Apró megálló Tuvalun (Népmesék nyomában a világ körül 22. - Tuvalu)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Ez a nap is eljött: Az első olyan megálló az úton, ahol nem találtam népmesegyűjteményt. Helyette két néprajzi cikket sikerült összevadásznom. Hason csúszunk be Polinéziába...

(Update: Magyarul van tuvalui népmesegyűjtemény, A szép delfinlány címmel jelent meg a Népek Meséi sorozatban.)

Four folk tales from the Ellice Islands
R. G. Roberts
The Journal of the Polynesian Society 66/4 (1957), pp. 365-373.

TE ATU TUVALU: A short history of the Ellice Islands
R. G. Roberts
The Journal of the Polynesian Society 67/4 (1958), pp. 394-423.

Mindkét cikk azokban az időkben íródott, amikor a mai Tuvalut még Ellice-szigeteknek hívták, és brit fennhatóság alá tartozott. A történelmi értekezés megjegyzi, hogy Atu Tuvalu szó szerint "nyolcas csoportot" jelent, bár Tuvalu kilenc szigetből áll, de a névadáskor az egyik lakatlannak számított. Az első cikkben négy érdekes népmese található; a második cikk történelmi leírással indul, a kezdetektől a huszadik század közepéig, majd valódi "oral history" publikációként helyi legendák alapján meséli el a szigetek felfedezését, meghódítását, a törzsfőnökök családfáit és családi legendáit, és a szigetek közötti törzsi harcokat. A szövegek tele vannak nevekkel és helyekkel, és a szomszédos szigetcsoportok, pl. Szamoa és Tonga lakói is gyakran felbukkannak bennük.

Fénypontok

Akár a Kapcsolatok alá is beférne, de nagyon bájos volt az a mese, ami egy kisfiú és a Hold különleges kapcsolatáról szólt. Kisbaba korában a fiú csak akkor volt hajlandó aludni, ha kitették a holdfényre; később kijelentette, hogy a Holdon akar élni. Az apja kötelességtudóan hajóra szállt legénységestül, elhajózott a keleti tengerre, ahol felkel a Hold... és feldobta hozzá a gyereket (azóta vannak foltok a Holdon). Menet közben mindenféle csodás szigetek mellett hajóztak el.
Megható volt Sinafakalua és Sinafofolangi története -  két kislány barátságáé, akik közül az egyik a Nap és az Ég, a másik pedig egy emberevő szörny gyereke volt. Addig játszottak együtt, amíg emberevő apuka fel nem falta Sinafofolangit, de a lánya nagy szomorúságát látva kihányta, és újra életre keltette.

Kapcsolatok

Nincs köze a mesékhez, de
mutatom, milyen menő pénzük van

Itt is akadt egy mese, amelyben egy alakváltó szellem vette át a valódi feleség helyét, míg a valódi feleség egy távoli szigeten adott életet a gyerekeinek. Plusz pont volt, hogy az alakváltó szellem lenyelt egy csomó követ, hogy terhesnek tűnjön... Szintén volt égig érő fa, bár itt pont felfelé menekültek rajta, ami sokkal viccesebb volt, mert a menekülők lefelé pisiltek, hogy csúszós legyen a fa törzse, és a boszorkány ne tudjon utánuk mászni (ez Kiribatira emlékeztetett).

Hova tovább?
Tongára.