Tricksterek a bozótosban (Népmesék nyomában a világ körül 144. - Botswana)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Bushman ​folktales
Oral traditions of the Nharo of Botswana and the /Xam of the Cape
Mathias Guenther
F. Steiner Verlag Wiesbaden, 1989.

A kötet két san (bushman) népcsoport történeteit tartalmazza, melyek közül az egyik, nharo nevezetű csoport Botswana területén él. Az ő történeteiket a szerző 1968 és 70 között maga gyűjtötte fel, míg a xam meséket múlt század eleji archív forrásokból vette át. A könyv a változatokat is számolva 78 nharo és 16 xam mesét tartalmaz. Bár a két népcsoportot 1000 kilométer és nyelvi különbség választja el (ráadásul a xam törzs a 19. század végén eltűnt), a történeteik mégis egy hagyományt, közös mitológiát alkotnak.
A bevezető hosszú oldalakon keresztül ismerteti a bushman társadalmat, életmódot, szájhagyományt, és a gyűjtés körülményeit. A nharo történeteket tizennégy férfi mesemondótól gyűjtötték; a nők nem álltak szóba a (férfi) gyűjtővel, és az meg is jegyzi, hogy ez valószínűleg a meséken is tükröződik. A bevezető részletesen bemutatja az egyes mesemondókat, a bushman mitológiát és vallást, és a történetek főbb szereplőit. Emellett minden meséhez részletes bevezetők, megjegyzések, és párhuzamok tartoznak, amik sokszor terjedelmesebbek, mint maga a meseszöveg. A legtöbb történet sajnos európai olvasónak még a magyarázattal együtt sem volt túl könnyű olvasmány.

Fénypontok

Nagyon érdekes volt sok változatban olvasni A nyúl és a hold mítoszát, mert az összesből együtt bontakozott ki darabonként a valódi történet. Eleinte csak azt tudtuk meg, hogy a Hold halhatatlanságot akart adni az embereknek, de a nyúl rossz üzenetet adott át nekik, és ezért halandók lettek. További verziókból kiderült, hogy a nyúl nem maga volt a hírnök, hanem eltérítette az igazi hírnököt... végül pedig fény derült arra is, hogy bosszúból tette, mert a Hold-öregember a kunyhójába csalta és megerőszakolta.
A feleségrablós történetek visszájára fordított változata volt A strucc és a nyársas antilop meséje, melyben egy öreg strucc-asszony kiszemelt magának egy jóképű antilopférfit, elrabolta magának, és a többi féltékeny asszonynak tervet kellett kieszelnie, hogyan lopják vissza a fickót.

Kapcsolatok

Összehasonlító jelleggel szerepeltek olyan szövegek is a könyvben, amelyek bibliai történeteket meséltek újra helyi ízekkel. Ádám és Éva mítoszában például amikor Isten kereste az emberpárt az alma megevése után, és rájuk bukkant, így szólt: "Nem mondtam, hogy meg foglak ölni titeket, csak azt, hogy ne egyétek meg, mert az rossz dolog." És visszafogadta őket. Nem ez volt az egyetlen bibliai vagy európai jellegű történet a könyvben. A nharo mesélők előszeretettel tanultak új meséket a fehér telepesektől; még egy Grimm mese is felbukkant az ökörszem és a sas versengéséről, helyi madárfajokkal pótolva.
Megint előkerült az állatok versenyfutásának meséje, ezúttal strucc és teknős között. Az egyik változat még azt is hozzátette, hogy a sok ide-oda futástól lettek olyan soványak és szálkásak a strucc lábai.

A tricksterek egész fejezetet kaptak a könyvben, és ennek megfelelően több is volt belőlük. Az egyik ügyeletes trickster egy Bi nevű apró figura volt, aki sok trickster-társához hasonlóan azzal tűnt ki, hogy ellopta a tüzet - ezúttal a struccok népétől (más verziókban viszont strucc-asszonyok lopták el a tüzet a strucc-férfitól). Az állatok közül Nyúl és Sakál voltak a bajkeverők; az utóbbi játszotta el például a lovaglós trükköt Oroszlánnal és Oroszlán feleségével; ő ragadt hozzá zöldséglopás közben a kátránybábuhoz; és ő öntötte el a megmentett mérgeskígyó dilemmáját is, megmentve ezzel Róka életét. A humanoid trickstereket Bi-n kívül a khoisan Szemek-a-lábujjak között képviselte, valamint Pate, akinek az egész testén lábujjak nőttek, és erősen tizennyolcas karikás testvére, Pisamboro.

Hova tovább? 
Zimbabwéba!