A világ minden országából elolvastam egy-egy népmesegyűjteményt, és erre jutottam

Eljött a történelmi pillanat: befejeztem a Népmesék nyomában a világ körül kihívást! Majdnem pontosan öt évvel ezelőtt, 2016 januárjában döntöttem úgy, hogy a világ minden országából el fogok olvasni egy-egy népmesegyűjteményt. 
El sem hiszem, hogy körbeértem!

Jöjjenek először is a statisztikák:

200 országból olvastam népmeséket

Kínából indultam, Mongóliába érkeztem, 5 év 1 hónap alatt

Több, mint 10.284 mesét olvastam el (ennyit számoltam meg pontosan, de voltak könyvek, ahol fejezetenként több mese is szerepelt)

12 olyan ország volt, ahonnan nem sikerült könyvet beszereznem, ilyenkor cikkeket olvastam helyettük, vagy az Internetről kerestem meséket (Barbados, Bissau-Guinea, Burundi, Csád, Dzsibuti, Észak-Korea, Fehéroroszország, Liechtenstein, Luxemburg, Mozambik, Tuvalu, Uruguay). Ha később rábukkanok hozzájuk könyvekre, pótolom majd a lemaradást. Mesét egyébként mindegyikükhöz találtam azért; a legnehezebb Burundi volt, ahonnan egyetlen mítoszt sikerült csak összekaparnom. 

Három országból eposzokat olvastam, mert nem találtam népmesés kötetet (Guinea, Koszovó, Szenegál)

A mesék kontinensenként az alábbiak szerint oszlottak meg:

Európa: 3859

Afrika: 1642

Ázsia: 1542

Ausztrália és Óceánia: 1211

Közép-Amerika és Karib-tenger: 1124

Dél-Amerika: 756

Észak-Amerika: 150

A legtöbb mesét az alábbi hét országból olvastam:

Magyarország (756) (köszönet Ipolyi Arnoldnak)

Pápua Új-Guinea (602) (a Pápuai Ezeregyéjszaka első kötete volt)

Dominikai Köztársaság (304) (minden meséhez több változat is volt)

Olaszország (200) (Calvino remek gyűjtése)

Lettország (164) (Népek Meséi)

Ausztrália (157) (innen még szeretnék majd olvasni)

Honduras, Suriname, Argentína (150/ország, holtverseny)

Az összes ország és bejegyzés listáját itt találjátok! 

Mit tanultam mindebből?

Tricksterek mindenhol vannak (még Észak-Koreában is)

Nem akadt olyan népmesegyűjtemény, amelyben ne szerepelt volna legalább egyetlen trickster, kópé, vagy furfangos bajkeverő. Az összes mesei archetípus közül ők a leginkább univerzális szereplők; ahol mese van, ott kópé is van, és kedvenc trükkjeik, történeteik sűrűn ismétlődnek mindenhol a világ körül. Nem tehetünk egy lépést sem a mesék világában anélkül, hogy kátránybábukba, elcserélt büntetésekbe, átejtett ragadozókba ne botlanánk. 

A világ körül nem azok a mesék a legnépszerűbbek, amiket európai fejjel annak hiszünk

Az európai népmese-kánonnak megvannak a maga kedvencei, amelyek túlnyomó többségben a Grimm-gyűjteménynek felelnek meg: Hamupipőke, Hófehérke, satöbbi. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy ezek a mesék világszinten is a "nagyok" közé tartoznak - de 200 ország után bizton állíthatom, hogy Hamupipőke labdába sem rúg néhány másik, kevésbé értékelt népmese mellett. Pontos számokat nem tartottam nyilván, de íme néhány a legtöbbször előforduló, unalomig visszatérő sztorik közül:

Szorgos és lusta lányok avagy fiúk (lásd: Holle Anyó) (ATU 480)

Varázslatos menekülés (magyaroknak Rózsa és Ibolya, Ábelesz-Kóbelesz) (ATU 313)

Versenyt futó állatok (Teknős és a nyúl) (ATU 275)

Varázslatos segítők (magyaroknak Szélike királykisasszony) (ATU 513)

A tündérek ajándéka (ahol egy jószívű embert a tündérek/dzsinnek/szellemek gazdaggá tesznek, egy mogorvát pedig megbüntetnek) (ATU 503)

Aladdin (avagy elveszített és visszaszerzett varázstárgy) (ATU 561)

És természetesen a tricksterek. 

Meglepő helyeken lehet mesei párhuzamokra bukkanni 

Néha leesett az állam, amikor egy-egy nagyon ismerős sztori óriási földrajzi távolságban bukkant fel egymástól. Egy sárkányos mesét például Svájcban és Bhutánban nagyon hasonló formában találtam meg, de máshol nem. Egy boszorkánytól menekülős sztori összesen kétszer, Kiribatiban és Angolában jött szembe. A Fülöp-szigeteken találkoztam olyan mesével, amit addig csak észak-amerikai indiánoktól ismertem. Sorolhatnám tovább, de a lényeg az, hogy a mesék hatalmas távolságokat képesek megtenni, és egészen biztos, hogy néhol egymástól függetlenül is felbukkannak nagyon hasonló formában. Az emberi képzelet csodálatos dolog. 

Magyarország nagyon szerencsés a népmesegyűjtés szempontjából

Néhány ország esetében komolyan megizzadtam vele, hogy népmesés kötetet találjak bármelyik általam olvasott nyelven (főleg angolul, magyarul és spanyolul olvastam, de szükség esetén elpötyörésztem az olasszal és a némettel is). A történelem rányomta a bélyegét a mesegyűjtésekre is; a nemzeti mozgalmak fontosnak tartották a gyűjtést, míg a háborúk, népirtások és egyéb sötét korszakok sok gazdag hagyományt tüntettek el majdnem nyomtalanul. Néha, kisebb országok esetében, egyszerűen azon múlt a dolog, született-e oda olyan ember, aki a szívén viselte a mesék sorsát - időben, hogy még találkozzon a hagyományt őrző mesélőkkel. Az, hogy Magyarországon bármelyik antikváriumban egész polcnyi népmesegyűjtést találhatunk, kivételes szerencse, és egyáltalán nem magától értetődő a világ sok más országában. 

(Ahol tudtam, igyekeztem újabb kiadásokat, gyűjtéseket támogatni azzal, hogy megvásároltam őket.)

A népmesék száma végtelen, de nem mindegyik tetszik egyformán

Mesemondóként természetesen megvan a saját ízlésem. Vannak mesetípusok, amiket sokkal jobban szeretek, mint másokat, és olvasás közben nyilván azokra a mesékre figyelek fel, amik valamiért megfogják a fantáziámat. A kihívás során megint csak bebizonyosodott az, amit eddig is tapasztaltam népmese-gyűjteményekkel kapcsolatban: ha egy kötetből két-három klassz sztori megragad, az már különösen jó könyvnek számít. Volt egy-két kiemelkedő kötet, aminek nagyon sok meséjét imádtam, de alapvetően - bár mind érdekes és izgalmas olvasmány volt - a legtöbbjükben egy-két olyan történet akadt csak, amit azonnal a szívembe zártam és mesélni szerettem volna. Ez teljesen normális jelenség, és az egyik oka annak, amiért a mesemondók rengeteget kell, hogy olvassanak a repertoárjuk bővítéséhez. 

Tovább is van

Nagyon sokat tudnék még fecsegni erről a kihívásról és a tapasztalataimról. Ha valakit érdekel, kérdezzetek rá :)

Hova tovább?

Hát, először is behozom a lemaradást, mert az angol nyelvű blogomon később kezdtem a sorozatot, mint itt. Még 12 bejegyzést le kell fordítanom angolra, hogy teljes legyen a kör.

És utána?

Régóta gondolkodom már, mi lesz, ha a kihívás a végéhez ér. Menet közben folyamatosan a tudatában voltam, hogy mivel politikai határok szerint olvastam, sokszor elsiklottam nagyon különleges kisebbségi kultúrák és mesekincsek felett. A jövőben tehát szeretném pótolni ezt a hiányosságot, és bennszülött, kisebbégi meséket olvasni a világ körül. Most épp úgy érzem, Kínával fogom kezdeni, de biztos vagyok benne, hogy sorra kerülnek majd szibériai népek, észak- és dél-amerikai és ausztrál őslakosok, és néhány európai etnikum is. 

Még jó, hogy a népmesékből nem lehet kifogyni...