Karácsony magyar módra

Avagy inkább Csenge módra.
Cathy Jo-ban az a jó, hogy sok bennünk a közös. És amikor két kreatív katolikus csaj van összezárva, akkor két dolog történik: sok kaja, és adventi készülődés.

Szombat délután mézeskalácssütő partit tartottunk. Előző este megcsináltam a tésztát jól kidolgozott családi recept szerint (mondjuk az vicces volt, hogy elfelejtettem a szegfűszeg angol nevét, így a bevásárlás közepén rögtönzött Activity játékot tartottam Cathynek mire kitaláltuk, mi az a kicsi illatos dolog, ami úgy néz ki mint egy szög és a narancsba szokták szurkálni). A tésztát viszonylag hamar összedobtam, de mivel az egyetlen dolog, amit a boltban nem lehetett kapni, a mézesfűszer volt, így addig gyúrtam amíg elégnek nem éreztem a fahéjat és a szegfűszeget, minek következtében másnap reggel kalapáccsal kellett a tésztát az edényből kifeszegetni. A sütés viszont jó móka volt; Joshua meg az ember átjöttek és megkapták a szaggatás kitüntető feladatát (miután elmagyaráztuk nekik hogyan kell így szaggatni, hogy ne maradjon felesleg). A projekt végére a konyha lisztben úszott, Cathy és Joshua musical-számokat énekeltek kórusban, a mézeskalács szépen kisült, és a fiúk még egy kicsi műanyag karácsonyfát is felállítottak az asztalon. Az egyik lába ugyan hiányzott, de hát nem azért vagyunk frissen végzett egyetemisták hogy ne oldjuk meg a problémákat (az eredmény a mellékelt ábrán látható).

Mivel azért műanyag fával mégsem lehet karácsonyt várni, vasárnap elmentünk venni egy igazit. Nagy szerencsénkre volt ismerős, aki nagylelkűen felajánlott a köz javára egy karácsonyfatalpat és egy doboz égőt, így már csak a fő attrakció volt hátra. A hivatalos karácsonyfa-piacon elég kókadt példányokkal találkoztunk, de szerencsére észrevettük, hogy az út túloldalán a cserkészek is felállítottak egy standot, és meglepő módon az ő fáik sokkal szebbek (és olcsóbbak) voltak. Egy plafonig érő, csodásan illatos, tökéletes karácsonyfa formájú fenyővel távoztunk a helyszínről, ötven dolcsival szegényebben de karácsonyi sikerélménnyel gazdagabban.

A fa örömére, és mert ezzel el is ment az adventi vasárnapunk, úgy döntöttünk kedd este adventi vacsorát tartunk a katolikus hagyományok iránt érdeklődő tömegeknek. Mivel már régóta kedvem volt főzni a társaságnak (alapvetően nem vagyok egy konyhatündér, de egy idő után elkezdenek hiányozni az otthoni kaják), úgy döntöttem, magamra vállalom eme nemes feladatot. Cathy végtelenül lelkes volt, hogy figyelemmel kísérheti egy igazi magyar vacsora alakulását, amiért is kicsit szégyenkezve mondtam el neki, hogy grúz pulykamellet készítek (és az én családomnál a karácsonyi specialitás különben is a kínai kaja, amit apa főz). Magyar vagy nem magyar a drúz pulyka remekül sikerült, és készült belőle annyi, hogy jusson az összes éhező férfinak akit meghívtunk. A vendégsereget Joshua, Travis, Patrick és az ember alkották. Először is adventi gyertyákat gyújtottunk, énekeltünk, és felolvastuk a vasárnapi imádságot, majd bekapcsoltuk a karácsonyfaégőket és egyéb lámpákat, és egy kellemes vacsora és bor mellett válaszoltunk az összes katolikus vallással kapcsolatos kérdésre. Nagyon mókás társalgás kerekedett a dologból, főleg mert kettőnkön kívül mindenki más baptista, metodista, és ki tudja még milyen egyéb keresztyén felekezetbe tartozik. Miután kiveséztük a gyónás, keresztelés, Luca-nap, balázsolás és egyéb katolikus érdekességek részleteit, ideje volt áttérni az adventi este következő attrakciójára, a filmezésre. Mivel az utóbbi hetekben Joshua és Cathy szisztematikusan adagolták nekem az amerikai karácsony klasszikusait, Muppet Karácsonyi Énektől olyan klasszikusokig mint a White Christmas, úgy döntöttem ideje mutatni nekik valamit amit nálunk ad a tévé minden karácsonykor. Ti tudtátok hogy a "Legyetek jók ha tudtok" csak az olaszoknál meg nálunk megy a tévében? Mert én nem. Ellenben sikerült khm, megszereznem angol felirattal, és kis csapatunk teli hassal nekivághatott egy újabb nagyon katolikus élménynek.
Az első öt perc alatt kiderült, hogy a film szórakoztatóbb lesz, mint bárki gondolta volna: a mellékelt angol felirat ugyanis látványosan Google translate-tel készült, feltehetően magyar eredetiből. Erre olyan jelek utaltak, mint a film közepén kontextus nélkül felbukkanó "Crosstown Pálinka!" mondatok, és hasonló végtelenül mókás, ás kevéssé érthető párbeszéd-töredékek. Hamar rájöttem arra is, miért nem adták ezt a filmet Amerikában: az ördög egy mór nő, és Néri Szent Fülöpöt ideát már biztos beperelték volna, amiért néha hókon csapja a gyerekeket... Ennek ellenére kis csapatunk végtelenül jól szórakozott, helyenként gurult a nevetéstől, és a végére kórusban énekelte a főcímdalt. Alaposan katolikus élmény volt, de hát a démonnak szentelt vízzel való lesavazását a Supernatural óta már megszokta az amerikai közönség...
Hát, így készülünk ideát a karácsonyra.