Boone - kirándulás Appalachia szívébe

 Egy napon, mikor a mesemondóknak semmi dolga nem akadt, eszükbe jutott hogy elmehetnének kirándulni a hegyekbe amíg még nem szakad le az első hó. Kocsiba ültünk hát, Travis, Joshua meg én, és útnak indultunk a legendás Boone, North Carolina irányába. Hogy mi van Boone-ban? Nem sok minden, de csak a kocsiútért megéri odamenni. Korán reggel indultunk, és kellemes country zenéket hallgatva kocsikáztunk keresztül az Appalache bércein. Láttunk gyönyörű nagy tavakat, maradék őszi faleveleket, meg sok sok hegyet. Végül aztán, közel két óra kocsikázás végeztével átmásztunk az utolsó emelkedőn, és egy kedves kis völgybeli városkában találtuk magunkat. A sok nagy modern téglaépületről hamar kiderült, hogy az egyetemi campushoz tartoznak – Boone az otthona az Appalache-i Állami Egyetemnek, ami nyilván a hegyvidéki kultúra vegytiszta megnyilvánulása. A nagy tömegből és a sok száz parkoló kocsiból hamar rájöttünk arra is, hogy valami komolyabb rendezvénybe csöppentünk bele; a választ a fekete és sárga darázsruhában feszítő tömegek szolgáltatták, amik az egyetemi focicsapat rajongóiból álltak, és a szombati meccs alkalmából árasztották el a várost.

Boone nagyjából olyan, mint Asheville: egyetemi hippiváros. Masszázsszalonok, jógastúdiók, tibeti éttermek és ezoterikus ajándékboltok váltakoznak az utcák mindkét oldalán, és batikolt ruhákba öltözött, vastag keretes szemüveget viselő alternatív személyiségek sétálnak fel-alá kézen fogva, mintha a Hair eredeti gárdája tartana állandó flashmobot. Végtelenül jó móka volt a tömeget stírölni. Meglátogattunk egy karácsonyi kirakodóvásárt, karácsonyfadíszeket ragasztgattunk, sétáltunk az utcákon, és kiadósat ebédeltünk egy Proper nevű étteremben, ahol dunsztosüvegben szolgálták fel az édes teát, ahogy annak Délen lenni kell. A háttérben mindenféle aktuális slágerek szóltak, ami ugyan levett egy kicsit a hegyvidéki autentikus hangulatból, de a focimeccs miatt elnéztük nekik a dolgot. Mivel a meccsre magára nem jutottunk be, felmásztunk helyette a közeli kilátóba.Félúton ugyan kerítésbe ütköztünk, mert a télen várható zord időjárás miatt októberben bezár a turistaösvény, de mivel húsz fok volt és hét ágra sütött a nap, átkúsztunk a kerítés alatt, és felmentünk egészen a hegytetőig. Gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre, a völgy meg még egy kilométerrel feljebb is visszhangzott a meccsközvetítéstől meg a tömeg üvöltésétől. Kellemes ősz végi nap volt.

Délután indultunk haza újabb adag country zene kíséretében. A naplementében még megálltunk a tóparton vizet nézni és fotózkodni, és épp hazaértünk, mielőtt besötétedett volna.

Hát, így telik el errefelé egy üres szombat. A többiről beszéljenek a fényképek.