Feminista Magyar Népmesék 32 - A tengerlépő cipő

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző harmincegy mese itt olvasható.

A nagy feminista világfájdalom után ezen a héten egy "sima" női főhősös mesével készültem:

A tengerlépő cipő

A történet
Egy vásárra járó ember megkérdezi a lányát, mit hozzon neki ajándékba. A lányka (mindenféle Hamupipőkékkel ellentétben) szenvtelen kívánsággal rukkol elő: Tengerlépő cipőt szeretne. Bár az apa midnent megtesz, hogy a kérésnek eleget tegyen, a vásárban mindenki csak nevet rajta. Végül az a különös kis ember segíti ki, akinek ajándékba adott az útravaló szilvájából, hogy a beteg lányát etethesse vele. A kis ember tengerlépő cipőket ad a vásárosnak, azzal a használati utasítással, hogy ne próbálja fel őket. Természetesen az apa nem tudja féken tartani a kíváncsiságát, és a következő pillanatban már a templom tornyán lóg kétségbeesetten.
Az apa lábáról leesett cipőket a lánya találja meg, és ösztönösen tudja is, hogyan kell használni őket. Újonnan szerzett képességei segítségével előbb az apát hozza le a toronyból, majd az egész családját az Üveghegy lábához repíti, ahol kényelmesen és nyugalomban élhetnek. Mindenféle kalandok után egy napon hősnőnknek a böjgti boszorkányhoz szottyan kedve látogatóba menni; a cipő el is viszi, csak azt köti a lelkére, hogy akármit mond neki a boszorkány, mindennek az ellekezőjét tegye. Ily módon nem csak életben marad, de kiszabadít egy fogva tartott királyfit is, az Üveghegyek királyának örökösét.
Hősnőnk és a királyfi összeházasodnak. A lány figyelmezteti a férjét és az apósát, hogy ne nyúljanak a tengerlépő cipőkhöz, mert nagy baj lesz belőle... és sok más népmesével ellentétben ezúttal hallgatnak is rá. És boldogan élnek, míg meg nem halnak. Ugye, milyen egyszerű?

Mitől feminista?
A minden feminista kritikus által hőn áhított, már-már klisébe hajló "lány menti meg a királyfit" mesével állunk szemben; ráadásul egy olyannal, ami nem is rágja a szánkba a helyzetet. Adott megint egy szerető, gondoskodó apafigura, aki nem felejti el a lánya kérését, és annak ellenére, hogy lehetetlennek hangzik, megtesz minden tőle telhetőt, hogy teljesítse is (a saját bőrének kockáztatásával). Tehát nem csak hisz a lánya nagyszabású álmaiban, de aktívan segíti is őt a megvalósításukban. Adott egy lány, aki valódi tengerlépő őstehetség, a helyén van az esze, és kozmikus méretű kalandokra vágyik. Íme egy párbeszéd:

- Mit parancsolsz, kedves kis gazdám? Hova menjünk?
- Hát én az égbe szeretnék menni - mondja a kislány.
- Az nem jó hely, onnan nem jöhetsz vissza, akarj a paradicsomba, vagy a tündérek közé, vagy az óriásokhoz, vagy a bűti boszorkányhoz, csak épp az égbe ne vágyj még. 
- Na jó - mondta a kislány - Akkor menjünk a bűti boszorkányhoz.

Ha asztronauta nem lehet, akkor legalább a második legveszélyesebb dolgot választja. Szimpi.

Külön szeretem, hogy férj és após egyaránt szemet vetnek a tengerlépő cipőkre, de a lány határozottan rendre utasítja őket, mondván, hogy baj lesz, ha nem vigyáznak. És mindketten hisznek neki, mint a tengerlépő cipők jogos használójának, elismerik a szakértelmét az ügyben, és belátják, hogy ő jobban tudja. És így nem is lesz baj. Sőt.

Biztatni kell a lányokat is, hogy merjenek nagyot álmodni.

Amit érdemes átgondolni
Jó mulatást? (Semmi értelmes nem jut az eszembe)

Források

Mészöly M.: A tengerlépő cipő (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1959).
Mesélő: Furicz János

Megjegyzés
Szerintem remek magyar szuperhős lehetne a lányból.