Emberevő mesemondók, barátságos cápák (Népmesék nyomában a világ körül 19. - Salamon-szigetek)

A karácsonyi szünet után ma visszatér a Népmesék nyomában a világ körül! Majdnem pontosan egy éve kezdtem el a sorozatot... Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; aki pedig csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Azok kedvéért, akik szeretik "Óceániát" mint kultúrát egy kalap alá vennni (*köh*Disney*köh*), elmondom, hogy ebben a kötetben olyan mesék vannak, amiket a Malaita szigetének északkeleti csücskében élő Baegu törzstől gyűjtöttek. A nagyjából 4000 négyzetkilométeres szigeten több, mint tíz különböző törzs él, mind külön nyelvet beszél, és a kultúrájuk is más. A Salamon-szigetekhez hivatalosan hat nagyobb, és közel 900 kisebb sziget tartozik. Gondolj erre legközelebb, amikor egy sci-fi regényben minden bolygónak homogén kultúrája van.

Solomon island folktales from Malaita
Kay Bauman
Rutlege Books, 1998.

Kay Bauman a hatvanas években utazott antropológus férjével és két kisgyerekével a Salamon-szigetekre, ahol egy évig éltek a dzsungelben Malaita hegyei és a bennszülöttek között. Kay megtanulta a helyiek nyelvét, és meséket kezdett gyűjteni tőlük, annak ellenére, hogy semmiféje néprajzi vagy antropológiai végzettsége nem volt. A Baegu legendákat általában éjszakákon keresztül kántálták a mesemondók, de Kay kedvéért elmondták őket rövidítve is, így kerültek ebbe a karcsú (90-egynéhány oldalas) kis kötetbe.
Alapvetően igényes kiadás volt, bár akadtak vele problémák. Bauman pl. minden mesénél megjegyzi a vonatkozó Thompson mesemotívumokat is - csak épp a számot nem írja hozzájuk... A kelleténél jobban idegesített az is, hogy a mesékhez tartozó kommentek mindig a mese előtt találhatók, és egyrészt elspoilerezték a történeteket, másrészt pedig nehéz volt úgy megérteni őket, hogy magát a sztorit még nem olvastam el. Erre figyelhetett volna valaki.
Külön érdekes volt, hogy a mesemondókról is kaptunk egy kis ismertetőt és életrajzot (mindannyian férfiak voltak, a nők nem mesélhettek a törzsben); többek között az is kiderült, hogy egyikük gyerekkorában még evett emberhúst a nagypapával...

Fénypontok

Azt kell mondanom, hogy a nők ritkán jártak jól ezekben a mesékben; legjobb esetben szerelmi bájitallal csábították el őket, de a bántalmazás és az öngyilkosság sem volt ritka. Egy, pontosabban kettő, kivétel volt az egész kötetben: Két nagyon remek legenda szólt egy közeli szigeten élő, női harcosokból álló törzsről. Az elsőben két, szellemek által elrabolt feleség kiszabadítására vállalkoztak (miután mindenki más kudarcot vallott), és zseniális módon végre is hajtották a mentőakciót bátor vezérük, Riina vezénylete alatt; a másodikban bosszúhadjáratot indítottak egy törzs ellen, akik megölték egy rokonukat. Mindkét történet elég véres volt, de legalább a női harcosok jöttek ki belőle jól... Riina egyébként szerepelt már a híres-hírhedt Rejected Princesses blogon is, itt találjátok.
Érdekes történet szólt a banán és a cukornád eredetéről. Ebben egy menyasszony nem volt hajlandó lefeküdni újdonsült férjével, amiért is a férj megverte őt. A feleség erre a szellemek világába menekült, és velük táncolt, mulatott, amíg két férfi vissza nem csalogatta onnan. A szellemek ajándékul adták neki a banánt és a cukornádat. Amikor a férje ismét megverte őt, az asszony a föld alá süllyedt, és visszament a szellemekhez.
Nagyon szép pillanat volt egy egyébként nem túl bájos mesében az, amikor egy lányt eltemettek, és egy életadó fa gyökerei fonták körbe. A gyökerekből szivárgó életadó víz életre keltette a lányt, aki a föld repedésein keresztül egy föld alatti folyóhoz érkezett, és onnan úszott vissza a napvilágra.

Nagyon sok mesében szerepelt a menyasszonyváltság fogalma; a lányokat "vásárolták" feleségnek lánykérés helyett, és az ár legtöbbször kagylópénzben és delfinfogban volt megadva (pl. "tíz füzér piros kagylópénz, és ezer delfinfog"). Utóbbi esetben porpoise-ról, avagy disznódelfinről volt szó; a baloldali képen látható egy törzsfőnök egy ilyen nyakékkel. A mesékben szereplő összegeket látva sajnáltam a helyi delfinpopulációt...
Nem ebből a könyvből származik ugyan, de muszáj megjegyeznem, hogy az egyik kedvenc mitikus lényem is a Salamon-szigetekről származik, és az illusztris Búngurunguru névre hallgat. Íme.

Kapcsolatok

Szinte már mondani sem kell, hogy megint csak volt legenda a kókuszdió eredetéről, és megint csak egy eltemetett férfi testéből nőtt ki (ezúttal a bételdióval és a szágópálmával együtt). Több európai mesére, legendára is emlékeztetett az a történet, amikor elszabadult egy család óriási disznója, és az egész törzs szigetről szigetre kergette az állatot, menet közben nevet adva mindenféle helyeknek.

Hova tovább?
A Vanuatu Köztársaságba.