Az idei Múzeumok Éjszakája ismét mesés keretek között zajlott. Ezúttal a MagNet közösségi ház belső udvara volt a helyszín, és több szempontból is rendbontó, kísérleti új műsor született az alkalomra.
Körmendy Petra Kai (bűntársam a Holnemvolt Fesztivál születésében) hívott meg, hogy meséljünk együtt. Ritka lehetőség, amikor a mesemondónak egy egész órás felnőtt műsor lehetősége pottyan az ölébe, várhatóan nagy közönséggel: az ilyesmit nagyon meg kell becsülni.
Rögtön gondolkodni kezdtem, hogy mit lehetne előteremteni egy ilyen jutalomjátékra. Az ötlet végül meglehetősen egyszerűen adta magát: Kai, aki Algériában született, nagyon vonzódik az algériai mesékhez, zenéhez, és kultúrához, és úgy esett, hogy van a tarsolyomban egy történet, amit már nagyon régóta szerettem volna teljes hosszában előadni.
Az Algériában nagyon jól ismert, berber eredetű történetnek az Aisha, a Démonvadász címet adtuk (mivel a népmeséknek nincs címe, és jobban hangzott, mint a néprajzi gyűjtésben szereplő "Aisha, a kereskedő lánya"). Egy különleges lányról szól, aki nem csak bátor, de okos is; visszautasít egy gyáva királyfit, legyőz egy ghúlt (emberevő démont), ám a ghúl a halála előtt megátkozza: Aisha sehol sem lelhet nyugalmat, örökké utaznia kell, és szörnyekkel harcolnia lépten-nyomon. A történet hosszú, és sok kisebb epizódból áll, melyekben Aisha vérfarkasokat, tengeri kígyókat, és egyéb rémeket győz le. Nagyon szeretem mesélni; a mesemondó szakon töltött tanulmányaim alatt fél évig kutattam a mese eredetét és variációit, és lenyűgöző történet bontakozott ki a részletekből. Kai is ismerte a mesét, és érdekes módon az ő változata kicsit más volt, mint az enyém, így az is hozzáadódott a mese végső formájához. Már maga a felkészülés is kalandos, izgalmas kreatív vállalkozás volt.
A mesemondáshoz csatlakozott még Porkoláb Imre dobon, és Kárpáti Orsi fuvolán. A végső felállás az lett, hogy én meséltem, a történet epizódjai között pedig átvezetőként algériai dalok hangzottak el Kai előadásában, zenés kísérettel.
A Múzeumok Éjszakáján remek volt a hangulat; hatalmas tömeg hullámzott ki-be a közösségi házba, az ajtó előtt kirakodóvásár volt (külön steampunk asztallal!), a belső udvar pedig világos volt és teli emberekkel. Maga az előadás is nagyon jól sikerült; a dalok tökéletesen beleillettek a történetbe (úgy válogattuk őket), a közönség csillogó szemekkel figyelt, és nekem is sikerült kényelmes tempóban, minden klassz részlettel együtt végighaladni a történeten. Eddig Aishát mindig valamiféle rövidített változatban meséltem csak; hol az elejét, hol a közepét, hol csak egy random epizódot. Egyben elmondani az egészet, vágás és sietség nélkül, már önmagában megért mindent. Azt kell mondanom, hogy színvonalas, száunkra is élvezetes mesemondó előadást sikerült összehoznunk. Olyat, amilyet Aisha megérdemelt.
Remélem, még sok ilyen mesemondásra lesz alkalom.
Kár hogy nem tudtam róla ellenzék volna
VálaszTörlés