Feminista Magyar Népmesék 28. - A síró-nevető szemű király

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző huszonhét mese itt olvasható.

A mai bejegyzéshez megint motívumot hoztam, méghozzá mesekezdőt.

A síró-nevető szemű király

Magyar Népmesék sorozat:
A Pelikánmadár

A történet

Egy öreg királynak az egyik szeme folyton sír, a másik meg nevet. Három fia van, akik elhatározzák, hogy megtudják, miért is van így. A legidősebb fiú bemegy az apja szobájába, és felteszi a kérdést; a király utána vágja a kését/tőrét/kardját/baltáját/egyéb szúró szerszámát, mire a királyfi kimenekül. Amikor a testvérei kérdezik, mi történt, nem mondja el, csak azt javasolja nekik, próbálják ki maguk. A második fiú ugyanígy jár, kimenekül. A legkisebb bemegy, felteszi a kérdést; a király kése megint csak az ajtóban áll meg, de a királyfi nem menekül el. Kihúzza a kést, illedelmesen visszaadja az apjának, és biztosítja róla, hogy addig nem megy ki, amíg a király el nem meséli, mi bántja. Erre a király megállapítja, hogy "te vagy a legbátrabb," és elmondja, mitől sír az egyik szeme, és mitől nevet a másik. 

A magyar hagyományban többféle népmesének is lehet ez a nyitó jelenete, ami után a királyfi(ak) kalandra indulnak - az Élet Vizéért, vagy az aranyalmák tolvajáért, satöbbi. A királynak a történet végére mindkét szeme nevetni kezd, sőt, sokszor meg is fiatalodik. 

Mitől feminista?

Gyakori tévképzet, hogy a feminizmus csak a nők dolgaival foglalkozik; sokszor és sokan rámutatnak arra, hogy a fiúk nevelésén és a férfiasság fogalmain éppen úgy van bőven mit változtatni, mint a lányokén. És ez teljes mértékben így is van. Az egyik téma, ami nagyon gyakran előkerül, az érzelmi intelligencia, avagy az érzelmesség és érzékenység kérdése - közismertebb nevén a "fiúk nem sírnak" probléma. Az érzelmesség, és az érzelmekről való beszélgetés, "nőies" tulajdonság a társadalom szemében; "férfiasnak" az számít, aki összeszorított foggal masírozik előre, és egy percig sem mutat gyengeséget. A pasik, az általános képzet szerint, "nem lelkiznek." Az olyan csajos dolog. 

Ebben a történetben (jobban mondva mesekezdő motívumban) az öreg királyt nyilvánvalóan gyötri valami - az egyik szeme sír (a másik meg nevet, tehát ráadásul önmagával is konfliktusban van). A három fia próbálja kitalálni, mit tehetnek érte, és arra a nagyon logikus következtetésre jutnak, hogy megkérdezik. Ez máris egy lépés a helyes irányba - az "akarsz beszélni róla?" sokszor, főleg férfiak között, leginkább csak viccként hangzik el, nem tényleges javaslatként. Az öreg király első reakciója az, hogy hozzávágja a fiához, ami a keze ügyébe kerül; nem beszél, nem tud vagy nem akar beszélni, és ellenségesen lép fel, hogy békén hagyják. A sértettség ráadásul kifelé gyűrűzik: A két idősebb testvér el sem mondja a többieknek, mi történt velük, mert maguk is szégyellik. Csak a harmadik fiú áll helyt, szól kedvesen az apjához, és marad vele, amíg el nem mondja, mi bántja. Erre az apja meg is dicséri: Ő a legbátrabb. A mese szerint azért, mert a késdobálás ellenére a szobában maradt - de számunkra azért is érdekes, mert ez a királyfi mutat empátiát, gyengédséget, és gondoskodást. Érzelmeket felvállalni és megbeszélni, segítséget kérni, nem gyengeség, hanem bátorság. Mégpedig hősnek, királyfinak, férfinak illő bátorság.

Külön érdekes, hogy a király mellett legtöbbször nincs királyné, vagy egyéb női családtag - hiányzik a "női elem", és nem az országot teleszülő princípium formájában, hanem a társadalmilag elfogadott "érzelmi támogató" szerepében - a királynak nincs felesége, lánya, stb. akiknek elsírhatná a bánatát; a helyzet közötte és a fiai között zajlik. Ez szimbolikus értelemben is nézhető: Az érzelmi intelligencia, empátia gyakran "feminin" tulajdonság; egy bizonyos fokú "femininitás" nélkül a király nem tud maga bánni a problémájával. 

Nna, el is érkeztünk a "de miért hívjátok feminizmusnak, ha a férfiakkal is törődtök?" kérdéséhez. Azért, mert sokszor azok a tulajdonságok, amik a férfiakra káros nyomás, kritika, gúny alapjává válnak, ugyanazok a tulajdonságok, amiket a társadalom "nőiesként" tüntet fel. "Szeretsz lelkizni?" -  és már meg is kérdőjelezik, férfi vagy-e valójában, esetleg nyíltan lebuziznak. Nem a nőkről kell tehát levenni a stigmát, hanem a nőiességről. És akkor mindenkinek jobb lesz. Legalább egy kicsit.  

(További érdekességekért - angolul - ajánlom a The Mask You Live In c. dokumentumfilmet, ami a fiúkról és az érzelmi intelligenciáról szól)

Amit érdemes átgondolni

Amikor erről a motívumról beszélgettem másokkal, akadt olyan is, aki egészen másképp értelmezte: Azt olvasták ki belőle, hogy a király egy agresszív, bántalmazó apa, aki mellett ennek ellenére kitart a legkisebb fia. Ez persze egy sor teljesen más problémát vet fel. A mesemondó lelkiismeretére van bízva, melyik értelmezést részesíti a maga számára előnyben, és ezt hogyan adja át - de érdemes tudni róla hogy a közönségünk nem mindig úgy hallja a mesét, ahogyan mi mondjuk. 

Források

Sok mesetípusunknak lehet ez a bevezető jelenete; a Néprajzi Lexikon itt ír róluk bővebben. Példák:

Géczi L.: Ungi népmesék és mondák (Akadémiai Kiadó, 1989).

Árgyélus kiráj; Az élet meg a halál vizének ellopása

Népmesék Heves és Jász-Nagykun-Szolnok megyéből: A síró-nevető szemű király.

Vajdasági Adattár: A síró-nevető szemű király fiai (itt épp elhívnak egy örgeasszonyt hogy kérdezze meg helyettük)

Pelikánmadár (A Magyar Népmesék rajzfilmsorozat vonatkozó része)

Megjegyzés

A Néprajzi Lexikon szerint magyar motívum; rajtunk kívül csak a csehek ismerik. Nem néztem bővebben utána ennek az állításnak, de kíváncsi lennék.