Természetesen elmentünk a Hobbit éjféli premierre.
A lelkesedést az sem csorbította hogy teljesen igazságtalan módon a világ nagy része egy nappal előbb láthatta a filmet (és ezzel az Amerikában tanulás el is vesztette értelmének jó öt százalékát). Szokásos kis csapatunkkal közösen felcuccoltunk (a hidegre való tekintettel lemondtunk a tervről hogy a film tiszteletére egyes oszlopban meneteljünk a moziig) és elzarándokoltunk Bristolba. Kilenc körül érkeztünk meg az éjféli premierre, és a közbeeső időt egy palacsintázóban töltöttük mézeskalácsos forró csokival és sok lelkesedéssel. természetesen mindenki kiöltözött az alkalomra a maga módján - voltak hegyes fülek, reneszánsz hobbitruhák, lobogó köpenyek, és sok-sok Egy Gyűrű. Részemről munkából estem oda így nagy kiöltözésre nem került sor, de azért felvettem egy hosszú zöld kabátot.
A mozi közönsége ismét hozta a formáját. Teljes díszbe öltözött Gandalfok, Bilbók és egyéb Középföldi egyének szaladgáltak az előcsarnokban nagyon izgatottan (és mindenki imádkozott hogy Gandalf ne eléjük üljön le). Kis csapatunk egy teljes sort elfoglalt, és rögtön meg is indult a barátkozás a mozi közönségével. A hangulaton nagyot dobott, hogy Bilbó Egy néha felpattant a székéből két premier között és elüvöltötte magát, hogy "BILBÓ!" mire az egész tömeg visszaüvöltött hogy "BAGGINS!" Gandalf azzal járult hozzá az élményhez, hogy néha felemelkedett az első sorból és a vándorbotjával vezényelte a hullámzást a közönségnek. Hullámoztunk.
A film maga sokkal jobb volt mint én személy szerint vártam. A könyvet mindig is szerettem, de a filmmel kapcsolatban aggasztott, hogy Jackson bácsi háromszor három órába akar belesűríteni százötven oldalnyi anyagot. Lelkiekben felkészültem sok gyaloglásra, de kellemesen csalódnom kellett. Valószínűleg mivel a sztori sokkal kompaktabb, filmre is jobban illett; azt kell mondanom, nekem sok szempontból jobban bejött a Hobbit mint a Gyűrűk Ura trilógia nagy része. Bilbó zseniális volt, a törpék nagyon menők, Thorin karizmatikusabb mint bármelyik elf nemes, és a harcjelenetek is szépen meg lettek koreografálva. Még mindig meg vagyok róla győződve, hogy Kili igazából tünde, akit örökbe fogadtak, de amíg nézhetem, felőlem ork is lehet. Doktor Watson pedig ezért a hobbitért megérdemelne egy Oscar-díjat.
Hajnali háromkor jöttünk ki a moziból, és négyre értünk haza. A dolog extra szépsége az volt, hogy több tucat hullócsillagot láttunk a sztrádáról, mert ezen a környéken elég kicsi a mesterséges világítás. Elégedetten és hullafáradtan értünk haza, és még tudtam is két órát aludni, mielőtt munkába kellett mennem...
2012. december 14., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése