San Francisco első nap: Fauna, flóra, könyvek, Kína

Ismét a nyugati partra látogattam az Eposznap alkalmából - ám ezúttal úgy döntöttem, átsuhanás helyett eltöltök turistaként két napot a kézifékes indulás fővárosában. San Francisco tele van mindenféle izgalmas dolgokkal, és mivel minden egyes ismerősöm mást javasolt, kénytelen voltam a magam feje után menni.

Park, múzeum, nyomokban tai chi

A reggelt a metró kitotózásával töltöttem - időbe került felfogni, hogy attól, hogy metró, még a föld felett megy (jórészt), valamint leszállásjelző van rajta, egy drót képében amit rángatni kell, majd megállás után kiugrani a szerelvényből a szembejövő forgalomba. Ily módon sikerült sértetlenül eljutnom a Golden Gate Parkig, ami a korai időpontra (reggel kilenc) való tekintettel zsúfolásig telve volt tai chit gyakorló kínai-amerikai nyugdíjasokkal és vidáman pancsoló kutyákkal. A park nagyon szép egyébként, hatalmas területet foglal magába, és egykor itt rendezték az 1898(?)as téli világkiállítást. Mára jórészt szökőkutakból, fákból, és nagy füves területekből áll. Én viszont nem sütkérezni mentem oda: A parkban található ugyanis a California Academy of Sciences, San Francisco világhíres természettudományi múzeuma.

Nyitásra érkeztem, és nagyjából négy órát töltöttem benn. Nem hatalmas múzeum, de nagyon modern, és végtelenül szórakoztató. Plusz hétköznap délelőtt volt, úgyhogy megtelt az egész kisiskolás csoportokkal, cápaúsztatóban pancsikoló totyogósokkal, meg sivalkodó karonülőkkel, akiket a szüleik leparkoltak a halacskák elé. Tudom, hogy ez sokakat idegesítene, de én állatira szeretek apróságok között múzeumozni. Mindig hall valami zseniálisat az ember. Ezúttal a kedvenc pillanatom az volt, amikor az oktató búvár megjelent a korall-medencében, mire az egyik kislány velőt rázó sikoltással elfutott... A cápák nem zavarták ennyire.

Saját tapasztalatból mondhatom, hogy a múzeum felnőttek számára is végtelenül szórakoztató. Tulajdonképpen egy múzeum, egy akvárium, egy állatkert, és egy erdei iskola kereszteződése, és mindegyikből a legjobbat hozza ki. Minden kiállítás telkesen interaktív, szinte minden megtapogatható, és több helyszínen is zajlik oktatás és kutatás egyazon épületen belül.
Csillagos ötös, mindenhol így kéne lennie.

Kardszárnyú delfin belülről

Volt természetesen T-Rex csontváz, rögtön a bejáratban (há' hogy a viharba ne lenne), meg a világ legnagyobb kékbálna-csontváza felfüggesztve, enyhén ironikus módon, a földrengéstörténeti kiállítás fölé (bár, ha menni kell, az "agyoncsapott egy kék bálna" elég epikus halálnem). Orkacsontváz is van, meg dodó, meg egy egész falnyi fókakoponya, amit valami őrült tudós hagyott a múzeumra.

Az időszaki kiállítás a természet színeiről szólt, és arról, milyen szerepeket töltenek be a színek az állat- és növényvilágban. Magasan a legjobb része az a sarok volt, ahol a gyerekek egy nagy képernyő segítségével eltáncolhatták néhány állat párzási táncait. Amikor odaértem, épp egy apró kislány próbálta követni az ágon ugráló paradicsommadarat, miközben felvételről mentek az utasítások: "Kettőt jobbra! Kettőt balra! Rázd a farktollaidat!" Az anyukával együtt dőltünk a nevetéstől.

A múzeum épületében két hatalmas gömb helyezkedik el: Az egyik a planetárium (ami sajnos ebben a hónapban zárva van), a másik pedig az Esőerdő, tulajdonképpen egy hatalmas üveggömb belül csigalépcsővel, és a világ legnagyobb esőerdő-kiállításával. Az alján egy amazonasi vízalatti világ található (amit egy üvegezett alagút segítségével alulról is megtekinthetünk), a csigalépcső pedig az aljnövényzettől egészen a fák koronájáig visz. Minden csöpögött a nedvességtől, és marha meleg volt benn, de megérte. Csodás, egzotikus pillangók repkedtek a fejünk felett, közelről láttunk mindenféle trópusi növényt, és egy méterről bámulhattam két szövőmadarak, akik éppen fészket építettek pálmarostokból. Bámultam is, vagy húsz percen át, de lefotózni nem sikerült...
A látogatás végén beültem a 3D moziba is, ahol egy srác tartott előadást az univerzumról; külön tetszett, hogy ő beszélt, élőben, és közben két iPad segítségével navigált minket a csillagok között. Összességében remek élmény volt a múzeum, és ha erre járok, biztosan benézek megint...

A múzeumot elhagyva szinte véletlenül botlottam bele a San Francisco Botanikus Kertekbe. Mivel gyönyörű, napsütéses idő volt, úgy döntöttem, benézek oda is; kellemes sétára számítottam, esetleg pár csinos virágra... de amit kaptam a belépőért, az sokkal, de sokkal több volt.

A botanikus kertek (többes számban) hatalmas területet foglalnak el, és tematikus régiókra oszlanak. Rögtön a bejáratban találtam az apró "Illatok Kertjét", melynek neve magáért beszél; egy kis tábla bátorítta a látogatókat arra, hogy fogdossák és szagolgassák nyugodtan a virágokat, leveleket és fűszernövényeket. Bár október van, és virágból kevés volt, a kertet így is bódító illat lengte be.

Kicsivel tovább sétálva a kanyargó ösvényeken rábukkantam azonnali kedvencemre, az "Ősi Növények Kertjére." Ez egy deszkákból épített kis ösvény volt, mely nagy hurokban haladt a fák, bokrok, és füvek között, és a növényvilág történetét mesélte el az idők kezdetétől napjainkig. Minden földtörténeti korhoz olyan növényeket ültettek, melyek hasonlítottak az akkoriakra - voltak természetesen ginkófák bőven, és sok páfrány, később pálmák is. Itt-ott dinoszaurusz-lábnyomokat lehetett látni a bokrok alatt, és minden korszakot csinos kis táblák jelöltek. Még egy gülüszemű stegosaurusszal is találkoztam:

A többi kert hasonlóan hangulatos volt. Volt több "cloud forest" (magas hegyi dzsungel) is, melyek remekül megélnek itt San Francisco párás-ködös éghajlatának köszönhetően. A közép-amerikai erdő épp virágzásnak indult, ami gyönyörű volt, de brossúrák ígéretei ellenére egy nyamvadt kolibrit se láttam (pedig nagyon szerettem volna). Volt egy hatalmas pozsgás-kert, egy kísértetiesen csendes vörösfenyő-erdő, japánkert bambuszokkal, és egy hatalmas terület Kalifornia őshonos növényeinek. Órákig kóvályogtam fel-alá mindenféle ösvényeken; néha leültem egy padra, és csak nézegettem a növényeket. Bár jó néhány látogató volt a kertben, hatalmas területen oszlottunk el, úgyhogy csak időnként futottam bele egy-egy üldögélő nyugdíjasba, vagy babakocsit tologató anyukába. Néhány óra leforgása alatt a kertek az új kedvenc helyemmé váltak a városban. Majd megnézem őket tavasszal is...
(Külön bónusz, hogy az ajándékboltban, ahol mindenféle csodás dolgokat lehetett kapni, vagy egy órát beszélgettem a két eladóval, akiket lenyűgözött a mesemondás gondolata. Bemutattak az egyik könyvtárosnak - mert a Kerteknek van könyvtára is - aki megígérte, hogy megkeresnek majd. Felkerült ez is a bakancslistára...)

A parkból kikeveredve elfogyasztottam egy késői ebédet egy helyi indiai étteremben, és miután jólesően kiégettem a torkomat, visszametróztam a belvárosba. Mivel még csak délután volt, elidultam felkeresni a város híres "történelmi" könyvesboltját, a City Lights-ot. A sétaút a kínai negyeden keresztül vezetett, amit amúgy is meg szerettem volna látogatni, így aztán kényelmes tempóban tettem meg az egész utat oda-vissza.

Chinatown olyan, amilyennek egy Chinatownt képzel az ember. Minden kínaiul van (beleértve a bankok feliratait is, ami végtelenül szórakoztató), van persze sok bolt mindenféle csecsebecsékkel, utcai zenész bácsikák hagyományos kínai hangszerekkel, meg lámpaoszlopok sárkányokkal. Több boltba benéztem csak a hecc kedvéért; érdekes módon a kínai-amerikai eladók mind bájosak és udvariasak voltak, míg a fehérek borzasztóan tukmáltak mindent. A séta jó néhány utcán keresztül tartott, és mindig volt valami érdekes felfedeznivaló; mivel épp a Majom éve van, tele volt minden Majomkirállyal, aminek külön örültem (esélyes, hogy a jövő évi Eposznap a Nyugati Utazásról fog szólni).

Végül sikerült elkeverednem a City Lights-ig. A könyvesbolt legendás, és jó okkal az: Bár nem olyan hatalmas, mint mondjuk egy Alexandra, különleges hangulata van. Új és antikvár könyveket is árulnak, és sokuk fel van cetlizve: Az eladók maguk választják ki a kedvenceiket, és kézzel írt kommenteket ragasztanak a polcra arról, miért ajánlják az adott kötetet (ezt egyébként megfigyeltem egy másik híres boltban, a Green Apple Books-ban is, ahová a parkból kifeléjövet ugrottam be). A kategóriákat is sokra értékeltem: Nem csak hogy volt a boltnak Mitológia/Folklór szekciója, de ráadásul egy egész szekrényt foglalt magába, amit lelkesen böngésztem vagy fél órán át. A mellékelt képen látható, hogy egyéb, kevéssé szokványos kategóriákkal is találkozhatott az ember...

Mire visszasétáltam a kínai negyeden át, már este felé járt az idő. Nem gondoltam, hogy ilyen sok minden fog beleférni az első napba...