A Népmesék nyomában a világ körül kihívás folytatásaként belevágtam a kisebbségek és bennszülött népek meséibe. Elsőként a kínai kisebbségek kerülnek sorra. A korábbi bejegyzéseket itt találjátok, a Facebookon pedig itt követhetitek nyomon a sorozatot.
Fénypontok
Liu San Mei legendája a jao nép egyik legismertebb története. Egy énekes lányról szól, aki dalban és versben bárkinek meg tudott felelni. Han származású volt, de a jao nép maga közé fogadta, és a lány védelmezte őket a han megszállókkal szemben. Ha valaki dalversenyre hívta, mindig győzedelmeskedett a gonosz hivatalnokok és tudósok felett, és csodaszép népdalokat költött a jaóknak. Végül beleszeretett egy jao legénybe, akivel egyformán szépen tudtak dalolni, és mindketten halhatatlanná váltak. A testük két kősziklává változott, amelyek ma is láthatók.
Nagy kedvencem a jao hagyományból a hold lelövésének legendája, amelyben egy híres íjász, Ya La, és a felesége, Ni Wo, közös erővel küzdöttek, hogy a földet felperzselő holdat lefaragják és enyhítsék a fényét. A történet végén mindketten felrepültek az égbe, és azóta is láthatók a teliholdban (ez a történet egyébként több könyvben is szerepelt). Szintén a szívembe lopta magát Longsi és a Harmadik Királylány bájos története, amelyben egy fiatal vadász hódította meg egy okos királykisasszony szívét, és állta ki a segítségével az öreg király próbáit. Sok kínai szerelmes legendától eltérően ez boldogan zárult. Szintén szerencsés véget ért a fiú története, akinek a rajzai életre keltek. Először egy félszarvú ökröt rajzolt magának, majd az ökör segítségével elért az égig, ahol beleszeretett egy tündérlányba. Amikor egy gonosz földesúr megpróbálta elrabolni a lányt, a fiú egy szárnyas tigrist rajzolt, és visszaszerezte a kedvesét. Kedvese helyett a nővérét szabadította meg egy (gonosz) sárkánytól Az arany furulya hőse, Szamóca, aki varázslatos zenét játszva addig táncoltatta a sárkányt, amíg az fel nem fordult.
Csodaszép és szomorú A madarak gyűlésének legendája, mely szerint a Yao-hegyen minden év októberében 360 féle madár gyűlik össze. Ilyenkor énekükkel és az emberek által gyújtott tábortüzekkel emlékeznek egy Azhamana nevű szépséges lányra, aki olyan élethűen tudott hímezni, hogy megtöltötte a hegyeket életre kelt, hímzett madarakkal. A lányt egy gonosz földesúr elrabolta, és a megmentéséért vívott küzdelemben Azhamana meghalt. Arany páva képében szállt fel az égbe.
Szerepelt az egyik könyvben egy tobzoskás mese is, ami leginkább arról szólt, hogyan ejtette át a tobzoska a mit sem sejtő hangyákat, és falta fel az összeset.
Kapcsolatok
A szivárvány legendája klasszikus madármenyasszony-történetként indult, de sokkal szebb volt azoknál. Itt az égi tündérlány önként rejtette el a szárnyait, hogy ne kelljen hazamennie az apjához, hanem a kedvesével maradhasson. Született egy gyerekük is, de végül a lányt mégis hazaparancsolták (a férje fésülte ki a hazaúthoz a szárnyait). A férje és a fia követték az égbe, de a Jade Császár, aki mindenáron el akarta veszejteni a kis családot, a fiút visszalökte a földre. A gyereküket sirató szülők könnyeiből lett az eső; eső után pedig mindig leengedik az égből a szivárványt, hátha a fiuk fel tud kapaszkodni rajta.
Angol népmeseként ismertem azt a bájos történetet, amelyben a szarka tanította az erdő madarait fészket rakni, csak a legtöbbjüknek nem volt türelme hozzá, hogy végignézze a bemutatót. A Kincses Hegy legendája hasonlított a terülj-terülj asztalkás mesékre; itt a végén a kapzsi királyt mindenestül bezárták a hegy gyomrába örök időkre. (Ez a mese is feltűnt több kötetben.)
Kép innen |
Ki a következő?
A daur (dagur) nép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése