Eheti témánk: "Miben alakította át a mesemondás az életed?"
Ha az ember elég ideje foglalkozik mesemondással, nem csak helyeket, tárgyakat, embereket lát, de történeteket is. Amióta mesélni kezdtem...
... Máshogy utazom: Olyan helyeket szeretek meglátogatni, amiknek története van (minél izgalmasabb, annál jobb) - vagy fordítva, előre elolvasok minden sztorit onnan, ahová készülök. Átrepülök a Kanári-szigetek felett, és kilesek az ablakon, hátha felbukkan egy nyolcadik sziget, a legendás San Borondón, a végtelen óceánon. Megállok egy piszkos római sikátorban, és megemlékezem Roland lovagról. Ír mesemondóknak csak annyit kell mondania, hogy a jövő évi konferencia Tara és Emain Macha között lesz, és már pakolom is a bőröndjeimet.
... Máshogy nézek tévét: Régi történeteket látok az újak mögött. Egy időben blogoltam is róluk. Árgus szemekkel figyelem, mik azok a motívumok, amik újra és újra felbukkannak, és valamiért még mindig izgatják az emberek fantáziáját.
(Valamint személyes sértésnek veszem, hogy Disney élőszereplős Dumbóval meg Oroszlánkirállyal [?!?!] bohóckodik, ahelyett, hogy felfedeznének maguknak néhány zseniális, nem agyoncsépelt népmesét.)
... Máshogy olvasok: Rengeteg mítoszt, legendát, népmesét, hagyományos történetet; várólistám van olyan kötetekről, amik jövőre jelennek csak meg (mint például az Izraeli Népmese Archívum 50. évfodulós gyűjteménye). Szörnyen válogatós vagyok, ha adaptációkról van szó: Falhoz vagdosom A Harag és a Hajnal-t, ahol Seherezádé kibőgi magának az ezeregy éjszakát mesélés helyett, de ugrálok az ágyon az örömtől, amikor Marissa Meyer telerakja a Holdbéli Krónikákat Grimm-idézetekkel.
... Máshogy ismerkedek: A moldovai lány a chicagói bevándorlási hivatal irodájában döbbenten kérdezi, hogy lehet, hogy hallottam már az országáról (mondom neki, hogy van egy moldovai népmesegyűjtemény a polcomon). Egy indiai sráccal százötven kilométert beszélgetünk egy Greyhound buszon, miután megtudja, hogy olvastam a Ramayanát. Egy vörös szakállú skót füvesember régi skót királyok legendáival szórakoztat, miközben hat órát dekkolunk a Knoxville-i vasútállomáson. Vonatra ülök és felzakatolok Budapestere a Balatonról, amikor megtudom, hogy nálunk van átutazóban egy szingapúri mesemondó. Nem hagynám ki a világért sem.
Amerre néz az ember, meséket lát. Árvácskák a virágládában - nemrég fordítottam róluk egy népmesét az új könyvemhez. Algériai osztálytárs - elbeszélgetünk Aisháról, kedvenc berber hősnőmről. Hétvégi kiruccanás Borostyánkő várához Burgenlandban - Almássy Lászlóra gondolok, akiről egy amerikai fesztiválon meséltem el, hogyan fedezte fel Zerzura elveszett oázisát.
Ha elég mesét ivott magába, a mesemondónál tartós kettős látás alakulhat ki. Nem panaszkodom.
***
Varga-Foragarasi Szilvia
Lovranits Júlia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése