Malacorrok és fura madarak (Following folktales around the world 145. - Zimbabwe)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Shangani ​Folk Tales
A collection of Shangani folk stories
C. Stockil & M. Dalton
Longman Zimbabwe, 1987.

A könyvben harminc mese szerepel, mindenféle bevezető vagy kommentár nélkül, a zimbabwei shangani (tsonga), bantu eredetű néptől. Ennek a népnek nagyobb része Mozambique-ban és Dél-Afrikában él, a létszámuk csak körülbelül ötezer Zimbabwe területén.



Fénypontok

A mesék hőse (avagy antihőse) Nwapfundhla, a Nyúl volt, aki ízig-vérig trickster. Sok történetben eléggé durva dolgokat csinált, más mesék viszont nagyon mókásak voltak. Tetszett a kútról szóló történet például, ahol Nyúl nem vett részt a közösségi kútásásban, de aztán elkezdett vizet lopni belőle, egészen addig, amíg Chibodze, a Teknős, saját páncélját kátránybábunak használva meg nem fogta. Trickster ellen tricksterrel a legjobb védekezni.

Bájos volt az a mese, amely megmagyarázta, miért rövid a varacskos disznó orra, miért hosszú az elefántcickány orra, és miért széles a lappantyú csőre (varacskos leesett egy fáról és beverte az orrát, a másik kettő pedig nevetett rajta). Egy másik mese szerint Khumba, a malac orra azért tömpe, mert megpróbálta utánozni a villásfarkú szalakóta (van ilyen, ld. a képen) párzási táncát, amelyben magasra repül, bukfencezik, majd lezuhan, és az utolsó pillanatban ismét felível. Akkoriban a malacok még tudtak repülni, de Khumbának nem ment a dolog túl fényesen, és az első próbálkozásnál az orrán landolt. Azóta nem repül. Hasonlóan bájos volt a mese arról, hogyan szerezte a varacskos disznó a farkát - Isten csinált minden állatnak farkat, de Elefánt kettőt vett a kupacból (egyet elölre, egyet hátulra), így a varacskosnak nem maradt. Bánatában kiásott egy kis gyökeret, azt ragasztotta fel, ezért van azóta is rövid, égnek álló farka.

Kapcsolatok

Nganga, a kígyó történetét más mesemondóktól sokszor hallottam már; egy beteg emberhez kígyó-orvost kell hívni, de mindenki elmenekül az óriáskígyó elől, kivéve a legkisebb gyereket, aki hagyja, hogy a vállára tekeredjen, és hazaviszi a beteghez.

A madarak itt is király választottak, csak itt az ökörszem helyett a szuahéli drongó nyerte a versenyt azzal, hogy a sas hátán ülve tovább repült nála.
Az ügyeletes trickster, mint említettem, Nwapfundhla volt, a Nyúl. Közte és Pávián között zajlott le például az a róka-és-gólya mese, ahol kölcsönösen megvendégelték egymást, csak épp egyikük sem jutott kajához a másiknál. Szintén ő oldotta meg a helyzetet, melyben a Pávián vendégségbe hívott minden állatot, majd útközben sorra megszívatta őket, hogy ne ehessenek a vendéglakomából, és ő futott versenyt Teknőssel is (és természetesen veszített). Szintén ő vette rá az elefántot és a vízilovat, hogy kötelet húzzanak.

Hova tovább?
Zambiába!