Feminista Magyar Népmesék 40. - A férfi bába

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző harminckilenc mese itt olvasható.

Mivel az utóbbi két hetet ellébecoltam, most ismét meserészlettel, és nem teljes mesével jelentkezem. Van benne mit elemezni... 

A vénasszony, akire a király ráunt

A történet

Kép: Arthur Rackham

Egy öregasszony a királynak dolgozik (tyúkokra, pulykákra vigyáz), míg egy nap a király rá nem un, közli, hogy túl öreg, és a szolgáival kiviteti az erdőbe, hogy hagyják magára, hadd pusztuljon ott. Az anyóka életét egy szarvastehén menti meg, amely nap nap után felbukkan, hogy tejet adjon neki. Az anyóka így a szarvassal kettesben éldegél, míg egy nap véletlenül le nem nyel egy borsszemet, amitől (nyolcvanas évei derekán enyhén váratlanul) teherbe esik. Amikor eljön a szülés ideje, a szegény asszony egymagában óbégat egy fa odvában, nincs, aki segítsen neki. Arra jár egy koldus, aki a hangokat hallva benéz az odúba, és felajánlja a segítségét. A párbeszéd a következőképp zajlik:

- Ki maga?

- Én egy kéregető vagyok, de hallom, hogy bajba vagy, mert óbégatol, nagy kianidat veszek észre!

- Hát maga, ha férfi, ugysem tud rajtam segiteni, hiszen én a szülésnél vagyok, nekem szülészné kellene!

- Ne törődj te avval, jó vénasszony, hát éngem az isten küldött hozzád, hogy segitsek én terajtad! Ne törődj semmivel, hát mondd el, hogy mi a bajod? Megkenegetem én a hasad, ha keresztbe van a gyermek, helyre fogom tenni!

Meg is születik a kisfiú annak rendje s módja szerint. A koldus odaadja a ruhákat, amiket alamizsnaként kapott a városban, és azokkal törlik meg (!), pólyázzák be az újszülöttet. Még keresztapának is felkínálkozik, és nevet ad a fiúnak. 

Mitől feminista?

Ne mondja senki, hogy a feministák csak a nőket érintő sztereotípiákkal foglalkoznak.

Filmekből, elsősorban vígjátékokból ismerős helyzet: Terhes nőnek hirtelen és váratlanul, a lehető legrosszabb pillanatban elfolyik a magzatvize, és megindul a szülés. A környéken található összes hímnemű egyén, élükön a leendő apával, pánikrohamot kap, és fel-alá rohangál, mint Hupikék Törpikék tűzoltáskor. Közkedvelt vicc az is, hogy a szülőszobában elsősorban az ifjú apa fog elájulni, és pont ezért még ma is úgy tartják, hogy apukának semmi keresnivalója a vajúdás körül. Szexista pont az i tetején, hogy rengeteg nőt beijeszt a populáris média, hogy ha apuka látja, hogyan préselik ki szerelmük gyümölcsét magukból, soha többé nem akar majd lefeküdni velük.

Az ilyen és ehhez hasonló hülyeségek azért terjednek futótűzként, mert sok helyen még mindig ciki a fiúkat a női anatómia rejtelmeivel "terhelni." Nem egy helyről hallottam, hogy a lányok kaptak felvilágosítást a fiúk "működéséről", de fordítva nem; szülni pedig filmekben is csak illedelmesen, háton fekve, betakargatva lehet, hogy két kiloccsanó agyvelő között senkinek se menjen el az étvágya. Így születnek az olyan díszpintyek, mint például a héten elhíresült brit "férfijogi aktivista", aki szerint a nőknek nem kéne tampon, ha nem akarnának önkényesen vért pisilni.

Biza.

Mindezt figyelembe véve különösen jó látni, hogy a mesében egy random arrajáró férfi nem csak hogy nem ájul el (se az anyókától, se a szüléstől), hanem ráadásul teljesen magától értetődően ajánlja fel, hogy segít, és még tudja is, mit kell csinálni. A mese egyáltalán nem körülötte forog; mintegy mellékesen bukkan csak fel, eligazítja a helyzetet, megnyugtatja a vajúdó anyát, segít ellátni az újszülöttet, majd továbbáll. Mivel népmesékben nem gyakran találkozni férfi bábával, avagy bábáskodó férfival, örültem, hogy találtam ilyet is.

Amit érdemes átgondolni

A mese többi része furán billeg a szexizmus és a feminizmus határmezsgyéjén. Amint felnő, az anyóka fia átveszi kettejük felett az uralmat, palotát épít, kincseket nyer, királykisasszonyt vesz feleségül. Közben az anyókát megkörnyékezi egy jóképű özvegyember, aki nem más, mint egy sárkány álruhában. Az anyóka, aki nem szokta meg a gazdag létet (nagyon realisztikusak azok a jelenetek, ahol a fia tanítja, hogyan kell ételt-italt kérni a szolgálóktól), a fia elé áll, és közli, hogy férjhez akar menni, mert nincs, akivel "szóllakozzon." A fiú erre persze teljesen megbotránkozik, felhánytorgatja az anyjának, hogy túl öreg ő már a szexhez meg a házassághoz, és különben is mit képzel, hogy a saját fiának ki sem kérte a véleményét. Ezzel a nem túl kedves reakicóval aztán elküldi az anyját, hogy a szeme elé ne kerüljön többé, férjestül (sőt, hirtelen felindulásból levágja a szarvastehenet is). A sárkány végül ráveszi az anyókát, hogy ketten együtt tegyék el a fiút láb alól, ami sikerül is - majd sárkányunk dolga végeztével visszamegy a saját sárkány-feleségéhez.

A mese tehát (sőt, az egész "hűtlen anya" mesetípus) enyhén szólva nem feminista, ami a mondandóját illeti. El tudom képzelni viszont, hogy lehetne úgy mesélni, hogy teljesen más színezetet öltsön: Öreg korában szerelmes anya, uralkodni vágyó, követelőző fiúgyerek, stb. Akit érdekel, játszadozzon el vele. Kíváncsi lennék. 

Forrás

Ámi L. - Erdész S. - Ortutay Gy.: Ámi Lajos meséi (Akadémiai Kiadó, 1968.)
Mesélte: Ámi Lajos, 1958 decemberében

A mese az AaTh 315 (A Hűtlen Anya / The Treacherous Sister) mesetípusba sorolható.

Megjegyzés

Tudom, hogy már megint Ámi Lajos. Mit csináljak, sok klassz meséje volt az öregnek...