Emberevő kócsagok, bálnaevő polipok (Népmesék nyomában a világ körül 14. - Mikronéziai Szövetségi Államok)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; aki pedig csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Mikronéziával érdekesen jártam, ami a könyvválasztást illeti. A legtöbb mikronéziai mesegyűjtemény ugyanis földrajzi alapon tartalmaz meséket, egy kalap alá véve a Szövetségi Államokat és néhány különálló szigetországot is, mint például Palau vagy a Marshall-szigetek. Ebben a kötetben néhány kivételtől eltekintve azonban főleg olyan történetek voltak, amit a Szövetség szigeteiről származnak, úgyhogy végül még mindig ez volt a legjobb opció a kihíváshoz.   

Micronesian folktales
Roger E. Mitchell
Asian Folklore Institute, 1973.

Megint csak néprajzos kiadás, annak megfelelő tudományos színvonallal. Részletes bevezető Mikronézia történelméről és kultúráiról; részletes jegyzetek a könyv végében minden egyes meséhez, mesemondó nevével és gyűjtési adatokkal együtt (a kötet a szerző saját gyűjtése). 81 hagyományos történetet tartalmaz, főleg társdalami kapcsolatok szerinti bontásban (Udvarlás; Házastársak; Testvérek; Szülők és gyerekek; Szellemek és emberek; Állatok és emberek, stb.). A szövegek itt-ott darabosak voltak, mert szóbeli mesélésből lettek átírva, de nagyon élveztem a sok részletet Mikronézia flórájáról, faunájáról, és szokásairól (beleértve a szexualitást is, pedig az sokszor tabutéma). Nem volt könnyed olvasmány, ellenben minden egyes történetből tanultam valami újat.

Fénypontok 

Tudom, nem polip, ez van

A kötet egyik leglátványosabb története a Bálna és Polip Csatája című mese volt, melyben a polip kisfiát azzal csúfolták a bálna gyerekei, hogy az apja gyenge és gerinctelen. Polip erre kihívta Bálnát egy párbajra, és a korallok közé bújva, a színét elváltoztatva lesben várt rá. Ezen a ponton azt hittem, hogy egy trickster-történettel van dolgom... Amíg a polip elő nem ugrott, meg nem ragadta a bálnát az összes karjával, és ízzé-porrá nem törte az ellenfelét egy látványos, epikus tengeri csatában. Hoppá.
Mikronéziának egyébként természetesen van trickstere, kettő is: Az egyik a Patkány, a másik pedig egy Olofat nevű istenség. Utóbbiról találtam egy nagyon jópofa sztorit, amiben visszaszerezte egy törzsfőnök fiának ellopott szemeit (mert hogy a fiú fürdéskor ki tudta venni őket, hogy nem csípje a sós víz).
Itt is találtam legendát a kókusz eredetéről; a sztori csúcspontja az volt, amikor az istenek búcsúbulit rendeztek annak a társuknak, aki vállalta, hogy emberként születik újjá, hogy a halála után kókuszpálma lehessen. Volt természetesen sellővé változó lány (tengeri népnél hogy a csudába ne lenne), meg delfinbőrüket levető barátságos szellemlányok is. Utóbbiban az volt a jó, hogy ők választották a fiút (és nem fordítva), és olyan varázsszerrel ajándékozták meg, amelyet delfinek és bálnák gyógyítására lehet használni.

Csinos csirke

Tudtam értékelni azt a mesét, amely a Madarak udvarlásáról szólt, és arról, hogy egy lányt a szülei a csinos csirkék helyett a szorgos kócsagokhoz akartak házasítani. A történet végén a lány hozzávágta az útibatyuját a vőlegényéhez, és visszament a csirkék szigetére. Mert neki ők tetszettek. És boldogan élt. A kócsagokról egyébként nem volt túl jó véleménye a legtöbb történetnek - még olyan mesét is találtam, ami egy óriási, emberevő kócsag legyőzéséről szólt.
Egy meglepő legenda szerint régen az emberek nem tudták, hogy működik a szülés: Minden nőn császármetszést hajtottak végre (amit az anya nyilván nem élt túl), amíg egy más szigetről érkezett lány el nem magyarázta, hogy szülni természetes úton is lehet. Hasonlóan sötét, ám nagyon megható történet szólt egy egyedül hagyott anyáról, aki belehalt a szülésbe, de szellemként továbbra is gondot viselt a fiára a többi hasonló szellemmel együtt.
Elég sok (számomra) humoros mozzanat is akadt a könyvben. Volt például egy "ellopott feleség" sztori, amelyben az eredeti férj úgy állt bosszút a vetélytársán, hogy elbújt a vacsorára felszolgált táró-pürébe, és méreggel a szájában kézen harapta az illetőt... Cuki mozzanat volt, amikor egy jószándékú szellem a szájában szállított friss vizet egy szigetre, de útközben megállt táncolni, és a táncpartnere úgy megcsiklandozta, hogy kiköpte az egészet (azóta nincs is édesvíz Onari szigetén).Volt egy mese egy ostoba navigátorról, aki szó szerint vette, hogy melyik csillagot kell követnie, és a kenu végébe állva addig emelete az orrát az ég felé, míg el nem süllyedt. A könyv "WTF" fénypontja az a sztori volt, melyben egy megölt, széttépett óriásból csak az végbele maradt meg érintetlenül, és sodródott ki egy tengerpartra. A mese figyelmeztetéssel zárult, hogy senki se merjen járszadozni az óriás rózsaszín végbelével, mert nagy baj lehet belőle...

Kapcsolatok

Az egyik legmeglepőbb kapcsolat az Elfogott szeretők történet volt, amely majdnem egy az egyben tükrözte Árész és Afrodité csapdába ejtését. Itt az aranyháló helyett, amit Héphaisztosz ejtett a szeretőkre, szúnyogháló szerepelt (ami a mikronéziai mindennapi élet része). Ismét találtam egy változatot a nyúl és a teknős versenyfutására - ezúttal a remeterák és az árcsőrűcsuka (angol nevén needlefish) versengett egymással, és az előbbi javára dőlt el a történet. Az Ellopott Hold című mesében egy fiúnak a holdat kellett lehoznia az égből, hogy feleségül vehesse egy törzsfőnök lányát. A holdlopás nem csak a Pápua Új-Guinea-i mesékre emlékeztetett, hanem volt benne egy hát mögé dobálós, erdővé változós klasszikus üldözési jelenet is.
Találtam egy mesét, amelyben Olofat, a trickster lárva formájában megitatta magát egy főnök lányával, hogy a család közelébe férkőzzön - ez azért volt érdekes, mert az északnyugati parti indiánoknál a Holló teszi ugyanezt. Volt egy érdekes "Jancsi és Juliska" történet két kislánnyal - az őket hizlaló boszorkányok azonban még időben rájöttek, hogy rokonságban állnak, és evés helyett felnevelték a gyerekeket. Volt természetesen sziget, amiről kiderült, hogy valójában óriási hal (szerintem jórészt minden tengeri népnek van ilyen sztorija), vízenjárás (varázslat segítségével), és angolna-szerető is, amivel legutóbb Timor szigetén találkoztam. Pápua Új-Guinea után itt is volt egy sztori bennszülöttekről, akik ételnek nézték a kereskedőktől vásárolt lúgos szappant. Több helyen találkoztam már óriási, mechanikus madarakkal, amelyeket egy-egy elrabolt feleség vagy királykisasszony kiszabadítására használnak - itt is felbukkant egy ilyen szerkentyű. Jót kuncogtam a Fehérlófia buzogány-visszadobálós versenyének mikronézia változatán (itt a vihar-óriások kenujába dobálták vissza a ballasztköveket). Volt egy "harapós hüvely" erotikus népmese is - harapós hüvelyekkel (vagina dentata) több természeti nép meséiben is lehet találkozni. Itt fogak helyett éles kagylók voltak a hölgy titkos fegyverei...

Hova tovább?
Palauba. Palaura?... Palau kicsi szigetországába.