Még mindig az Ungi népmesék kötetből szemezgetek. Állatmesét ritkán zárok a szívembe a magyar hagyományból, mert valahogy sohasem fogtak meg; de ezt érdemesnek tartom még a feminista mesék között is megemlíteni, szimboikus értelemben mindenképpen.
A farkas és a madárkák
A történet
A farkas az erdőben sétálva kesergő, síró madárkát hall. Amikor megkérdezi, mi bántja, a madárka elpanaszolja, hogy oda kellett adnia egy fiókáját a rókának, mert azzal fenyegette, kogy különben kivágja a fát és megesz mindenkit. A farkas megkérdezi, ugyan hogy tudna egy róka kivágni egy fát, de a madárka csak sír, hogy bizony a fa ki lesz vágva, ha nem ad még egy fiókát a rókának, amikor visszajön. A farkas erre a lelkére köti, hogy ne adjon, és elbújik. Jön is a róka, fenyegeti a madárkát, és amikor nem kap fiókát, elkezdi a farkával reszelni a fát. A madárka megrémül, a farkas pedig előugrik, és összemarcangolja, elkergeti a rókát, aki többé nem tér vissza.
 |
| Kép innen |
Mitől feminista?
Ami elsőre megfogott ebben a mesében, azt angolul a "bystander intervention" (kívülálló közbelépése) kifejezéssel szokták emlegetni. Amikor bántalmazásról van szó - legyen az iskolai "bullying", online zaklatás, családon belüli erőszak, vagy bármilyen más formája az agressziónak - kétféle hozzáállással találkozik az ember: Az egyik az "oldd meg magad, ez a te harcod, állj ki magadért, ezt ki kell bírni" mantra, a másik pedig a ma már egyre inkább kihangsúlyozott "lépj közbe, ha látod, hogy másokkal történik." Sokszor az, akit támadnak, valamilyen okból nem képes "kiállni" magáért, vagy ha meg is teszi, nem jár sikerrel - ilyenkor szükség van a segítségre. De még akkor is - és itt jön a képbe a mese - hatalmas hatása van a közbelépésnek, ha nem ez a helyzet. Közösségileg fellépni valamely támadó viselkedésforma ellen azt jelzi, hogy az áldozat nincs egyedül, hogy mások kiállnak érte, és közösségileg ítélik el, amit a támadó tesz. Ezzel csoportos nyomást lehet gyakorolni azokra, akiket az egyéni ellenállás csak feltüzelne.
Példa: Ha egy pasi beszólogat az utcán egy nőnek, az elvörösödés és visszaszólás általában csak tovább hergeli, mert pont erre hajt (és ugyanígy a figyelmen kívül hagyás is sokszor csak erőszakosabb próbálkozásokat szül); ellenben ha egy másik pasi, vagy akár nő odaszól, hogy "hé, ez bunkóság," akkor esetleg összerezzen.
Farkas barátunk nem madár. Nem származik közvetlen hátránya abból, amit a róka művel, valószínűleg a madarak megfogyatkozása se érinti, sőt, ha minden madár eltűnne, a róka akkor sem merne kikezdeni vele - ő tehát ebben a szituációban biztonságban van, ha akarna, lehetne a nevető harmadik. (Más kérdés, hogy ha eltűnnek a madarak, hosszú távon ő is megszenvedné). Farkas mégis úgy dönt, hogy közbelép, és segít. Empátiából, és mert megteheti. Mert erősebb a rókánál.
Külön érdekes mozzanat, hogy amikor a madár leírja a helyzetet, a farkas azonnal rámutat, hogy a róka nem is tudja kivágni a fát, ha akarja se. Ezt a madár eddig nem tudta. A farkas azonban nem csak kiokítja a madarat, majd elsétál; ott marad, és amikor a róka felbukkan - annak ellenére, hogy tényleg nem tudná kivágni a fát, vagy ártani a madaraknak - a farkas megbünteti a viselkedéséért. Nem hülyézi le a madarat és hagyja ott; nem okolja azért, ami eddig történt, mert látja, hogy halálra van rémülve. Azt bünteti meg, aki az egész helyzetet okozta, ha csak hazugsággal, akkor is.
Erről az internetes zaklatás klasszikus esete jutott az eszembe. Nagyon sokszor, amikor valakit (főleg nőket, de férfiakat is) online zaklatás, fenyegetés ér - még ha egészen konkrét is - a többség azzal reagál, hogy "biztos valami tizenéves egy alagsorban, ne törődj vele, nem tud bántani". Ez egyrészt nem produktív hozzáállás, másrészt nem megnyugtató. A sok fenyegetés közül csak egynek kell igazinak lennie, hogy baj legyen belőle. Farkasunk tehát nem csak hisz az áldozatnak, de személyesen meg is győződik az igazáról, és arra zúdítja a haragját, aki megérdemli.
(Zárójeles bónuszpont, hogy a farkas pozitív, védelmező szereplőként tűnik fel ebben a mesében. Kevin Strauss mesemondó barátom hívta fel rá a figyelmet, hogy túl kevés az olyan mese, amiben a farkasok ilyen szerepet játszanak, pedig nagy szükség van rájuk)
(Klasszikus Firefly jelenet: "Ez olyan harc, amit a Kapitánynak egyedül kell megvívnia!" Kapitány: "NEM! NEM OLYAN!" "Ó." *legénységi össztűz*)
Amit érdemes átgondolni
Első látásra sokan talán fennakadnak rajta, hogy a madárka a saját fiókáit dobálja oda a rókának. Nyilván ez a történet legszívszorítóbb része, különösen, hogy a róka átverte: Nem volt igazi veszélyben. Bár eléggé sötét, szerintem nem érdemes kihagyni a sztoriból: Szimbolikus formában jelzi azokat az áldozatokat, kétségbeesett tetteket és lehetetlen döntéseket, amiket bántalmazott személyeknek gyakran hozniuk kell.
A "madárka" itt egyértelműen nőnemű (anya), a farkas nemét nem ismerjük meg (a mesék nagy részében maszkulin), de ez nem is fontos a sztori szempontjából, ahogyan a rókáé sem. Én zsigerből maszkulinnak éreztem mindegyiket, de érdekes lenne kísérletezni vele, hogyan változik a mese hangulata, ha más neműek a szereplők.
Források
Géczy L.: Ungi népmesék és mondák (Akadémiai Kiadó, 1989).
Mesélte: Mokcsay Gyula
Megjegyzés
Géczy a mesét az AaTh 56A típusba sorolja, de úgy tűnik, sok variációja van egész Európában, különböző állatokkal, és különböző végkifejletekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése