Mire lemásztam a hallba a délutáni szunyókálás után, már
elkezdtem jelentkezni az első mesemondók a környéken. A sarokban felállított
pultnál kedves mosollyal fogadtak a szervezők; átadták a belépőmet és a hozzá
tartozó regisztrációs csomagot, programfüzettel, jegyekkel és minden földi
jóval, többek között egy ingyen könyvvel is. Kaptam kis csillagot a kitűzőmre,
ami azt jelenti, hogy először járok a konferencián, aztán indulhattam is
azonnal ismerős mesemondók nyakába ugrálni. Sok rég látott ismerős arc volt a
növekvő tömegben, legtöbbjüket négy éve láttam utoljára; mindenki nagy örömmel
borult a nyakamba, meg egymás nyakába, és mindenki kézről kézre járt. A nagy
meglepetés akkor ért, amikor besétált teljes életnagyságban Terrie Howey,
vagyis a Vörös Főnix, aki a Grimm projekt óta az egyik kedvenc mesemondóm, de
brit, és fogalmam sem volt róla, hogy jön a konferenciára, úgyhogy az első két
perben csak hápogni tudtam. Azonnal egymásra találtunk, annyi kellett hozzá,
hogy vörös haja van és Joker és Harley Quinn csukák voltak rajta, és már meg is
volt a közös nevező az elkövetkező másfél órára. A lelkes nerdülést csak az
szakította meg, hogy ideje volt leballagni a színházterembe az esti előadásra.
Még két-három nyakbaugrás után sikerült is helyet foglalnom a nézőtéren.
Az esti előadás fellépője egy színtársulat volt
Chicagóból, akik egy népmesékből, mítoszokból és legendákból felépített
mesemondó műsort hoztak magukkal. A társulat három lányból és David Novak
fiából állt, és annyira királyok voltak, hogy majdnem lebontották az épületet.
Tátott szájjal hallgattam végig az egész műsort, gyönyörűen ki volt találva és
elő volt adva. Teremtésmítoszokkal kezdték, külön-külön a világról, a fényről
és az emberekről; aztán következtek a világvége-mítoszok, és végül történetek
arról, mi lesz a világvége után. Volt szó az égből aláhullott asszonyról;
arról, hogyan lopta el Holló az égitesteket; egy indián történet arról, hogyan
találkoztak először a férfiak és a nők; volt Ragnarök és ami utána jön, volt a
Mesemondó Szikla, volt egy japán történet a patkányok vándorlásáról, egy
amerikai rabszolga-történet a repülő emberekről, egy másik indián történet a
világ pusztulása után a föld alól előkúszó emberekről, voltak mesék fákról,
óriásokról akik attól pusztultak ki hogy az istenek megáldották őket, és az
öregasszonyról aki elhozza majd a világvégét. Remekül összeállított műsor volt,
lélegzetelállító előadásban. Állva tapsoltunk a végén.
Az előadás után persze volt rengeteg kérdés, és egy egész
jó kis beszélgetés kerekedett a végére; jó volt látni hogy egy rakat fiatal
színész épp felfedezi magának a mesemondást mint műfajt, és hogy milyen
lelkesen magyarázták, mennyire más ez, mint a színészet.
Az előadás után megint legyökereztünk Terrievel
beszélgetni az ajtóban; mire elváltunk és elindultam csokoládét vadászni,
belefutottam Dellába és a családjába, akik épp egy lovas hintót vadásztak a
szálloda előtt, így aztán együtt mentünk el kocsikázni, és megnéztük az
éjszakai várost a gyönyörű fényekkel, kísértetházakkal és múlt századi
épületeivel együtt.
Csíny letudva az első napra; holnap kezdődnek a valód
programok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése