Kazuárok, kuszkuszok, kakaduk, és gonosz uborkák (Népmesék nyomában a világ körül 13. - Pápua Új-Guinea)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; aki pedig csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Több, mint egy hónapig tartott, míg átrágtam magam ezen a köteten. Nem volt egy könnyű esti olvasmány...

One Thousand and One Papua New Guinean Nights Vol. 1
Folktales from Wantok Newspapers, 1972-1985.
Thomas H. Slone
Masalai Press, 2001.

Bevallom nőiesen, csak az első kötetet olvastam el, és az is kemény menet volt. Nagyalakú, 500 oldalas, minden oldalon két hasábos, apró betűvel szedett (eredetileg újságcikkekről van szó), és összesen 602 mesét tartalmaz. Elég súlyos hozzá, hogy nyomja az ember hasát, ha ágyban olvas...
Megszenvedtem, de nagyon megérte.
A cikkeket egy Pápua Új-Guinea-i (egykori magyartanárom büszke lenne) újságból gyűjtötték össze, melynek majdnem minden egyes számában közölnek egy-egy népmesét. A szerző rámutat, hogy szerencsére az újság a tok pisin-ként ismert közös keveréknyelven jelenik meg, mert ha minden mesét a saját nyelvéből kellett volna lefordítani, ez a kötet sohasem készült volna el: Pápua Új-Guinea lakossága ugyanis közel 700 (!!!) különféle nyelvet beszél.

Mutatom a belefeccölt energiát

A kötet tartalmaz minden információt, ami szem-szájnak ingere. Minden mesénél van pontos dátum és hivatkozás az újságra, megnevezik a beküldőt (nyelvi/törzsi hovatartozással és lakhellyel együtt), és a szerző felsorolja a vonatkozó számokat a Thompson-féle népmesei motívumindexből. A mesék elején jelölik azt, melyik népről/törzsröl/régióról szól a történet, és a fordító sok helyen zárójeles megjegyzéseket tesz, amikor egy-egy szó vagy kifejezés nem egyértelmű - sőt, az említett állatoknál megadja a latin nevüket is! Minden tiszteletem Thomas H. Slone-nak, elsőosztályú munkát végzett.  
A történetek maguk az európai olvasó számára kimerítik az egzotikum fogalmát. Tele vannak helyi flórával és faunával - tucatjával talál az ember népmeséket kazuárokról, kuszkuszokról, repülőkutyákról, és egyéb érdekességekről. A természet egyszerre életveszélyes és segítőkész, attól függően, ki hogyan bánik a környezetével. Sok történet eléggé véres és brutális, és meglátszik bennük a törzsek közötti viszályok évezredes története - de sok olyan is van, amik egészen festőiek és líraiak.

Fénypontok
Volt belőlük bőven. Összesen ötven cetlit ragasztottam a könyvbe; legtöbbjük olyan történeteket jelöl, amiket valamiért érdekesnek találtam, vagy akán én is szívesen mesélnék. 602-ből 50 egyáltalán nem rossz arány.

Különösen szerettem azokat a történeteket, amelyekben a természet segített valakin. Volt olyan Hamupipőke, aki egy mangófának mondta el bánatát - a fából aztán csónak lett, aki egy barátságos családhoz vitte őt. Nagy kedvencem volt az a mese, ahol egy gonosz férfi megölt egy egyedül élő nőt, de a kazuárok életre keltették az áldozatot, majd porrá rugdosták a gyilkost. A legenda szerint a nő hálából festette színesre a kazuárok népét (egy másik verzió szerint csavarpálma-fává változott, hogy etethesse őket). Másik nagy kedvencem volt a Kazuár és a Kagyló, amelyben egy gonosz kagyló egészben nyelt le hajókat, amíg egy okos kazuár rá nem vette, hogy jöjjön ki a szárazföldre, ahol aztán a dzsungel indái és hangyái végeztek vele. Több mesében az erdőben egyedül hagyott asszonyt jószándékú szellemek - masalai - segítették a szülésben, és ajándékozták meg (többek között a tánc tudományával is). Volt egy történet, amelyben egy hősies repülőkutya mentette meg (ember) anyukáját és öccsét egy vérengző óriáskígyótól. Sok történet szólt segítőkész és hűséges kutyákról is. Az egyik szerint a kutyák ma már nem beszélnek a gazdáikhoz, mert egykor egy vadász nem hallgatott a figyelmeztetésükre.
Sok származástörténet is volt a kötetben. Külön tetszett az, amelyben egy anyóka bezárva tartotta a házában a világ összes szúnyogját, de amikor gyerekek banánt loptak tőle, bosszúból kiengedte őket. Az a sztori is nagyon mókás volt, ami megmagyarázta, hogyan lopták el a férfiak a nőktől a szakállat, mert irigyek voltak rá. Egy jópofa történet szólt arról, hogy a Holdat eredetileg egy vadász egy bambuszcsőben tartotta, és zseblámpaként használta, amíg meg nem szökött, és fel nem ment az égbe. Volt egy érdekes sztori arról is, hogyan tudják kontrollálni a varázslók a "felrobbanó szigeteket" (vulkánokat).
A horrorisztikusabb történetek között is akadtak fénypontok. Tetszett például az, amikor két vadász rájött, hogy lakótársuk minden nap kimegy a földekre, és óriási rovarrá változik. Sok sztori szólt misztikus emberforma lényekről, akiknek nem volt arca, és a fejük tetején lévő nyíláson át táplálkoztak. Volt egy történet, mely szerint a Hold régen lejárt a földre gyerekeket enni, amígy egy falu népe össze nem fogott, hogy végezzenek vele (majd csináltak egy másik Holdat).
Több olyan legenda is akadt, aminek régészeti vonatkozása volt - például, hogy hogyan fedezte fel egy öreg házaspár az első pattintott kőbaltát, vagy hogyan tanította meg a gyászkakadu a feleségét tüzet gyújtani, vagy hogy miért találhatók kerámiatöredédek a föld alatt. Néhány "modern" mese is került  gyűjteménybe a bennszülöttek és a technológia találkozásáról (pl. zseblámpa, rádió, szappan, repülőgép), és az ebből eredő mókás félreértésekről.

Kapcsolatok

Erszényesek (kép innen)

Rengeteg állat- és gyümölcsfeleség fordult elő a történetekben. A nálunk szokásos hattyúk és nádszálak helyett itt leginkább kazuárok és mangók fordultak elő (de uborka is akadt). Sok olyan mese is volt, ahol egy kislányt vagy kisfiút különböző állatok (pl, kazuárok, erszényes emlősök, sasok) neveltek fel. A kedvencem az volt, amelyikben egy méhecske mentett meg és nevelt fel egy fiút, amíg elég erős nem lett hozzá, hogy legyőzze a szörnyű, kétfejú kígyót, amelyik megölte a szüleit.
Szembejött egy mese arról, hogy miért szagolgatják a kutyák egymás farkát, ami nagyon emlékeztetett egy cserokí indián történetre. Eszerint a kutyák egykor együtt fociztak és röplabdáztak, de a farkuk zavarta őket a játékban, így felaggatták őket egy kerítésre; jött egy disznó, ledöntötte a kerítést, a farkak összekeveredtek, és azóta keresi mindenki a magáét (ugyanez egy másik verzió szerint a bőrükkel történt). Volt egy "a gém és a rák" mese, amihez hasonlót a Maldív-szigetekről olvastam (egy gém felajánlja, hogy átszállítja egy tó lakóit egy másik, "biztonságos" tóba, és útközben megeszi őket). Találtam egy "hálás kígyó" történetet is, a szokásos forma szerint: Egy ember megment egy (csigaházba szorult) kis kígyót, az pedig később visszatér, hogy kihúzzon egy lándzsát, ami beletört a harcos oldalába. Szintén ismerős volt az a történet, ahol egy uborka gonosz nővé változott, aki egy szerencsétlen férfi vállán lovagolt, amíg le nem szedték (a Tengerjáró Szindbád utazásaiban található hasonló jelenet). Találtam egy "alakváltó nő" történetet, ami a görög mitológia Thétiszére hajazott, és találkoztam egy, a brunei mesékből ismerős jelenettel is, ahol egy öreg anyóka haja tetvek helyett kígyókkal és gyíkokkal volt tele. Találtam egy verziót a "hűséges kutya" népszerű legendájára is (amelyben egy kutya megvéd egy csecsemőt egy kígyótól, de a gazdái azt hiszik, ő támadta meg a gyereket). Német legendákból volt ismerős az a történet, ahol egy szegény családot egy varázslatos fa segített ki, melynek gyümölcseiből pénz hullott (én ezt "Rübezahl almái"-ként ismertem).

Hova tovább?
Mikronéziába. Pontosabban a Mikronéziai Szövetségi Államokba.