Eheti témánk: "Ha pénzre, időre, és szervezésre való tekintet nélkül megvalósíthatnád álmaid fellépését, mit/hol/kinek/miért mesélnél?"
Azt hiszem, az éne setemben a fő kérdés nem az, hogy mit, hanem az, hogy mennyit.
A mesemondók életének nagy része utazással telik. Megérkezünk, berendezkedünk, megismerkedünk, mesélünk, pakolunk, és távozunk. Minél többet van úton az ember, annál inkább megtanulja értékelni azokat a közönségeket, akikhez rendszeresen visszatér. Pályafutáson során volt lehetőségem néhány helyre huzamosabb ideig befészkelni magam; minden ilyen élményre nagy szeretettel tekintek vissza. Összebarátkozni a hallgatókkal, gyökeret ereszteni, együtt izgulni végig számtalan kalandot, együtt emlékezni korábbi történetekre, vagy tervezgetni, miről mesélek majd legközelebb - közönségből közösség, rajtaütésszerű mesemondásból rendszeres hazatérés. Még akkor is, ha az adott mesemondó imád utazni (mint én), az ilyen lehetőségeket érdemes megragadni.
Ha pénz, idő, érdeklődés, satöbbi satöbbi nem lenne akadály, ez lenne az én "álomfellépésem": Végigmesélni ezeregy éjszakát. Vagy legalábbis estét. Napról napra, hétről hétre, esőben-napsütésben-hóban-kánikulában, valami kényelmes, hangulatos helyen. Mondjuk egy nagy jurtában. Vagy egy hatalmas mesemondó ágyon üldögélve. Esetleg egy kastélyban, vagy egy múzeum egyik kiállítótermében, éjszakánként. Pizsamában. Ugyanazoknak az embereknek, akik nap nap után visszatérnek. Egyetlen mesét sem ismételve. Kényelmesen engedve, hogy a hosszabb történetek egy-egy esténél tovább tartsanak. Seherezádé élőben, egyenesben. Ezeregyszer egyszer volt...
 |
| Kép innen |
***
Látogassátok meg a többi mesemondót is!
Lovranits JúliaVarga-Fogarasi Szilvia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése