A mai nappal folytatódik a Hetedhétfő magyar mesemondói körblogolás! Minden hétfőn új témával jelentkezünk, melyet ki-ki a saját blogján fejt ki bővebben. Az eddigi bejegyzéseimet itt találjátok. A többi résztvevő mesemondó blogjait a bejegyzés végén linkeltem.
E heti témánk: "Kedvenc mesebeli szörnyek"
Kedvenc szörnyem, mint minden mesemondónak, elég sok van; és sok olyan kedvenc mitikus lényem is, akiket nem szívesen sorolnék a "szörny" kategóriába. Mára egy olyan példát tartogattam, amivel nemrég találkoztam először, a Népmesék nyomában a világ körül sorozat kapcsán. Egy dusun népmesegyűjteményben bukkantam rá a tanikra, és az ő különleges étkezési szokásaikra. Így Halloween környékén különösen témába vágnak.
 |
| Borneói vadászkutya, innen |
A tanik, vagy tani kutyák, a dusun hiedelemvilág dzsungellakó lényei. A saját birodalmukban emberként élnek, házaik és családjaik vannak; amikor azonban halandó emberek közé merészkednek, vagy a sűrűben riogatják az arra játókat, kutyaszerű a megjelenésük, és a hangos ugatásukról lehet felismerni őket.
 |
| Ha valaki nem tudná, mi az a kurkászás |
Ami a tanikat igazán hátborzongatóvá teszi, azok az étkezési szokásaik - ugyanis ghúlokhoz és más keleti lényekhez hasonlóan leginkább emberi hullákat esznek. "Rizs és zöldségek" helyett férgeket falatoznak emberi fülekkel és szemgolyókkal, lábszárcsontokat használva evőpálcikának; bétel-levelek helyett emberi szíveket, májakat, és agyakat rágcsálnak vacsora után. Víz helyett vért isznak, és dohány helyett emberi szőrzetet égetnek cigarettában. Amikor pedig egymást kurkásszák (ami közösségi szórakozás a számukra, mint a majmoknál is), tetvek helyett skorpiókat és százlábúkat piszkálnak ki a fürtjeik közül.
 |
| Csimaszt, valaki? |
A szörnyű étrend ellenére a tanik egyáltalán nem ellenséges népség. A közéjük tévedő emberekkel, ha udvariasak, kedvesen és barátságosan bánnak, sőt, meg is jutalmazzák őket, ha van merszük a skorpiókat és egyéb rondaságokat kikotorni a hajukból. Egy olyan mesével is találkoztam, amelyben a tanik közé tévedt lány elborzadva tiltakozott a felkínált férgek és emberi maradványok ellen - mire a tani anyuka udvariasan megkérdezte, mit enne inkább, és hozott neki halat (majd lepisszegte a tani gyerekeket, hogy más ételére nem illik undorkodni). Az udvariatlan, goromba látogatókkal szörnyen bánnak el, ám akit a szívükbe zártak, az később is számíthat rájuk. Buncu kisasszony, az egyik mese főhőse, még az esküvőjére is meghívja a tani fiúkat, akiket a bátyjaiként mutat be a vendégseregnek.
Ha már emberevő szörnyekről van szó, a tanik kifejezetten barátságosak.
(Külön érdekes megjegyezni, hogy Borneó szigetén valóban létezik egy dzsungellakó kutyafajta, amit tudományosan eddig még nem sikerült leírni)
***
Látogassátok meg a többi mesemondót is!
Lovranits Júlia
Varga-Fogarasi Szilvia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése