Sokszínű Hófehérke

A mai napon sikerült megnéznem a moziban a számomra csak Thórfehérke néven futó érdekes filmművészeti alkotást. Ennek apropóján úgy gondoltam, ideje, hogy mesemondói szemszögből is írjak valamit mindenki kedvenc hercegnőjéről. Bár néprajzosok esküsznek rá, hogy a világ legelterjedtebb mesetípusa a Hamupipőke, manapság úgy tűnik, az ébenfekete hajú szépség vette át a vezetést a népszerűségi listán; havazással és almákkal Dunát lehetne rekeszteni. Lássuk tehát a klasszikus történet néhány újabb, rendhagyó változatát, a saját, természetesen teljes mértékben szubjektív mesemondói véleményem szerint:

Hófehér és a Vadász 
Röviden: Thór és Sólyomszem nagyon menők voltak, de hiányoltam a többi Avengert... Komolyra fordítva a szót: a film több másik, nálánál sokkal jobb filmből van összefércelve, került bele egy adag Gladiátor, Narnia, Willow, Gyűrűk Ura, Mononoke Hercegnő, Éhezők Viadala, Krabat, és még ki tudja, mi minden. Charlize Theron remek gonosz királynő, gyönyörű vizuális elemekkel, ellenben kedvenc vámpírhercegnőnk még mindig szörnyen bamba. Voltak a filmben jó pillanatok, de főleg a szemnek.
Pozitív: Thór és az íjász herceg.
Negatív: A látvány a sztori rovására ment. Ami egy tündérmese-sablonnál azért nagy szó. A magyar fordítástól pedig már a bemutatónál felállt a szőr a hátamon.
Mesemondói vélemény: A Disney elemeket ki lehetne hagyni. A cuki kisállatok senkit se hoznak lázba, a South Park vonatkozó epizódja óta pedig nem lehet őket megállni röhögés nélkül. Különben is mindenki a királynőre kíváncsi. Plusz pont jár azért, hogy a gonosz királynő kapott egy érdekes, meglehetősen Jungi háttérsztorit. Úgy tűnik, az is trend, hogy a passzív, megmentésre váró hercegnőből aktív, harcos amazon legyen. Ezzel egyébként egyet tudok érteni, a mai gyerekeknek (nem csak a lányoknak!) több olyan sztorit kéne hallania, amiben önálló, talpraesett női főhősök szerepelnek.

Tükröm, Tükröm
Röviden: Eddig csak a bemutatót láttam, de szerintem az is elég volt. A poénok nem hoztak lázba, de ez a film legalább nem is tetteti, hogy komoly lenne. Van benne hó, alma, tükör, és törpék.
Pozitív: Nem tetteti, hogy komoly akar lenni.
Negatív: Nem hoz lázba.
Mesemondói vélemény: Nem csak ide vonatkozik, de itt jegyezném meg, hogy szeretnék egyszer olyan Hófehérkét látni, ahol nem törpék a törpék. Ismerek olyan verziókat, ahol Hófehérke banditák meg hasonló kétes alakok között talál menedéket, meséltem már, a közönség nem panaszkodott. Egyszerűen csak elegem van belőle, hogy a törpékből lesz az összes poén. Gimli nevében is kikérem magamnak.

Once Upon a Time
Nem tudom, otthon adják-e már ezt a sorozatot; idekinn most ment le az első évad belőle, és privát mesemondói véleményem szerint borzalmas csalódás volt. Itt írtam róla bővebben is. Ennek ellenére a Hófehérke múltjára vonatkozó mesés részeket sikerült egészen bájosra venniük.
Pozitív: Kedves karakterek, végre egy szerethető Hófehérke és egy emberszerű herceg.
Negatív: A sorozat többi része fájdalmas.
Mesemondói vélemény: Még egy aktív Hófehérke, aki ezúttal kedves is, a színésznő nagyon jó választás volt. Bónusz pontok azért, hogy ebben a történetben az esküvő után is van élet. Még a modern világba is egészen szépen sikerült átemelniük a mesét.

Amerikai Hófehérke (Sydney White)
A magyar címért elnézést kérek, nekem is a netről kellett levadászni. Bevallom nőiesen, ez a film valamiért belopta magát a szívembe; talán azért is, mert aki járt amerikai egyetemre, az tudja, hogy akármennyire meseszerű is, nem áll messze a valóságtól. A történet a Hófehérke mese modernizált változata; a hercegnő egyetemista lány, a gonosz királynő a helyi testvériség nagyasszonya, a herceg népszerű focista, a törpék pedig az egyetemi társadalomból száműzött kockák. Amennyire gagyin hangzik, annyira kedves. Persze ezt sem kell halálosan komolyan venni.
Pozitív: Bájos.
Negatív: Nem kell rajta túl sokat gondolkodni.
Mesemondói vélemény: Ha már modernizálunk egy mesét, legalább csináljuk alaposan. Gyakorló mesemondók sokszor eljátszanak hagyományos történetek "tördelt", átírt verzióival; a dolog általában vagy nagyon jól sül el, vagy nagyon rosszul. Ebben az esetben nekem bejött, de ez megint csak egy szubjektív vélemény. Ami különösen tetszett mesemondóként, az a rejtett gondolat, hogy lehet valaki "hófehérke" a mai világban anélkül is, hogy a mostohaanyja meg akarná mérgezni.

Fables (Fabulák)
Bár a magyar címtől berzenkedem egy kicsit, azért örülök, hogy ez is elérhető magyarul. Érdemes elolvasni, nekem a kezdetektől fogva a kedvenc képregényem, és valószínűleg már az is marad. Aki még nem olvasta, masírozzon el a képregényboltba és vegye meg. MOST!
Pozitív: Minden.
Negatív: Nem tudják elég gyorsan írni!!!!
Mesemondói vélemény: Így kell kreatív módon hozzányúlni a hagyományos mesékhez: tudd, hogy miből dolgozol, ismerd az eredetit, mint a tenyered, és bánj vele mélységes tisztelettel. És használj más meséket is, mint az az öt Grimmet, amit mindenki unalomig ismer.
(Nem mellesleg, Bill Willingham egy zseni)

Hó, tükör, almák
Akinek Neil Gaimant be kell mutatni, az (ismétlem magamat) masírozzon el a legközelebbi könyvesboltba, most. A fenti rövid novella a Tükör és Füst című kötetben jelent meg magyarul, érdemes elolvasni. Anélkül, hogy lelőnék bármiféle poént, elárulom, hogy zseniális csavar az eredeti történeten.
Pozitív: Neil Gaiman írta. Jól.
Negatív: Nem elég ismert.
Mesemondói vélemény: Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy az alapötlet mennyire a helyén van. Ennél többet nem mondok, mindenki olvassa el maga.

És persze ha már magyarul pötyögök, ne feledkezzünk meg az örök klasszikusról se. Ebben azért jók vagyunk :)

A Fables képregény írói szerint egy mesehős annál erősebb, minél többen ismerik. Ha ez igaz, akkor valószínűleg Hófehérke teherbírása mostanában Wolverine-ével vetekszik. Ásóval sem lehetne agyonverni. Úgy tűnik, az eredeti történetnek még mindig van valami vonzereje, amit nem is biztos, hogy érdemes túlmagyarázni...