turista-brossúra lehetett eredetileg, mert Palau hagyományos kézműves termékeinek felsorolásával indul.

Palauan folk tales
Economic Development Department, Trust Territory Government, 1971.

Szintén picike füzet, mindössze 8 oldal, 22 mesével. Ezek is rövidítve vannak. A két kötet között nagyon sok volt az átfedés, és nem véletlenül.

Palau kézművességének leghíresebb eleme az ún. storyboard-művészet - történeteket elmesélő, képregény-szerű faragványok, melyek eredetileg a gyűlésházak gerendáit díszítették, de ma már kicsinyített formában is kaphatók. A harminc (huszonkét) mesét a kétszáz leggyakrabban faragott történet közül válogatták ki - bár a szövegek rövidkék, felsorolnak minden olyan elemet, amit a gerendákon fel lehet belőlük ismerni. Az alábbi képen például az a történet látható, amelyben egy varázslatos, üreges kenyérfa ágain keresztül gyűjtik az asszonyok a halakat (egészen addig, amíg irigyek nem lesznek a fa istennőjére, és el nem rontják az egészet). Még mondja azt valaki, hogy a képregény nem ősi műfaj...
(Mivel a két könyvben jórészt ugyanazok a mesék voltak felsorolva, innentől egy forrásként kezelem őket)

Kép innen

Fénypontok
Az egyik kedvenc mesém egy nőcsábászról szólt, akit a falu férfiai gyávasággal vádoltak  meg. Ngiratumerang, a megszégyenített szépfiú, keresett magának egy híres mestert, megtanult harcolni, és a következő csatában legyőzte az ellenség öt legjobb harcosát. A mesternek úgy bizonyította, hogy van bátorsága a tanuláshoz, hogy felmászott egy magas és vékony bételfa tetejére, amíg egészen fejjel lefelé nem hajlította...
Egy másik nagyon jópofa történet arról szólt, hogy Csontváz és Bőr régen testvérek voltak - egészen addig, amíg menekülniük nem kellett egy támadás elől, amikor is Csontváz, hogy ne lobogtassa maga után a tesóját, felvette Bőrt, mint egy pulóvert.

Dugong

Nem ez volt az egyetlen vicces sztori a gyűjteményben - akadt egy olyan is, ahol két istenség úgy harcolt, hogy mindenféle tengeri lényeket (többek között nyúlhalakat) vagdostak egymás fejéhez... Egy másik, nagyon bájos mesében pedig egy lány és egy fiú úgy ismerték fel a tengeri teknősök 15 napos költési ciklusát, hogy egy éjjeli találkájuk során eltűnt a lány fűszoknyája, és 15 nappal később került meg, amikor egy teknős kivonszolta magával a tengerparta. Még a dugongok születéséről is akadt egy történet, amelyben egy egyedülálló anya egyedülálló leányanya lányát addig szekálta, amíg a lány a tengerbe menekült és inkább dugonggá változott.

Kapcsolatok

Kép innen

Egy Pápua Új-Guinea-i meséhez nagyon hasonlót találtam itt, ahol egy egyedülálló anyát egy ember és egy repülő (ebben az esetben bagoly) gyereke szabadított meg egy emberevő kígyótól. Az előző könyvben már olvastam a palaui pénz legendáját, de itt is megjelent, kicsit más formában. Palau hagyományos pénze mindenféle gyöngyökből és kagylódarabokból áll; azt viszont nem tudtam, hogy a közeli Yap sziget legendás, óriási, kőből faragott pénzérméit is innen szállították.
Ismét szembejött a "nők régen nem tudtak szülni" történet, mint Mikronéziában, de itt egy lány helyett egy terhes asszony pók-isten férje tanította meg az embereket a szülészetre. Szintén volt megint "harapós hüvely" mese, ezúttal kagylók helyett két éles fogú angolna lakott a hölgy szoknyája alatt... Találtam emberevő kócsagot is, sőt, ebben az esetben a kócsag-szörny legyőzője is a kócsagoktól leste el, hogyan kell három ugrás után ledöfni valakit egy dárdával (mert hogy ők így halásznak). Szintén ismerős volt valahonnan az a mese, ahol egy öreganyó véletlenül megfürdött az Örök Fiatalság Vizében - de amikor az unokái rémülten elmenekültek az ismeretlen fiatal nőtől, inkább visszament a vízbe, és visszaváltozott anyókává (azóta nincs fiatalító víz). Tudom, hogy olvastam már valahol, de nem ugrik be. Ha valakinek ismerős, kiabáljon.

Hova tovább?
A Marshall-szigetekre. Szép lassan körbehajózom Mikronéziát...