Kedd este bezsúfolódtunk Cathy
kocsijába (Joshua, Travis, az ember és jómagam) és elzötyögtünk a hegyeken át
Asheville-be a szokásos havi slammelésre. Útközben volt sok éneklés meg
dumálás, meg egyéb dolgok amik teljesen normálisak amikor négy mesemondó van
egy kicsi légtérbe összezárva.
A slam témája a hideg volt,
mivel a szervezők úgy gondolták, decemberben már lehet ilyesmire számítani, de
tévedtek – a hegyek között épp aznap dőlt meg minden idők decemberi
melegrekordja, szóval nem hogy hó nem volt, de még hideg se. Annyi baj legyen,
ittunk italokat jéggel, és remekül éreztük magunkat.
A témát szokás szerint elég
tágan értelmezte a kalapból kihúzott hét mesemondó. Joshua az emberek életében
előforduló “hideg” időszakokról beszélt meg egy leszokóban lévő drogos srácról
akivel találkozott. Travis egy kellemesen gusztustalan sztorival szórakoztatott
minket arról, hogyan vágta el az apja a fűrésszel az ujjait (a sajátját, nem a
gyerekét), és hogyan kellett az ujjakat jeges tasakban utána vinni a kórházba.
Cathy, a színpadon elhelyezett nagy piros plüss fotelben elterpeszkedve, arról
számolt be hány hokijátékossal randizott már az évek során, és hogyan tanult
meg ő is hokizni egy befagyott tavon (említettem már, hogy Cathy északi?...).
Egy ismeretlen muki a téli szaunázás gyönyöreiről mesélt, egy nagy szakállú
fickó pedig arról, hogyan csúszott le egy hegyoldalon és zuhant majdnem egy
szakadékba.
Részemről egy régi családi
sztorit vettem elő arról, hogyan celluxoztuk a négyéves húgomat a szánkóhoz,
hogy ne húzza a csizmáit a hóban miközben elvonszoltuk a szánkót a nagymama
házáig. A közönség hangosan derült az egész történeten, ami helyenként szimplán
stand up comedy-be fordult, én meg rettenetesen élveztem, hogy meg tudom
nevettetni őket. Sohasem vállalkoznék hivatalos stand-upra, de mókás személyes
sztorikat mesélni egyre jobban szeretek.
Az eredmény senkit sem lepett
meg: Cathy hatalmas fölénnyel megnyerte a versenyt (neki ez a műfaja, slamben
soha nem veri meg senki, főleg nem amikor olyan hazai témán játszik, mint a jég
és a jégkorong). Szerény személyem runner-up-ként a dicsőséges második helyen
végzett, és nagyon büszke volt magára. Ha ezt előre tudom, többször celluxoztam
volna hugit a szánkóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése